Lenin és Lennon

Almásfüzitőn a Verő Imre tervezte lakótelep egyik utcája ma is Lenin nevét viseli. Száztíz család él a szépen rendbe hozott négyemeletes tömbházakban. Verő Imre nevét meg is örökítették, mégpedig a régi Klement Gottwald utcát keresztelték át Verő Imrére.
Hogy ki volt Klement Gottwald? Kommunista, vágták rá az emberek egy hétköznap délután, amikor arrafelé sétáltam, hogy kiderítsem, miért Lenin a Lenin. Azt azonban nem tudták róla, hogy a második világháború utáni Csehszlovákiában Sztálin vette ki a hatalmat Benes kezéből, hogy átadja a kommunistáknak Klement Gottwald vezetésével. Ekkoriban dobták ki a cseh kommunisták ifjabb Masarykot a prágai vár emeleti ablakából. De a Benes-féle dekrétumok tovább éltek; a felvidéki magyarok kollektív jogfosztásáról szóló 8. fejezetet állítólag a kommunista Gottwald fogalmazta meg. Ez nem érdekelte a szocialista Magyarországot, éljen az internacionalizmus Gottwalddal és a róla elnevezett utcával az élen!
Erről mit sem tudott az almásfüzitői átlagpolgár, csak tiszta szívvel üdvözölte Verő Imre nevét az utcanévtáblán 1995-ben. A könyvtárban egy hölgy (a nevét nem mondja meg) hallott az új kezdeményezésről, hogy néhány szocializmust idéző utcanevet Puskás Ferencre keresztelnének. Szerinte nem rossz ötlet, csak hiába. Az emberek ellenállnak. Többször próbálkozott az önkormányzat is az átkereszteléssel, de nem sikerült. Bár amúgy meg a fiatalok szégyellik ezt a Lenint, előfordul, hogy Lennont írnak helyette.
Szabó Csaba, Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzatának fideszes képviselője indította a mozgalmat, amely azt a célt tűzte ki, hogy változzanak meg végre a kommunista héroszokra emlékeztető utcaneveink. A képviselő megdöbbent, amikor az országos telefonkönyveket böngészte, hiszen olyan utcaneveket talált, mint például Sztahanov (emberfeletti teljesítményt nyújtó élmunkás), Zója (szovjet ifjúsági regényhős), Guszev (szintén), Vörös Hadsereg, Vörös csillag, Tanácsköztársaság, Népköztársaság, Münnich Ferenc (az 1956-os forradalom ellen vívott politikai és fegyveres harc egyik vezetője), Kun Béla (az 1919-es vörös uralom vezére) Szamuely (ugyanennek a rémuralomnak fő terrorlegénye).
– Ez az egész azért nagyon rossz, mert ebből is látszik, hogy a rendszerváltás valójában nem történt meg – mondja Szabó Csaba. – Hiába telt el tizenhat év, az agyakban nem íródott át semmi. Látszik az életünkön. Nem az utcanévtáblák kicserélése kerül sokba, hanem az, hogy megmaradtak. Az utcanevek jelképezik a kommunizmus jelenlétét. „Ebbe nincs beleszólása a kormánynak”, mondta nemrég Lamperth Mónika. Hát nincs, Nyékládházán, ahol lakom, szeretnénk, ha Ságvári Endre kommunista terrorista neve helyett Puskás Ferenc neve kerülne az utcanévtáblára.
E cél érdekében december 11-re Nyékládházán lakossági fórumot hívnak össze: tájékoztatják az embereket, mivel jár az utcanévcsere.
– Figyelembe vesszük a lakosság javaslatát, bár tulajdonképpen áldemokráciában élünk, hiszen nem kérdeznek meg bennünket sem az iskolák, sem a kórházak bezárásáról, sem a vasútvonalak szüneteltetéséről, pedig ezek sokkal fajsúlyosabb dolgok – mondja az önkormányzati képviselő.
Kevesen tudják, hogy az őnkormányzati törvény szerint képviselői hatáskör a közterület elnevezése. Vagyis ha a település úgy dönt, akár Puskás Ferenc is lehet az utca neve. Hogy miért pont ő? Szabó Csaba szerint megérdemli, hogy utcát nevezzenek el róla. Nem gyilkolt meg senkit, nem volt terrorista, csak dicsőséget hozott Magyarországnak.
December 9-én temetik el a legendás futballistát, utána lenne a névadó, ahol Emilio Butragueno, a Real Madrid hajdani játékosa lenne a „keresztapa”. Ő személyesen ismerte Puskást. Akárcsak a képviselő.
Addig is marad a Ságvári utca Nyékládházán. Azaz a Ságvári utcák az egész országban. És a Leninek is. Például Almásfüzitőn. Ami nem mindenkit zavar. Hegyesi Gyula nyugdíjas autóbusz-vezető néhány hónapja költözött egy másik település Kölcsey utcájából Almásfüzitőre a Lenin útra. Őt nem „bántja” Lenin, mivel szerinte csak úgy lehet igazi történelmet tanítani ebben az országban, ha nemcsak a régi utcanevek, de a szobrok is a helyükön maradtak volna.
