Sokat megmutatnak a nyugati körökben csak „állami televíziónak” emlegetett MTV reggeli „közszolgálati” magánprodukciójáról a 2006 januárjától októberig készült, többrétegű, a megjelenések számszerűségét taglaló (kvantitatív) vizsgálati eredmények. A Nap-kelte elfogultságát érintő kérdéseket az MTV rendre elutasítja. A tévévezetés azzal védekezik: nem ők tehetnek róla, a kuratórium adta el az adásidőt Gyárfásnak, az MTV-nek nincs beleszólása a műsorba. A televíziós vezetők láthatóan ódzkodnak a Nap-kelte befolyásolásától. Olyannyira, hogy Kert Attila hírigazgató – amikor tisztségét elnyerte – kifejezetten kérte, hogy ne kelljen a Nap-keltével foglalkoznia. Tegyük hozzá: a műsor főszerkesztője, Lakat T. Károly a televízió alkalmazottja. Főnöke Rudi Zoltán tévéelnök. Ha Rudi nem tud hatni beosztottjára, így a maga által vezetett televízió egyik műsorára, akkor az sokkal mélyebb összefüggéseit tárja fel a mai magyar médiahelyzetnek. De lehet, hogy Rudi tudna hatni a műsorra, csak nem akar. A helyzet ez esetben még aggasztóbb.
Az alábbi elemzés a számokon, azaz a száraz tényeken keresztül világít rá a műsorszerkesztésben egyértelműen tapasztalható elfogultságra.
Megjelenések száma
Az egyik vizsgálati szempont az úgynevezett élőszóbeli szereplések száma. Ennek során azt vizsgálják, hogy arccal, személyes jelenléttel ki hányszor jelenik meg a műsorban – legyen szó stúdióvendégkénti szereplésről vagy riportról, bejátszásról. A vizsgálatban külön kategóriát jelent a kormány (mint intézmény), illetve minden egyes parlamenti párt.
Az élőszóbeli megjelenések számát tekintve – nem meglepő módon – a kormány vezet: ez év januárja és októbere között a kormány nevében 372 vendége volt a műsornak. Az MSZP-t mint pártot 255, az SZDSZ-t 113 vendég képviselte. A kormány, illetve a két kormánypárt képviselői összesen tehát 740 alkalommal szerepeltek. Mindemellett a Fidesz – és június óta a KDNP – 274 és 8 megjelenéssel számolhatott. Az MDF 112 szereplést tudhatott magáénak.
Még inkább szembetűnnek a Nap-kelte céljai, ha a megszólalások százalékos arányát nézzük; különösen a legintenzívebb kampányidőszakban, vagyis a választásokat megelőző három hónapban. A március– április–májusi időszakban a kormánypolitikusok (miniszterek, államtitkárok, minisztériumi tisztségviselők, kormánymegbízottak) által birtokolt megjelenési arány jelentősen csökkent. Érdekes tény ez, hiszen ez az az időszak, amikor általában el szokás számoltatni a kormányokat. Persze a műsor készítői úgy is gondolhatták: a választások alkalmával nem a kormányra, hanem a pártokra voksolnak az emberek – így logikusnak tűnhet akár az is, hogy a Nap-kelte szerkesztői a kormánytól „elvett” megjelenési lehetőségeket szétosztották a pártok között.
Részben így is történt; bár meglehetősen furcsa, egyoldalú módon. Míg ugyanis a Fidesz megjelenési aránya az említett időszakban lényegében változatlan maradt (és ez az arány megegyezett a kormány megjelenésének arányával), addig az MSZP megjelenéseinek száma jelentősen megnőtt. Az SZDSZ is többet szerepelhetett a kampány végéhez közeledve, mint annak elején. A leglátványosabban azonban az egyre erőteljesebben Orbán-ellenes retorikát alkalmazó MDF jelenléte növekedett. Elmondható tehát, hogy az ellenzék, de legalábbis a Fidesz–KDNP által leváltani szándékozott kormány megjelenései – kisebb támadási, elszámoltatási lehetőséget adva – pontosan arra a szintre (24,5 százalékra) csökkentek, mint ahol a Fidesz állt. Ezzel párhuzamosan látványosan megnőtt a kormány politikáját támogató MSZP–SZDSZ, valamint az ellenzékinek mondott, ugyanakkor a kormányoldalt is megszégyenítő Fidesz- és főleg Orbán-ellenességet mutató MDF-szereplések száma. Összegzésként megállapítható: a választási kampányban a kormány és a Fidesz megjelenéseinek száma pontosan kiegyenlítődött (az összes megjelenés 24,5-24,5 százalékát birtokolták). A többi három párt viszont egyre többet szerepelhetett. A kormányváltást szorgalmazó Fidesz tehát mindössze negyedannyi alkalommal jelenhetett meg, mint azok a politikai erők, akik hallani sem akartak a legnagyobb jobboldali erő győzelméről. Ebbe a kategóriába volt sorolható az MDF is.
