Jogszabály védi az őshonos állatokat

Együttes rendeletében több magyar állatot nyilvánított védetté, őshonossá, illetve veszélyeztetetté a földművelésügyi és a környezetvédelmi miniszter. A védett és őshonos fajta meghatározása így szól: Magyarország természetföldrajzi környezetében, történelmi múltra visszatekintően tenyésztett állat, amely része a nemzeti örökségnek, a mezőgazdasági génbanknak, valamint a természet- és tájvédelemnek. A Magyar Közlönyben megjelent jogszabály ebbe a körbe sorolja egyebek mellett a magyar szürkemarhát, három (a szőke, a vörös, illetve a fecskehasú) mangalica sertésfajtát, a fehér és a fekete hortobágyi rackajuhot, a kendermagos tyúkot, valamint a magyar óriásnyulat. Veszélyeztetettek az olyan genetikailag értékes, nem honos állatfajták, amelyek kiszorultak a termelésből. Ezeket – például a magyar tarka tehenet, a nyurga pontyot, a lipicai és a nóniusz lovat – génállományuk megőrzése érdekében szükséges védeni.
A rendelet mellékletében szereplő két felsorolás nem végleges, annak módosítását – kellően dokumentálva – bárki kezdeményezheti a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternél. A javaslatokat az őshonos haszonállatok génerőforrás-bizottsága véleményezi – e testületet a tárcavezető hozza majd létre. A bizottságba öt tagot szakmai szervezetek delegálnak, ötöt pedig minisztériumi és egyéb szakmai szervezetek küldenek.