Igazságtétel helyett polgárháborús bűntett

A Szaddám Huszein halála óta eltelt hét alatt az amerikai, kanadai és nyugat-európai napilapok többsége nem csupán a volt iraki elnök kivégzését és kivégzésének körülményeit nevezte szégyenteljesnek, hanem egyöntetűen azon a véleményen van, hogy Washington újabb végzetes hibát követett el közel-keleti politikájában. Egyes sajtóorgánumok rámutatnak arra a tényre, hogy Huszein felakasztásával eltűnt a fő koronatanú, aki bizonyíthatja: Irakot egykor az amerikaiak támogatták az Irán elleni háborúban.

Inkább tizennyolcadik századi nyilvános akasztásra emlékeztet a kivégzés, mintsem megfontolt, huszonegyedik századi igazságszolgáltatási cselekedetre – írta a Szaddám Huszein kivégzése utáni napokban a BBC, amelynek álláspontját több nyugat-európai és amerikai sajtóorgánum is osztotta. Az MTI által idézett New York Times napilap szerint bár Washington elhatárolódott Szaddám Huszein „csúf halálától”, a volt iraki elnök „felháborító kivégzési módja” miatt mindenki az Egyesült Államokat fogja kárhoztatni. A lap szerint azzal, hogy az amerikai hadsereg átadta az exelnököt a „síita lincstömegnek”, hozzájárult Huszein kivégzésének gyalázatos körülményeihez. A New York Times szerint Huszein halála olajat öntött az iraki felekezeti erőszakra. A belga La Libre Belgique szerint az akasztásról készített videofelvétel képei sokkal inkább alantas boszszúra vallanak, mintsem jogállam igazságszolgáltatási eljárására. A történtek méltatlanok egy demokráciához, és a legkevésbé sem hatnak a hivatalos célként megjelölt nemzeti megbékélés irányába. A francia Libération szerint sem igazságtétel történt, hanem „polgárháborús bűntett”. „Miféle civilizáció az, amely hajnali derengésben, titokban tartott helyen, elhagyatott fészerben hajt végre kivégzést, kukkoló kamera lencséje előtt?” – teszi fel a kérdést a francia kommentátor. A torinói La Stampa szerint az iraki exelnök kivégzése „kétségtelen vétség az emberi jogok ellen”, noha aligha kétli bárki is, hogy Szaddám Huszein rászolgált a büntetésre.
A felakasztás körülményeit sérelmező napilapok némelyike említést tesz arról is, hogy a 2003-ban megbuktatott iraki elnököt egykor az Egyesült Államok támogatta. Robert Fisk a brit Independentben megjelent írásában a következőket írja: „A Nyugat felfegyverezte Szaddámot, hírszerzési információkkal látta el, felszerelte őt az aljasságok kivitelezéséhez, majd biztosra mentek, hogy többé ne visítson.” „Abban a pillanatban, ahogy Szaddám hóhérja meghúzta a csapóajtó karját, Washington titkai leleplezetlenek maradtak. A szégyentelen, felháborító, eltitkolt katonai támogatás, amelyet az Egyesült Államok – és Nagy-Britannia – nyújtott Szaddámnak több mint egy évtizeden át, az egyetlen szörnyű történet, amelyre elnökeink és miniszterelnökeink nem akarják, hogy emlékezzünk” – írja Fisk. Az amerikai–iraki kapcsolatra emlékeztetett a Washington Post is, amely megemlíti: „A viszony tulajdonképpen szükségszerű barátságként kezdődött az 1980-as években, amikor Huszein háborúban állt az Egyesült Államok régióbeli ellenségével, Iránnal, ekkor George H. W. Bush volt az alelnöke annak az adminisztrációnak, amely segítséget nyújtott neki.” Eric Margolis, akit 1991-ben Szaddám Huszein titkosszolgálata amerikai kémként akart felakasztani, szovjet típusú kirakatpernek nevezte az iraki diktátor felakasztásához vezető eljárást. A volt haditudósító a Toronto Sunban írt arról, hogy Huszeint az amerikaiak támogatták az Irán elleni háborúban, és tőlük, valamint Nyugat-Európából kapott harci gázt. Kivégzésével eltüntették a koronatanút. Huszein bábként született – amelyet Washington hozott létre és mozgatott, hogy felhasználja az iráni ajatollahok elleni háborúban –, és bábként is halt meg, ugyanazzal az amerikai kötéllel a nyakán, amely korábban a lábaira fonódott – vélekedett a La Repubblica.