Tészta már révbe ért

Felbolydította a közvéleményt Gáspár Győző (Győzike) kutyájának esete, amelyről egymásnak ellentmondó hírek keltek szárnyra, végül kiderült: az állatot nem elrabolták, hanem elszökött, és vonat csapta el. Vélhetőleg az is kacsa volt, hogy a televíziós szereplés kedvéért gazdája órákat várt, míg az ebet megszabadították kínjaitól.
Vegyes fogadtatásra talált a Soproni Városi Bíróság két döntése is, amelynek értelmében nemrégiben első fokon – két évre felfüggesztve – tíz hónap fogházbüntetést szabtak ki a soproni kutyaügyként emlegetett eset főszereplőjére, Örsi Andrásra. A történet röviden: a férfi éveken át iszonyatos körülmények között tartotta kutyáit, de a település jegyzője a bejelentések és a nemzetközi tiltakozás ellenére sem tett ez ellen semmit. Végül a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének feljelentésére márciusban a rendőrök megszállták a férfi balfi szőlőhegyi tanyáját és a város központjában lévő házát, ahonnan 209, genetikai betegségektől szenvedő, testileg és lelkileg sérült, embertől rettegő kutyát találtak. Hatvanegy eb tetemét a fagyasztószekrényben találták meg. Az ügyet gyorsított eljárásban tárgyalták, Örsi András mindvégig büszkén hangoztatta: világraszóló kísérlet részese, egy hihetetlenül ellenálló magyar fajta, illetve a cifra mudi eddig ismeretlen színváltozatainak kitenyésztésén fáradozik, s ez majd hírnevet és ismertséget szerez az országnak és neki.
Az érdeklődők közül az engedékenyebbek elégedetten fogadták a bíróság döntését, mondván, még csak most tanuljuk az állatvédelmi törvényt, és tán Örsi sem volt tudatában, hogy mit is művelt. A szigorúbbak viszont azon háborogtak, hogy miért felfüggesztett büntetést kapott, hiszen szörnyű dolgokat tett ez az ember. Abban azonban mindannyian egyetértettek: az állatokról azóta is civilek gondoskodnak, pedig ez az állam feladata lenne. Költségeiket nem térítették meg, ráadásul hiába jelentkeztek többen is értük, a jogerős ítéletig örökbe sem adhatják a kutyákat. A menhelyek velük vannak tele, így újabb állatoknak nem jut hely.
„Rongálás” Fadd-Domboriban
Három évvel ezelőtt Fadd-Domboriban egy biztonsági őr és a segédje autója mögé kötött, és 4-500 méteren át vonszolt egy kutyát, majd amikor az egy bódé alá menekült, rálőttek. Két nappal később a kutya beton marta lábcsonkjain hazavonszolta magát, és elpusztult. A tettesekre ötvenezer forintos szabálysértési bírságot szabtak ki, s a bíróság garázdaság miatt is elmarasztalta őket. Az állat megkínzása akkoriban a törvény szerint rongálásnak minősült. A szekszárdi állatvédők felhívására országos mozgalom indult, néhány hónap alatt közel négyszázezren írták alá a petíciót, amelyben az állatkínzás bűncselekménnyé nyilvánítását kérték az Országgyűléstől, sikerrel. 2004. április 24-e óta két évig tartó szabadságvesztés jár annak, aki gerinces állat pusztulását vagy maradandó sérülését okozza, az állatot kiteszi, elűzi vagy elhagyja, és három évig terjedő annak, aki állatviadalt szervez vagy azon részt vesz.
A szekszárdi állatvédők vezetője, Fiáth Szilvia szerint a szigorítás már érezteti hatását, hiszen az emberek egyre bátrabban jelzik, náluk vagy a rendőrségen – és néha már közbe is lépnek –, ha törvénytelenséget tapasztalnak a környezetükben. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy nincs félnivalójuk, hiszen előfordult, hogy az elkövetők megfenyegették azt, aki bejelentést tett.
Változásokat hozott az új törvény
A törvény életbe lépésétől kezdve megszaporodtak az állatkínzásokról szóló híradások, és egyre többen – magánszemélyek és szervezetek – jelentkeztek szerkesztőségünkben is fényképekkel, videofelvétellel alátámasztott történetekkel. Lassan mozgolódni kezdett a rendőrség, aztán a bíróságok: mostanra már több felfüggesztett fogházbüntetést is kiróttak.
