Olyan a Nitrokémia Ipartelepek 2005-ös szabályozási terve, mintha több logikai játék tábláját keverték volna össze: a különbözőképpen satírozott mezők száma majdnem húsz, azaz ennyiféle érdeket, területrendezési vagy igazgatási tervet kell összehangolni az egykori óriásvállalat nyögvenyelős átalakulásához. Az eligazodás a veszélyes anyagokat felhasználó és szennyező hulladékokkal járó tevékenység problématérképén a beavatott szakemberek számára is nehéz feladvány, ugyanakkor magyarázat arra, hogy a Hajmáskér–Lepsény vasútvonal három érintett települése (Papkeszi, Vilonya és Királyszentistván) miért maradt le a kiemelt turisztikai minősítésű Balaton környéki helységek listájáról. Ahogyan Csete Kálmán, Papkeszi község polgármestere fogalmaz: valahová vissza kellett vonulnia a környezet- és természetvédelmi szempontból aggályos ipari tevékenységnek, ez lett e három település keresztje.
A Nitrokémia, majd az abból létrejött Nitrokémia, 2000 felszámolása, átalakulása természetesen rengeteg elbocsátással járt, a környéken az országos átlagnál kisebb a lakosság foglalkoztatási aránya, a munkanélküliség a tíz százalékot is elérheti. Papkeszi polgármestere úgy véli, hogy az elmúlt évtizedek rendkívüli ipari szennyezésével mindenképpen számolniuk kell a településeknek. Ennek egyik következménye, hogy akár két éven belül megépülhet az a hulladéklerakó, amely megoldhatja 156 környező település gondját. A vidéket éppen az egykori káros ipari tevékenység teszi alkalmassá a beruházás megvalósulására. A falu területe 1193 hektár, lakóinak száma 1685 fő, amelyből 382 nyugdíjaskorú, a 70 éven felüliek száma 129. Az ilyen nagyságú települések többségéhez hasonlóan itt is a szociális ellátásra fordított pénz teszi ki a költségvetés nagyobb hányadát, az óvoda és iskola fenntartásával pedig ki is merülnek a források.
– A szó szoros értelmében csak a szélmalomharc jelenthet kiutat – kezdi részletezni dédelgetett álmát Csete Kálmán. – Évekkel ezelőtt egy angol üzletember bevonásával sikerült elkészíteni egy 28 szélkerék felállításáról szóló előtanulmányt, ami viszont az energialobbinak köszönhetően sajnos nem kapott zöld utat a szakhatóságoktól. A Magyar Energiahivatal országosan 330 megawatt szélenergia termelését engedélyezte a közeljövőben, ami csupán 35 szélerőmű felállítását teszi lehetővé. A bejelentett szélkerékigények viszont már a 2000 megawattot is meghaladják, annak lehetősége tehát, hogy újabb 28 szélerőmű épüljön Papkeszin, egyelőre kizárt.
Könnyebb helyzetben vannak a nagyobb települések, így a 2004. július 1-jétől városi rangot kapott Berhida is. A civilben vasútmodellező Lajosfalvi József polgármester biztos abban, hogy legalábbis a Hajmáskér–Papkeszi vonalat nem számolják föl, ugyanis olyan jelentős az ott működő Nitrokémia utódcégek nyersanyagigénye, hogy a vasút nem mondhat le a sok ezer tonnás teherszállításról. Legfeljebb a személyszállítást szüneteltetik ezen a mellékvonalon. A polgármester szerint az is elképzelhető, hogy – ha idényjelleggel is – Győr–Lepsény között úgynevezett gyűjtőjárat közlekedjen, akár magánvállalkozás formájában. Ez ugyanis a Bakony legszebb vidéke. És arról sem kell megfeledkezni, hogy katasztrófavédelmi szempontból stratégiainak számít a Hajmáskért Lepsénnyel összekötő vasút.
Berhida 1992 és 1995 között élte legkritikusabb éveit, amikor sorra szűntek meg a peremartoni gyártelepen működő vegyipari vállalatok. Akkor a munkanélküliség elérte a 40–50 százalékot, s igencsak nagy feladat elé állította a település vezetését az is, hogy minden, így a közmű- és gázellátás is a gyárhoz kötődött. A gyártelep megszűnése után egy-két hónap állt rendelkezésre, hogy az ipari zónában épült lakónegyedet saját gázellátó rendszerhez csatolják. Nagy fegyvertény, hogy két hónap alatt sikerült megoldani az átállást a tervezéstől a kivitelezésig.