– Megértette volna az a nebuló, hogy Osztapenko olyan békeküldött volt, akit a fehér zászló ellenére is lelőttek. Akkor értette volna meg a rendszert. Ugyanígy Kádár és Sztálin rendszere is nyilvánvaló lett volna a gyerek számára – véli a nyugdíjas sofőr.
E logika mentén persze Sztálin út is lehetne Almásfüzitőn. Igaz, volt, csak ma már Ady utcának hívják. Ezt attól a két, szintén nyugdíjas helybelitől tudom, akik a Lenin úton keresztül a kocsmába igyekeznek. Egyiküknek, Gál Tibornak háromszor változott a lakcíme, bár ugyanott lakott. Titkos Zoltán a Rákóczi utcában lakik, azt régen is így hívták. A Lenin utat egyszer már szerették volna átkeresztelni, avat be a részletekbe Gál Tibor, csakhogy az itt lakók tiltakoztak.
– Itt mindenki bolsevik – vág közbe Titkos Zoltán. – Nem jó így az egész. Minden a politikától függ. Úgy kellene nekünk is, mint Amerikában, ahol számozzák az utcákat. Vagy Szőnyben, ott van Gyöngyvirág, Ibolya, Akác utca. A virágnevek a legszebbek, és senkit nem zavarnak.
Egy hölgy a kerékpárjáról száll le, megszólít.
– Keres valakit?
Elárulom, hogy nem, csak a Lenin utca érdekel. Pontosabban az, hogy miért hívják még mindig így. A hölgyről kiderül, hogy a volt Klement Gottwald, ma Verő Imre utcában lakik.
– Nekünk akkor nem jelentett nehézséget a névváltozás, mert mindent helyben elintéztek. Ingyen. Biztosan azért, mert akkor még a timföldgyár is működött. Meg hát a Lenin nagy ember volt, nem? Nagy filozófus. Voltak jó gondolatai is – mondja Horváth Istvánné nyugdíjas laboráns, aki a lányát jött meglátogatni a Lenin útra. – Leninről régen tanultunk, de annyira azért ma is emlékszem, hogy kopasz volt, és hogy sokáig nem temették el, és hogy a nevéhez fűződik az 1917-es októberi forradalom, illetve maga a szovjet állam, amelynek ő volt az első vezetője. Ezenkívül ő dolgozta ki a kommunizmus ideológiáját, amely úgy valósult meg, ahogy. Gulágokkal, beszolgáltatásokkal, téeszesítéssel, vérrel, diktatúrával. Igaz, meg szerette volna akadályozni Sztálin hatalomra jutását.
A fiatal nőt, Petőczné Völgyi Mónikát két kisgyerekkel a kocsijából kiszállva szólítom meg. Ők a Sport utcából költöztek a Lenin utcába.
– Mindenhol meglepődnek, ha meghallják a Lenin utat. Csodálkoznak, hogy van még ilyen. Úgy tudom, évekkel ezelőtt volt róla szó, hogy átnevezik az utcát, de sok idős ember lakik itt, ők nem akarták. Most rengeteg fiatal költözött ide, talán majd most – bizakodik a fiatalasszony.
Rakó Istvánné bölcsődevezető ötvenöt éve lakik a telepen. Szerinte annak, hogy még mindig van Almásfüzitőn Lenin út, nem az érzelmi kötődés az oka, hanem a kényelem. Az emberek nem szeretnek utazgatni, és ahhoz, hogy az összes okmányukba átvezessék a változást, Komáromba kellene menniük az okmányirodába. És némelyik dokumentum illetményköteles, véli a bölcsődevezető.
Szabó Csaba szerint azonban a közhiedelemmel ellentétben az iratok cseréjéért nem kell fizetni. Egyedül a forgalmi engedély illetékköteles, de az alól mentességet adhat az önkormányzat.
– Amúgy Párizsban is van Lenin út – véli Rakó Istvánné. – Harminc-egynéhány éve élek itt, engem tulajdonképpen nem irritál. Lenin először pozitív figura volt, aztán negatív lett. És az emberek nem szeretik a negatív hősöket – teszi hozzá.
A kocsma előtt sört isznak az emberek, a harmincnyolc éves László is a barátjával. Teljes nevét nem árulja el a beszélgetés végén sem. A barátja a keresztnevét sem.
– Lenin? Szerintem nagy gazember volt – véli László.
– Engem nem foglalkoztat, én a volt Klement Gottwald úton lakom, akiről azt sem tudom, kicsoda. De mindegy is, én máson szoktam gondolkodni – így a barát.
László itt született, mindig is a telepen lakott. Szomorúnak találja, hogy a Lenin úton lakók ragaszkodnak a névhez.
– Szépen beléjük nevelték az eszmét, isszák is a levét. Ráadásul úgy, hogy nem érzik büntetésnek… a megszorítások, mindig a nadrágszíj. A hazugság, a nép félrevezetése Leninnél kezdődött. Leninnel kezdődött a modern rabszolgaságunk, aminek még nincs vége. Sőt csak most kezdődik igazán.