Bár Törökország európai csatlakozása jogi értelemben még sokat várathat magára, érdemes felidézni, hogy a muzulmán ország már közel egy évszázada a Nyugat felé fordult: 1923-ban Mustafa Kemal Atatürk – „a törökök atyja” – szakított a sok évszázados iszlám hagyományokkal, és megalapította a Török Köztársaságot. Az ottomán birodalom utódja azóta is híd Kelet és Nyugat között. Gazdasági szerkezet tekintetében ma már semmiben sem marad el a modern országoktól: Törökország GDP-je a 17. legmagasabb a világon, s a kis-ázsiai ország tagja a húsz legiparosodottabb nemzet szövetségének, a G20-nak is. A török gazdaság ugyanakkor hasonló gondokkal küszködik, mint az utóbbi években csatlakozott uniós tagországok.
A 2005-ös adatok szerint a 71,61 millió lakosú, 780 ezer négyzetkilométeren elterülő Törökország gazdasága a 2000–2001-es válság óta igen jól teljesít, éves növekedése 5,8 és 8,9 százalék között alakult, s 2004-ben – 35 éve először – egy számjegyűre apadt a török pénz romlásának mértéke. Ez komoly teljesítmény úgy, hogy az infláció 2001-ben még 68,5 százalékos volt. Ám gondot okoz a tíz százalék körüli munkanélküliség és az állami büdzsé magas hiánya. A Világbank legújabb elemzése javítandónak nevezi még a szakképzés színvonalát és a lakosság egészségi állapotát is. Szintén árulkodó adat, hogy a leggazdagabb tartományokban közel hétszer magasabbak a keresetek, mint a legszegényebb területeken: előbbiek közé a nagyvárosok és a földközi-tengeri partvidék, utóbbiak közé pedig a belső és a keleti tartományok sorolhatók. Az ország fejlődésével fokozatosan csökken a korábban meghatározó jelentőségű mezőgazdaság szerepe, s a szintén hagyományos textilipar mellett ma már a vegyipar, a vas- és acélfeldolgozás, az autógyártás és az elektronika képezi a gazdaság gerincét. Erre utal az is, hogy évek óta az utóbbi területeken tevékenykedő vállalatcsoportok érik el a legnagyobb árbevételeket. A 2005-ös listát a tavaly 80 éves, az autógyártástól az élelmiszer-feldolgozásig számos ágazatban jelen lévő Koç-csoport vezette, s e céget az állami olajfinomító, a Tüpras, s a nemrég privatizált üzemanyag-kereskedő társaság, a Petrol Ofisi követte. A negyedik helyen a Dogan-csoport található, amely a magyar Expressz lapok tulajdonosává válhat, igaz, több áttételen keresztül. Töretlennek tűnik a török idegenforgalom fellendülése is: 2005-ben közel 25 millió turista kereste fel Törökországot, s csaknem 3500 milliárd forintnak megfelelő összeggel gyarapították az ország GDP-jét.
A török reformok egyik mozgatórugója évek óta az ország uniós csatlakozása, az erőfeszítések ellenére azonban még bőven akadnak nyitott kérdések: területi viták Görögországgal, a ciprusi kérdés és a kurdok helyzete. Utóbbiról érdemes megjegyezni, hogy a 80-as és a 90-es években a keleti tartományokban több tízezer áldozatot követelő háborúskodás folyt a szakadár kurdok és a török hadsereg között. Vitatott téma a hadsereg közéleti szerepvállalása is, a haderő ugyanis 1923 óta a szekuláris köztársaság védelmezőjének tekinti magát, s e kihívásnak a második világháború óta négy államcsínyben igyekezett eleget tenni. Ám miközben az EU a csatlakozás fő akadályát régóta ezekben a témákban és az emberi jogok érvényesülésében jelöli meg, félő, hogy a törökök ezt egyre kevésbé fogadják el. Az EU-tagságot a Milliyet török napilap egyik friss felmérése szerint a 2004-es 65 százalékkal szemben a lakosság csupán 35 százaléka támogatja. Ebben szerepet játszhat az atatürki időkben gyökerező erős nemzeti identitás: Törökországban ennek megsértése bűncselekmény, s bebörtönzéshez is vezethet. Ám nem hanyagolható el az sem, hogy a törökök többségében erősödik az a gyanú, hogy a nyugati normák semmivel sem jobbak a hagyományos török értékeknél. E dilemmát tovább mélyítette az iraki háború és Szaddám Huszein kivégzése is, hiszen ezek az események széles körű felháborodást okoztak a muzulmán országban. Törökország vívódását jól jelképezi ugyanakkor az, hogy a kis-ázsiai ország a NATO keleti bástyájának számít, s fontos szerepe volt – és még lehet is – a szövetség közel-keleti akcióiban.
Nehéz tehát megjósolni, mi is lesz Törökország sorsa a következő években. Míg XVI. Benedek pápa látogatása igen pozitív üzenetet hordozott, az EU nemrég berekesztette a kereskedelemről szóló tárgyalásokat, mert Törökország nem enged be ciprusi görög hajókat és repülőgépeket. A kettősséget jól szimbolizálja, hogy az a Recep Tayyip Erdogan tűzte zászlajára országa uniós csatlakozását, aki pártja 2002-es választási győzelme ellenére sem válhatott azonnal miniszterelnökké. Korábban ugyanis több hónapos börtönbüntetésre ítélték, mert egy politikai gyűlésen iszlamista verset olvasott fel, ami a török hatóságok szemében már vallási lázításnak számít.
origo.hu
Újabb fordulat történt Kapu Tibor kilövésével kapcsolatban
