Az Ötvenhatos Szövetség alapító elnökeként már a rendszerváltás hajnalán felismerte, hogy a formálódó új hatalom is csak eszközként akarja használni a forradalmat, az igazságára nem tart igényt. Látta, miként hamisítják meg újra ötvenhat eszméit, látta provokátorok, álforradalmárok, nyerészkedni vágyó politikai kalandorok tülekedését, s látta, miként manipulálják, fordítják egymás ellen a hajdani bajtársakat. Látta mindezt, de nem tudott, nem akart szó nélkül belenyugodni, nem volt hajlandó harc nélkül tudomásul venni a „realitásokat”. Nem volt diplomata alkat. Hamar lelkesedő, ugyanakkor lobbanékony, könnyen haragra gerjedő ember volt, aki izzó indulatokkal képviselte meggyőződését. A sunyi alkudozások távol álltak tőle. Töretlenül hitt abban, hogy a forradalom és a szabadságharc egyszer méltó helyére kerül a nép lelkében, a magyarság tudatában, s akkor majd a kisstílű politikai erők nem tudják többé érdekeik szerint kiforgatni, megcsúfolni az emlékét. Próbálták lejáratni, félreállítani, nevetségessé tenni, tetteit elhallgatni, ám Tibor bácsinak mindez nem szegte kedvét. Tudta, miféle nemtelen, a legalantasabb eszközök használatától sem visszariadó ellenféllel áll szemben. Végül az egyenlőtlen harc felőrölte erejét. Ám küzdelme nem volt reménytelen és eredménytelen. Sokan megtanulták tőle, hogy ezerkilencszázötvenhat eszményeit csak radikális elszántsággal, félelmek és megalkuvások nélkül lehet megőrizni és továbbörökíteni.
origo.hu
Teljes gázzal falnak csapódott a friss jogosítvánnyal rendelkező 18 éves fiú – videó
