Hiányos a büntetések rendszere

Eltörölte az Alkotmánybíróság (AB) 1990-ben a halálbüntetést, így az életfogytig tartó fegyház vált a legszigorúbb szankcióvá. A halált – kirívó bűncselekmények kapcsán – ezután csak néhányan hiányolták, köztük Horn Gyula egykori miniszterelnök. Csakhamar kiderült azonban, hogy a kiszabható szabadságvesztés sem hoz mindig megoldást. Az életfogytig tartó fegyházra ítélt személyeket húsz év letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatták. Az Országgyűlés 1998-ban döntött úgy, hogy a bíróság kizárhatja az elítéltet a feltételes szabadság lehetőségéből, azóta a fegyház egyes esetekben tényleg életfogytig tart.
Az elmúlt években aggályok fogalmazódtak meg ezzel a büntetéssel szemben is. Két jogász az Alkotmánybírósághoz fordult, de a testület még nem kezdte meg az ügy tárgyalását. A kezdeményezők szerint az ilyen büntetés embertelen, mert a kilátástalanság érzetét kelti, szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a személyes szabadsághoz és az emberi méltósághoz való jogot. Bár a jogszabály-előkészítők foglalkoznak az életfogytig tartó fegyház eltörlésének gondolatával, a végső szót valószínűleg ebben az ügyben is az AB mondja ki.
A jogalkotókra mindemellett fontos kérdések megfontolása vár. A büntetési rendszert minden bizonnyal ki kell egészíteniük. Németországban például az alkotmánybíróság 1977-ben nem találta ugyan elfogadhatónak az életfogytig tartó börtönt, ám a tényekhez hozzátartozik, hogy ott nem minden veszélyes bűnöző szabadulhat ki a szabadságvesztés letöltése után. A rabok egy része további tíz évig biztonsági őrizetben, a kapun belül marad. Akkor kerülhet erre sor, ha bíróság azt állapítja meg, hogy az érintett személy szabadulása esetén újabb súlyos bűncselekményt követhetne el. A tízévi biztonság őrizetből szabadulók emellett felügyelet alá kerülhetnek.
Érdekes az osztrák példa is. Ott a büntetés letöltése után a veszélyes elkövetők intézetében helyezik el azt a személyt, akit korábban az élet, a testi épség, a személyes vagy nemi szabadság elleni erőszakos bűncselekmény miatt vontak felelősségre. A büntetési formák és óvintézkedések árnyalt és összefüggő rendszere szükséges tehát. Ezek közül egy elem – például az életfogytig tartó fegyház – nem emelhető ki, és önmagában nem vizsgálható. Valószínű, hogy a jelenleg legsúlyosabb fegyházbüntetés is eltörölhető lenne akkor, ha más megfelelő szankció és intézkedés lépne a helyébe.
Erre int az a hazai tapasztalat is, amely szerint az Alkotmánybíróság eltörölte az 1999-ben bevezetett bűnmegelőzési ellenőrzést, mert a törvény nem határozta meg pontosan, hogy a büntetés-végrehajtási bíró döntése nyomán a rendőrség miként ellenőrizze a börtönből szabadulók egyes csoportjait. Ezt a szabályt azóta sem pótolták. Az új Btk. 15 éve készül, a terv szerint már az előző ciklusban el kellett volna fogadni. A rendre fellángoló hangulatkeltő viták és javaslatok nem pótolhatják a büntetési rendszer hiányzó elemeit.