Beszédidő
A megjelenési alkalmak melletti másik, legalább ugyanennyire érdekes kategória a másodpercben meghatározott beszédidő megoszlása. Az ORTT vizsgálata az összes, politikusok által „lebeszélt” másodpercet veszi 100 százaléknak – ebből kiszámolható, hogy az egyes pártok, illetve a kormány a teljes beszédidő hány százalékát birtokolhatta. (Elképzelhető ugyanis, hogy egy politikai erő mondjuk öt alkalommal jelenik meg, alkalmanként két percet beszélve. Ez így összesen tíz perc. Egy másik párt viszont lehet, hogy csak három alkalommal lép színre a műsorban, de akkor alkalmanként öt percet kap. Tizenöt percet beszélhet, 50 százalékkal nagyobb lehetősége van tehát véleménye kifejtésére. A megjelenések számának és a beszédidők hosszának összevetése segíthet árnyaltabb képet adni a valós médiahasználatról.)
A kampányidőszak kezdetén – márciusban – a kormánytisztviselők beszédideje az összes beszédidő 38,5 százalékáról 22,1 százalékra csökkent. A Fidesz beszédideje is lényegében ugyanezen a szinten állt be. Ismét látható, hogy a kormány mint intézmény és a Fidesz szerepléseinek időtartama kiegyenlítődött a kampányfinis idejére. És a többi párt? Az eredmény már nem lesz meglepő: az MSZP megnyilvánulásainak időtartama elérte az összes beszédidő mintegy harmadát (8 százalékponttal haladta meg a Fideszét). Ugyancsak látványosan nőtt az SZDSZ beszédidejének aránya, az MDF pedig a kampányidőszak végén már gyakorlatilag kétszer annyi beszédidőhöz jutott, mint amennyit azt megelőzően birtokolt. Dávid Ibolya pártja tudta legnagyobb arányban növelni szerepléseinek időtartamát.
Ezúttal is látható: a kormányváltást mint fő politikai célt egyedül hangoztató Fidesz a beszédidő bő egyötödét bírhatta csak. A rendelkezésre álló beszédidő fennmaradó részén (közel 80 százalékán) a Nap-kelte szerkesztőinek jóvoltából azok a politikai erők osztozhattak, amelyek minden erővel meg kívánták akadályozni a Fidesz hatalomra kerülését.
A legtöbbet szereplő tíz politikus
A legtöbbet szereplő tíz politikus listáját Kuncze Gábor, az SZDSZ és Dávid Ibolya, az MDF elnöke vezeti. Az első öt helyen nincs fideszes politikus: Navracsics Tibor a hatodik, Pokorni Zoltán a hetedik, míg Varga Mihály a lista utolsó helyét tudhatja magáénak. A lista harmadik helyét Lendvai Ildikó, a negyediket Veres János, az ötödiket pedig Hiller István tudhatta magáénak a január– októberi időszakban.
Amiről a számok nem beszélnek
A fentiekből nem látszik világosan minden. A felmérések ugyanis általában nem tárgyalják, hogy a nem politikus, hanem „független” értelmiségiek megjelenési aránya, beszédidejük mértéke hogyan alakul. Pedig a Nap-kelte világosan kitapintható irányultságát ezek a „szakértők” is meghatározzák. Az előbb leírtak arra vonatkozó vizsgálatokat sem tartalmaznak, amelyek kimutathatnák a műsorvezetők súlyos, sok esetben a szakmaiság minimumának látszatát is kerülő elfogultságát. Ilyen mérésekre ugyanis még várni kell. Mert amíg a balliberális kötődésűek többségéből álló ORTT folyamatosan vizsgálja és vegzálja a Magyar Rádió Krónikáját, addig a Nap-keltére vonatkozó átfogó, tartalomelemző vizsgálatra 2003 májusa óta nem kerülhetett sor.
Maradnak tehát a számok meg a személyes tapasztalat. Ha valaki a kormányt támogatja, s reggelente bekapcsolja a közszolgálatinak nevezett televíziót, annak jól fog indulni a nap. Oh, happy day.
autópálya
Nem érdemes rutinból vásárolni a jövő évi autópályamatricákat – mutatjuk az újdonságokat
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!