2004-ben 162, tavaly 491, míg az idén az első fél évben 172 állatkínzás vált ismertté a rendőrség előtt, augusztus végén pedig mintegy nyolcvan ügyben nyomoztak. A szigorítás óta állatkínzás vétsége miatt 180 esetben, ha tiltott vadászattal vagy halászattal követték el, 111 alkalommal emeltek vádat. A civilek adatai szerint az állatokat kínzók általában alacsony iskolázottsággal rendelkező férfiak, akik korábban már öszszeütközésbe kerültek a törvénnyel, jellemzően erőszakos bűncselekmények miatt. Ilyen volt az az eset, amikor egy kiskunfélegyházai férfi 2004 júliusában zsákba gyömöszölte és kalapáccsal ütötte kutyáját. Az állat túlélte, a tettes első fokon tíz hónap fogházat kapott felfüggesztve. Korábban garázdaságért és súlyos testi sértésért már állt bíróság előtt.
Szintén nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a tamási Hasfelmetsző Zoltánként emlegetett férfit is, aki 2004 szeptemberében késével, érzéstelenítés nélkül kimetszette a kutyájának tizenegy kölyökkel teli méhét. A férfi, aki korábban mentő volt, azt állította: csupán kutyája ellését akarta megkönnyíteni. Ezúttal nyolcadik alkalommal állt a bíróság elé.
A megkínzott állatok többnyire kutyák: leggyakrabban megverik vagy felakasztják őket. Több olyan esetről is tudunk, amikor dögkútba vagy zsákba kötve kukába dobták őket.
A brutális állatkínzások megrázták a közvéleményt, de megmozgatták a magukat radikálisoknak nevező állatvédőket is. Ők úgy tartják: ha a törvény képviselői nem lépnek – és ez még mindig előfordul –, akkor majd ők, a saját eszközeikkel szolgáltatnak igazságot. Emlékezetes a bölcskei férfi esete, aki fényes nappal az utcán nyeste le baltával kutyája farkát. Hosszú ideig nem történt semmi, a férfit nem tiltották el az állattartástól, sőt néhány nap múlva az illető újabb kutyával vonult végig a falu utcáján. Két héttel később többtucatnyi megcsonkított tetemet találtak kalyibája közelében, az erdő szélén. Ezek után egy este valakik megfenyegették és megverték.
A klasszikusnak mondható feladatok – menhelyek működtetése és állatok örökbeadása mellett – egyre újabb formái jelennek meg az állatvédelemnek. Gondjaik azonban – kevés kivételtől eltekintve – ugyanazok: a kóbor, elhagyott vagy bántalmazott állatok száma nem csökken, a befogadóhelyek viszont szűkösek. Adományokból, az egyszázalékos támogatásokból bérelnek vagy vásárolnak meg egy-egy területet, építik fel a menhelyeket, etetik, gyógyíttatják az ebeket, fizetik a számlákat, miközben minden állatvédőnek munkahelye, családja, egyszóval másik élete is van. Sokszor a helyi hatóságokkal is folyamatos harcban állnak, amelynek képviselői között még mindig akadnak olyanok, akik úri huncutságnak tekintik az állatok védelmét. Biztató kezdeményezésnek tűnik viszont, hogy néhány településen a gyepmesterek munkáját a civileknek adták át.
Civilek is segítenek
Más módját választotta az állatok védelmének a Kutya-Segélyszolgálat Közhasznú Alapítvány – nyilatkozta lapunknak Mészáros Gabriella. A szervezet vezetője elmondta: kéttucatnyi egyetemista korú barátjával, ismerősével hét év alatt 1070 elütött, bántalmazott, kidobott kutyát mentettek meg, főként Pest, Fejér és Veszprém megyében, de ha kell, kétszáz kilométert is autóznak egy-egy állatért. Havonta húsz-huszonöt ebet helyeznek biztonságba, de az is megesett, hogy csak hét-nyolc élte túl a szörnyűségeket.
Az alapítvány a fővárosi Illatos úti ebrendészeti telepről eddig körülbelül 250 gazdára esélytelennek tartott állatot hozott ki, ezek a kutyák néha váratlan karriert futnak be. Tészta, a kifejlett, erős, verekedős rottweiler például már rengeteg időt töltött ott, mert hatalmas termete és kora miatt nem érdeklődtek iránta. Már első pillanattól kezdve feltűnően ragaszkodott Gabriellához, olyannyira, hogy két ideiglenes befogadójától is megszökött. Másodszor például egy első emeleti teraszról vetette ki magát, hogy üdvözölhesse a négy utcával odébb megjelenő lányt. Tészta ekkor költözött a lány autójába: egy héten át mindenhova együtt utaztak, munkahelyre, egyetemre, állatot menteni, ám ezt nem lehetett a végtelenségig folytatni. Egy fatelepen találtak helyet neki, ám időközben a vad, kezelhetetlen kutyáról kiderült: szófogadó, barátságos, sőt gyöngéd, ha biztonságban érzi magát. Egyszóval, kimondottan családba való. Azóta egy kétgyermekes családdal, Németországban él.