Ahhoz képest, hogy csupán egy hatezres lélekszámú kisvárosról van szó, Berhida lendületesen fejlődő település, hamarosan elkezdődik az 1,3 milliárd forintba kerülő új városközpont építése is. A város 2000-ben lett tagja egy nemzetközi kistérségi együttműködésnek (TEMA), amelyet két uniós ország települései, Ausztria (Lavanttal) és Olaszország (Marche), valamint két, az unióba törekvő ország, Szlovénia (Koroska) és Magyarország (Várpalota) hoztak létre. Azóta csatlakozott ehhez a kistérségi együttműködéshez Románia (Zsil-völgy) és Lengyelország (Zaglebie) egy-egy térsége is.
Lajosfalvi József hangsúlyozza, hogy Berhidára mint a térség egyik legjobban fejlődő településére nagyobb teher hárul. Például az, hogy igény esetén hajlandó körjegyzőséget kialakítani olyan kistelepülésekkel, amelyek egyedül nem tudnak fenntartani saját intézményeket. Az, hogy Berhida gazdaságilag is megerősödött, annak köszönhető, hogy az 1992-ben összeomlott vegyipari vállalat romjain létrejött 28 vállalatból ma 25 nyereséges gazdasági társasággá nőtte ki magát, egyenként három–tíz milliárd forintos forgalommal. Berhida kulturális és civil kezdeményezésekben is gazdag, ami azzal magyarázható, hogy az önkormányzat támogatja a civil szférát.
– Ha nagyképűen hangzik is – büszkélkedik a polgármester –, az önkormányzat évek óta több mint 200 ezer forint működési támogatással segít minden jelentősebb egyesületet, társulatot.
Berhidának sikerült helyzeti előnnyé formálnia a településen található egykori gyártelepek nyújtotta infrastrukturális lehetőségeket, s ez meghatározza a város jövőjét. Sajnos nincs ilyen szerencsés helyzetben Csajág község. Az októberi helyhatósági választások nyerteseként hivatalba lépett Verebélyi Zoltán a helyi iskola matematika–informatika tanára. Saját bevallása szerint most tanulja a tisztséggel járó szerepet, amelyért nem jár neki semmilyen juttatás, társadalmi munkában látja el a polgármesteri feladatokat.
– Hivatalba lépésem első napjaiban értesültem arról, hogy a közigazgatási reform hozadékaként az ezer fő alatti települések kizárólag akkor jogosultak úgynevezett önhikire (önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatoknak járó támogatás – Sz. Sz. L.), ha körjegyzőségekbe tömörülnek – mondja megdöbbenéssel az ifjú polgármester. Most Balatonfőkajárral próbálnak körjegyzőséget létrehozni, de erről csak nemrég kezdődtek az egyeztetések. Panaszolja, hogy az évi 90 milliós költségvetésből semmilyen fejlesztésre nem jut pénz. Az elképzelések mindegyike feltételes módban fogalmazódik meg: ha sikerülne elkészíteni a bekötőutat a három kilométerre lévő Balatonig, akkor a községet be lehetne vonni a turisztikai vérkeringésbe, és így talán nagyobb reménnyel lehetne befektetőt találni egy lakópark felépítéséhez, s további önkormányzati területeket lehetne közművesíteni. A sok „ha” miatt azonban három éve fokozatosan esik vissza az idegenforgalom, megvalósítható tervekre még remény sincs. Február 1-jétől megszűnik a vasúti személyszállítás is, Csajág község így még jobban elszigetelődik. A kisközségnek egyébként két megállója is van…
A Hajmáskér–Lepsény szárnyvonal mentén található települések nagy gondja, hogy miként határozzák meg önmagukat: iparimenekült-zóna vagy inkább turisztikai másodvonal? Egyik változat sem kecsegtet nagy településfejlesztési távlattal, viszont mindkettő infrastruktúra-függő: beláthatatlan, hogy a szárnyvonal lassú elsorvasztása miként befolyásolja az érintett térség kistelepüléseinek jövőjét. Így csak a Csajág község honlapján található befektető- és turistacsalogató üzenet marad érvényben: légvonalban a Balatontól három kilométerre…
Folytatjuk
origo.hu
Gulyás Gergely: Példátlanul nagy az érdeklődés a Voks 2025 iránt
