Cigányúton a romapolitika

Nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz, a kormányhoz, a köztársasági elnökhöz és minden, a magyar kultúráról felelősséggel gondolkozó magyarhoz a Rajkó Zenekart és annak utánpótlását biztosító zenei intézményt fenntartó Talentum alapítvány. „Európa legnagyobb kisebbségének kultúrája, fél évszázada hatékonyan működő oktatási rendszere és ezzel a hazai cigányság felemelkedésének utolsó esélye beláthatatlan időre zsákutcába jut” – írják, mert nemzetközi hírű, modellértékű oktatási intézményük, amely az elmúlt ötven év alatt több ezer cigány származású gyereknek adott zenei képzést és ezáltal megélhetést biztosító foglalkozást, napokon belül megszűnhet.
Induljunk el a kezdetektől: a hetedik kerületi, mára igen lerobbant szocreál épületet a párt építette kulturális célokra. Inkább táncoljanak-daloljanak az ifjak, mintsem az utcán vezessék le forradalmi energiájukat, gondolhatták az elvtársak, így aztán 1990-ig közel harminc művészeti csoport működött az épületben. Köztük – az elsők között – a Rajkó Zenekar is, amely 1952 óta lakja a házat. A zenekar ügyeiben szabad kezet kapott Farkas Gyula, aki a magyarországi cigányzenét az éttermi muzsikálásból a színpadokra állította, majd világszerte ismertté tette, hiszen öt évtized alatt öt földrész több mint száz országában jártak. Ő alapította meg a Rajkó Zenekar utánpótlásaként szolgáló Rajkó iskolát, felkutatva a legszegényebb magyarországi falvakban élő tehetséges cigány származású gyerekeket. Néha még a határainkon túli magyarlakta településekről is érkeztek szegény sorsú cigány gyerekek (közülük jó néhányan ma nagypapaként a 100 Tagú Cigányzenekar híres prímásai, szólistái), pedig Farkas Gyula mint cigány származású zenész mit se tudott arról, hogyan kell integrálni, deszegregálni, szocializálni. A Talentum Kulturális Alapítvány fenntartásával két intézmény működik egymásra épülve: a Rajkó Művészegyüttes (zenekar és tánckar) és az ezt kiszolgáló, az utánpótlását képező művészeti iskola két tagozattal. Zenetagozatán szinte kizárólag roma származású gyerekek, a tánctagozaton pedig túlnyomó részben nem roma származású gyerekek tanulnak.
A KISZ megszűntével az állam kivonult a művészegyüttes mögül, így kénytelenek voltak a piacról megélni, miközben állami feladatokat is elláttak. Bár piaci lehetőségeiket maximálisan kihasználják (a szezonban, májustól szeptemberig havonta 28-29 előadást tartanak), az egyre növekvő költségeket nem tudják kitermelni. Az állam részéről szóbeli elismerésben nincs hiány, de pénzügyi segítséget alig kapnak, s amit igen, azt is egyre csökkenő mértékben. Amíg a többi művészeti intézmény mögött fenntartó áll, vagy az állam finanszírozza a működését, az egyetlen roma oktatási és kulturális bázis önmagát tartja fenn. Nem sokáig: az elmúlt évet tizenhétmillió forintos hiánynyal zárták, amit átütemezéssel és részletfizetéssel próbálnak egyensúlyba hozni. A növekvő közüzemi díjak és fenntartási költségek drasztikus emelkedése miatt a Rajkót a megszűnés veszélye fenyegeti. Amióta már nem cigányok, hanem romák lakják az épületet, nem jut pénz a világörökség részét is képező cigányzene fenntartására – mondják keserűen, pedig ezt Magyarországon akár nemzeti kincsként is őrizhetnénk. Az egyébként hungarikumnak nevezett, a magyar zenei kultúra részét képező cigányzene az intézmény megszűnésével ki fog halni, vagy jó esetben visszaszorul az éttermekbe. Nem Magyarországon, hanem Hollandiában, Belgiumban, Németországban, ahol jelenleg is több száz magyar cigányzenekar működik – nagy részük régi rajkós. A kegyelemdöfést különben a tavalyi esztendő hozta meg, amikor a törvényi változások miatt az addig vállalkozói szerződéssel foglalkoztatott óraadó tanárokat állományba kellett venni. Ez évi huszonötmillió forintos többletterhet jelent (munkabér, járulék, adó), reménytelen helyzetbe hozva az amúgy is szűkös költségvetésüket. Bár a főváros az elmúlt években huszonegymillió forint körüli kiegészítő támogatást nyújtott, ezt idén alig négymillió forintra csökkentette. December óta az iskolában a tanárok nem kapnak fizetést, és idén nem tudják teljesíteni adófizetési kötelezettségeiket sem. Amennyiben az iskola a tanév befejezése előtt fizetésképtelen lesz és megszűnik, akkor a tanulók elhelyezéséről a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kell gondoskodnia. A baj az, hogy a speciális igények szerint tanuló, ezáltal sikeres cigány származású gyerekek továbbtanulását egyetlen általános tantervvel rendelkező oktatási intézmény sem tudja átvenni.
A zenekar utánpótlása ma közel ezer tanuló. Számuk egyre gyarapszik, mert az iskola folyamatosan növeli kihelyezett tagozatainak számát Magyarország legszegényebb, túlnyomóan romák lakta vidékein, ahol a cigány gyerekek eddig csak álmodhattak arról, hogy egyszer kezükbe vehetik a hangszert. A hegedű, a cimbalom és a bőgő még azokat is becsalogatja az iskolapadokba, akik addig nem szívesen vettek részt a közismereti oktatásban, így nemcsak szakmát tanulnak, hanem elvégzik az általános iskolát és – ahogy a Rottenbiller utcai központban – a középiskolát is. A Talentum Kulturális Alapítvány egymaga többet tesz a romák felemelkedéséért, mint a politikusok által kitalált összes – megvalósítatlan – romaprogram.
A hátrányos helyzetű gyerekek képzése különben lényegesen többe kerül annál, mint amit a normatíva biztosít, mivel a hangszereket – szülői segítség híján – az iskolának kell biztosítani. Ez különben járható út a felemelkedéshez, mert az itt képzett fiatalok gyerekei (vagyis a következő generáció) a tapasztalat szerint már felsőbb tanulmányokat végeznek – esetenként nem is zenészek lesznek, hanem divatosabb, jobban fizető szakmát választanak maguknak, magyarán integrálódnak. A zenélés ugyanis kevés perspektívát nyújt, a sokszoros állami ígéret ellenére az éttermek nem kapnak anyagi segítséget ahhoz, hogy cigányzenekart foglalkoztassanak. Annak ellenére, hogy az országimázs szerves része a cigányzenekar, a külföldi turisták igénylik a hazai folklórt – a Rajkó Zenekar például évente százötvenszer játszik külföldi közönségnek Budapesten.
A nyílt levelet megfogalmazók szerint „a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők”. Ezért felhívják a felelős döntéshozók figyelmét az alkotmányban, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben és az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményében foglaltak maradéktalan betartására annak érdekében, hogy „fennmaradhasson a huszonegyedik században Európa legnagyobb kisebbségének több száz éves kultúrája”. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök két éve a Parlamentben megrendezett országos roma nap alkalmából – miután cigány nyelven köszöntötte a romákat – így fogalmazott: „Magyarországnak szüksége van rátok.” A kormányfő rámutatott beszédében: a cigányság helyzetét a szegénység és az előítéletesség is nehezíti. Az előítéletesség falat húz szegény és szegény közé is, megakadályozza, hogy erős és szolidáris legyen a magyar társadalom. A miniszterelnök tragikusnak nevezte, hogy a magyar társadalom kétszer annyi rossz tulajdonságot tulajdonít a romáknak, mint amennyi jót. Hangsúlyozta: ha van feladat, az az, hogy a gyerekek ne ismételjék meg a szüleik sorsát, legyenek olyan egész napos napközik, bentlakásos óvodák, iskolák, amelyek képesek a gyermekeinket benntartani az oktatásban.
A tények azt mutatják, hogy nem lesznek.