Mindent kiszivárogtatok (II.)

MÉG AZT IS…
– Amit ma már nem (teljesen) vállalok.

Azért az 1985-ben megjelent (már rég kaphatatlan) könyvem Mottó I-ét, igen.
„Az összetartozó szavakat, mint szabálytalan tömböket, helyükre kell tenni. Számolva a véletlenekkel és meglepetésekkel, amelyeket nekünk ez az elrendezés tartogat.” Paul Valéry

A Mottó II. pedig Karinthy.
„A jelen a jövő múltja.”
„A hegycsúcsok felül vannak.”
„Minden túlsó parttal szemben
egy innenső part van.”

– És a Mottó III. is.
„Rühestől ne kérj kucsmát.”
Balkáni közmondások

MEGLEHET EGÉSZ MŰFAJOM IS?
– Mindenesetre az első önálló szerzői-előadói estem, az ÉN 1 ANALFABÉTA VAGYOK (bemutató: 1967. november 21.) erősen „hajaz” erre (fele).
Ahogyan elkezdem… (mert még ma is néha ezzel kezdem) – azt most idebiggyesztem. (Ez a „biggyesztem” már-már modoros nálam, nem tudom pontosan, miért, de kedvelem.) Tehát:

GYÁSZHÍR
Fájdalommal közlöm, hogy hőn szeretett saját magam, hosszas szenvedés után, váratlanul:
meggyógyult.
A család kérésére most élve temetnek el.
A temetés résztvevőit elhamvasztom. És saját halottaimnak tekintem.
Fiúk, lányok! Egyszer élünk, gyertek ki a temetőbe!
Én előremegyek.
Így lesz az ember hal(l)hatatlan.

AKKOR ELKEZDEK ELÖLRŐL ÉPÍTKEZNI
– Mert „az összetartozó szavakat, mint szabálytalan tömböket, helyükre kell tenni” satöbbi.
– Nem is azért másolnám most ide a következő gyerekdolgozatomat, mert az „építkezés” -hez szorosan kötődik… s nem is azért, mert ma is vállalom teljes mellszélességgel… és még csak nosztalgiából sem… (de!) Bár Latinovits, megnézve jó pár estemet, vesébe látóan azt mondta: mintha szégyelnéd magadban a clownt. (Meg is őrültem a féltékenységtől, mikor egyszer megláttam a tévéstúdióban, ahogy Hofin röhög teleszájjal.)
Egyébként talán azért írom – most már mindjárt ezt a… le… (lásd majd pár sorral lejjebb), mert a mai napig a Televízió „Halló fiúk, halló lányok!” jóvoltából… (hogy valami jót is mondjak – bár nehezemre esik – a közt már annyi ideje nem szolgálóról…) Szóval – akik még emlékeznek – „múltunk mind össze van torlódva” persze… mint Strigula úr mondottam volt az alábbiakat el. (S a mai napig tőlem az utcán, itt-ott, számonkérik ezt.)

A HÁZ
(Gyerekdolgozat)
A ház egy épületes látvány. Emeletekre osztódik, és veszekedésekkel szaporodik. Emellett van emelet-ráépítés. Ilyenkor a szobában van egy ajtó, egy ablak, és a fal adja a másikat. És ez a plafon. Efölött a kék ég van, de én éjjel-nappal csak csillagokat látok, mert kihasználom a tatarozást.
De hogy valami tárgyi tudás is legyen a dolgozatomban: tegnap a vizesek megfúrták a fürdőszobát. Úgyhogy most, aki a kádból kilép, az lelép. Az alattunk levő fürdőszobába. Mert akkora lyukat fúrtak a cső helyére, hogy egy ember kényelmesen elférhet benne. De a gyerek átesik rajta. És ez okozta a törést az életemben. És az, hogy a FIK örökbefogadott. Mert már most gondoskodnak rólam, nehogy az INTÉZET kihaljon.
Mert akkor, mikor a fővezetéket kivésték, és kiderült, hogy nálunk folynak össze a gócpontok, édesapám közbelépett. Pedig a tatarozásig aktív békeharcos volt.
Mire a művezető átrajzoltatta a tervrajzot, és minket góctalanított.
– Úgyhogy nálunk a szobában most nincsen fal. És az ajtó állandóan nyitva van: hogy megálljon. Mi is megkerüljük, és úgy megyünk be. De vendégek nem jöhetnek, mert a fallal együtt a csengőt is elvitték. És mert a szüleim technikai analfabéták: a villanyszerelő tudta nélkül rajtam vezetik le az idegességet. Most már azonban szaladok haza, mert a tatarozás óta először ma indult meg nálunk a háztartás.
Úgyhogy most egy napig én tartom a házat.