Machiavelli röhög a sírjában

Valahol egy szobában, esetleg egy sítúrán vagy egy kerti partin felsejlik egy cél, és megszületik egy terv. A végrehajtás egyik lehetséges kezdete: 2004. május 1., Magyarország európai uniós csatlakozása. A miniszterelnök Medgyessy Péter. Még. Rá nincs szükség. Alig öt hónappal a belépés után megjelenik a színpad közepén valaki, akinek igazi arcát nem ismerjük. A terv az alábbi eszközökre alapoz: van két párt és azok holdudvara; van egy ország, amely kellően összezavarható; van egy bűnbak, egy ellenzéki párt és annak elnöke, akire mindent hárítani lehet. Lehetőleg senki ne láthassa azokat a trükköket, amelyekkel a cél felé haladnak, aki mégis meglátja a bűvész kezét, ne értse vagy félreértse a mozdulatokat. Van szofizmus és dialektika a legmagasabb fokon. Mindent állítani és mindennek az ellenkezőjét is, nyugodtan és természetesen.
A terv első részében a legfontosabb helyen szerepel a párt, ásót és csákányt kell kovácsolni belőle a célhoz vezető út építéséhez. Privatizálni kell az MSZP-t. Akiket kell, maguk mellé állítanak, akik nem hajlandók velük tartani, azokat ellehetetlenítik. Ezt a forgatókönyvet lehet nyomon követni abban a tényben, hogy a kormányzás helyett a terv végrehajtóinak energiája a hatalmi sorok rendezésére ment el az uralomra kerülésüket követő időkben. A parlamenti választások megnyerésére fokuszálódik a terv következő része. Ehhez vissza kell tartani minden terhelő információt. Képlékenyen kell kezelni a tényeket. Mindenkit meg kell venni, aki megvehető. Amint láthattuk, „megcsinálták”. És jön a következő szakasz. A hazardírozás magasiskolája. Élj vissza az igazsággal! Hazudj hazugságot! Tartsd meg a titkaid, miközben úgy teszel, mintha gyónnál! A nagy őszödi előadás tehát nyilvánosságra kerül. A hogyan és a miként lassan lényegtelenné válik. Ami a végső kifutása, az az, hogy nincs végső kifutás. Még erkölcsi diadalünnepet is ülhetnek, hogy ők aztán igen, a becsület lovagjai. Azt hazudják, hogy nem csináltak semmit. Dehogynem! Végrehajtották a terv fő pontjait. Azt hazudják, hogy elkúrták. Nem kúrták el, csak nem a hivatalos dolgukat tették, hanem a célra közelítettek.
A terv kivitelezőit nem érdeklik az eszközök, lehet az erőszak az utcán, a kormányzás totális stagnálása. Minden áldozat megtérül, főleg, amit másokkal hozattak meg. Az uniós csatlakozástól számított két év alatt kitanulták a pályáztatás és a beérkezett pénzek eltüntetésének művészetét. Nincsenek ellenfelek, csak kikerülendő akadályok az út mentén. A politika csak álca, ami elrejti a célt, és összezavarja az embereket. A koalíciós pártok csak eszközök. A hitelesség lényegtelen. Az elégedetlenséget majd leverik. Nincs felelősség. A játék nem babra megy. Machiavelli röhög a sírjában.
És mi a cél? Egyszerű: nyolcezermilliárd forint. Ízlelgessük kicsit: nyolcezermilliárd forint. A jelenlegi árfolyamon több mint 30 milliárd euró. A nyolcezermilliárd java része már várakozik, csak arra, hogy átfolyassák a kezükön. Ami itt-ott ragad. Csak egy rövid idejű kihelyezés, lekötés vagy befektetés is elég ekkora összegnél, hogy a terv végrehajtóinak és utódaik több nemzedékének ne kelljen többé dolgozniuk, az így megszerezhető gazdasági erő végtelen távlatokat nyit országon belül és kívül. A jelenleg leggazdagabbnak tartott Csányi Sándor vagyona csak borravaló a cél közelében szerezhető vagyonhoz képest. Még akkor is, ha végül a forrásnak csak egy részét tudja lehívni az ország.
A történet minden pillanata csak a cél körül forog, és alig két év alatt a cél közelébe jutottak. Közben pedig mindenki elhiszi, hogy politikai kérdésekről van szó, s mondjuk egy parlamenti bizottság majd rendet teremt. Ugyan! A terv végrehajtása rendületlenül halad előre.
Nemes W. Attila, Budapest