Salomvár Szent János-temploma

Zalalövő előtt térünk le déli irányba a Zala völgyében kanyargó országútról, előbb keresztezzük a vasútvonalat, majd átkelünk a folyó hídján, és máris a hatszáz lelkes Salomvárban vagyunk. Főutcája Y alakban ágazik ketté, a Keménfa felé vezető út szélén könnyen megtaláljuk a község bekerített, fákkal övezett öreg templomát.
A település eredeti neve, feltevések szerint, Harkály volt. Már 1230-ban egy Salamon nevű földesúr volt a birtokosa, aki erődített házat épített magának és családjának. A falu 1352-ben „Salamonvara”-ként tűnik fel írásban, 1483-ban már Salomvárává rövidült alakban szerepel. A XV. század elejéig maradt a község a Salomvári família kezén, a család egyben a templom kegyura volt.
Az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi a falu papját, 1366-ban már Szent János titulusú plébániai egyházát is lajstromba veszik. Az első templom – amint azt Valter Ilona régészeti kutatása alapján megállapította – még a XIII. század első felében készült, négyszögletes hajóval és félköríves szentéllyel. A téglából emelt épület falát függőleges sávok – lizénák – tagolták, a déli oldalon a román korban szokásos módon három tölcsérablakot helyeztek el egy sorban. Már ekkor megvolt vaskos nyugati tornya, amelynek átjáróján keresztül lehetett bejutni a templomba. Egy Salamon-leszármazott rangjára és anyagi erejére vall, hogy még az 1200-as évek vége előtt jelentősen megnagyobbították a templomot. A hajót keleti irányban egyenes szakasszal nyújtották meg, s egyenes záródású szentélyt kapcsoltak hozzá. Ennek a periódusnak az emléke a ma is látható, enyhén csúcsíves ablakpár.
A XV. században gótikus portál készült a román stílusú kapu helyébe, a tornyot ugyanekkor megmagasították. 1554-ben, török támadás következtében, a templom megrongálódott, egy nem sokkal később kelt jegyzőkönyv omladozónak írta le. Csak 1718-ban állították helyre. Az 1736. és 1748. évi egyházmegyei vizitációk jó állapotban találták. Alaposan átépítették 1771-ben, ekkor kapta süvegboltozatát, sokszögű szentélyét, barokk toronysisakját, orgonakarzatát és emeletes sekrestyéjét. Az épület legutóbbi renoválása az 1980-as régészeti feltárás után történt. A sekrestye feletti oratóriumhelyiségben kisebb múzeumot rendeztek be öszszegyűjtött régi kegytárgyakból. A templomkertben látható Szentháromság-szobor 1756-ban készült.
A Szent János evangélista tiszteletére felszentelt salomvári parókia egykori rangjára utal, hogy papjai a középkoron át végig esperesi rangot viseltek. A templom búcsúja december 27-e, a kedvelt szent névünnepe. Az ifjú János apostol Jézus oldalán ült az utolsó vacsorakor, a hagyomány szerint ő töltötte a bort a Mester és az asztalnál ülők poharába. A katolikus liturgia lényegét jelentő engesztelő áldozat itala ezáltal fűződik Szent János személyéhez, s ebből fakad az áldás, áldomás sok évszázados népi kultusza. Emiatt köszöntik máig egymást és vendégeiket a hagyománytisztelő borászok a karácsony utáni napon a János-áldással, a szent közbenjárását kérve az új esztendőre szóló jókívánságokhoz.