Németországi látogatása során Olmert a Sat 1 televíziónak adott nyilatkozatában ejtette ki száján azokat a szavakat, amelyek csak úgy értelmezhetők, mint az izraeli nukleáris képesség beismerése. A riporternek arra a kérdésére, miszerint miként értékeli az iráni atomprogramot, a kormányfő visszakérdezett: „Azt akarja mondani, hogy ez – amikor az irániak atomfegyver birtoklására törekednek – ugyanolyan szintű fenyegetettséget jelent, mint amilyet az Egyesült Államok, Franciaország, Izrael és Oroszország?”
A szándékos vagy véletlen elszólás nyomán hivatalos izraeli források azonnal cáfolták, hogy a hagyományos, „sem nem megerősítő, sem nem cáfoló” nukleáris politikában változás állt volna be. Mindazonáltal elemzők azt gyanítják: nem zárható ki annak az eshetősége sem, hogy Izrael elindul az elismerés útján, mivel politikai érdekei esetleg ezt diktálják. A világ – érvelnek többen – már régóta biztos az izraeli nukleáris arzenál létezésében, különös tekintettel arra a tényfeltáró munkára, amelyet a dimonai technológus, Mordeháj Vanunu végzett a nyolcvanas években, és amelyért személyes szabadságával fizet mind a mai napig. Hála az általa kijuttatott információknak és más kiszivárogtatott hírszerzési adatoknak, közismert, hogy a zsidó állam biztonságpolitikájának végső eszközéül 200-300 darab, ballisztikus rakétával, légibombával, illetve robotrepülőgéppel célba juttatható nukleáris töltet szolgál.
Bár tegnap több izraeli politikus is hallgatásra utasította a kormányt, hogy az tartsa fenn a „kétértelműség” politikáját, talán nem véletlen, hogy a minap Washingtonban is felmerült a zsidó állam nukleáris fegyvereinek ügye. Ráadásul Robert Gates kijelölt védelmi miniszter döntötte meg a kettős mérce jegyében eddig fenntartott tabut, amikor a törvényhozás meghallgatta terveiről. A CIA egykori feje ugyanis az iráni atomprogram kapcsán arra emlékeztette hallgatóságát, hogy Irán körbe van véve nukleáris hatalmakkal: „keleten Pakisztán, északon az oroszok, nyugaton Izrael, és mi is ott vagyunk a térségben”. Az izraeli lobbisták körében óriási felháborodást kiváltó mondat talán annak a jele lehet, hogy az Egyesült Államok megújuló külpolitikája eláll a „kétértelműség” politikájának további támogatásától.

Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala