Kultúrtörténetet írni kellemes, de nehéz elfoglaltság. Szerző maga köré rendezi íróasztalán a szakirodalmat, jegyzeteket készít, és a hatalmas adathalomból egyszer csak építmény lesz, persze tele felesleges melléképületekkel, díszecskékkel, használhatatlan pincékkel és padlásokkal. Szerző szereti az épület minden porcikáját, még a feleslegeseket is, mint a saját gyermekeit. De jó szerző fogja, és könnyes szemmel elbont mindent, ami rontja a jövendő lakó, az olvasó jó tájékozódási lehetőségét. A hasznos és tapintatos kultúrtörténeti munka tehát éppen akkora és éppen olyan, amekkorát és amilyet az olvasója elbír és szeret.
Buza Péter, a főváros történetírásának egyik legszorgalmasabb munkása (Pest-budai történetek, Kószálunk a régi Pesten, Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén) legújabban a fürdőző Budapestről mesél. Arról, hogy a fürdők városa végül miért is nem lett fürdőváros, miközben ma sincs ahhoz jobb adottsága egyetlen világvárosnak sem. Szó esik ebben a könyvben a honfoglalók bőrkádjáról, szerelmes tetűgyűjtőkről, Mohamed szigorú parancsát követő fürdőző törökökről, merítkező zsidókról, lump művészekről és könnyűvérű hölgyekről, gőzről, iszapról, gyógyító és savanyú vizekről, valamint a fürdőirodalom legjobb darabjairól, egyszóval mindarról, ami elmúlt és ami azért még itt van, csak oda kellene rá figyelni. Hőforrásaink fölé dédszüleink nem épületeket, hanem palotákat emeltek. Ám a Gellért vagy a Széchenyi fürdő palotájában az utódok évtizedekig nem a lehetőséget, csak a terhet látták: a drága és bonyolult felújítást. Mostanra sok forrásunk kiapadt, de szeretnénk hinni, hogy a meglévőkre valóban gondos kezek és szemek figyelnek. Nincs az a metróépítő lobbi, amelyik erősebb lehetne ezek érdekénél. Miként jó lenne érezni, hogy gyógyvizeink elsősorban minket és nem külföldi turistákat szolgálnak.
A Mesél a Város sorozatban jelent meg a Fürdőző Budapest című kötet a Holnap Kiadó gondozásában, szép fotókkal és tipográfiával. Egy térképmelléklet azért hiányzik belőle.
(Buza Péter: Fürdőző Budapest. Holnap Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 4900 forint)
Pankotai Lili és a kettős mérce: egyszer ártatlan diáklány, máskor kemény baloldali aktivista















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!