Két ponttal, duplázásban bízva

Mannheim és Lemgo két nem különösebben ismert, nem is túl jellegzetes német település. A férfi kézilabda-világbajnokságra azonban előbbi a siker, utóbbi a kudarc jelképévé vált, hiszen az első forduló végeztével a D, E, F csoport továbbjutói a mannheimi középdöntő, a kiesők pedig az igazán lélekromboló lemgói Elnök Kupa felé vették az irányt. A magyar válogatott mától a felsőházban folytathatja, sőt még ott is a lehető legkedvezőbb pozícióban, mert a mieink mellett a világbajnok spanyolok és az olimpiai aranyérmes horvátok hoztak magukkal két pontot, míg az oroszok, a dánok és a csehek nulláról indulnak. Utóbbiak remélhetőleg ott is maradnak.

Innentől olyan a lebonyolítás, mintha most rajtolna a komplett olimpiai torna, tizenkét csapattal. Az az árnyalatnyi különbség, hogy mindenki hozott magával egy eredményt, így a hatos középdöntőcsoportokban mától vasárnapig négy újabb meccs következik, a mieink számára sorrendben a csehekkel, a horvátokkal, a spanyolokkal és az oroszokkal. Egy újabb győzelem elérhető közelségbe hozná a legjobb nyolcat, kettő gyakorlatilag garantálná azt, háromról pedig még szó se essék.
Az alapfeladattal mindenki egyetért: ma 16.15-től két okból is le kell győzni a cseheket. Egyrészt, mert ők az aktuális, másrészt, mert talán a legkevésbé erős ellenfelek. Még akkor is, ha a vb három nap utáni góllövőlistájának harmadik helyén a 23 gólos Jicha, még az ötödiken a 22 gólos Filip áll, és döntően az is nekik köszönhető, hogy együttesük Egyiptom ellen képes volt a sorsfordító mérkőzést mínusz négy gólról is 31-30-ra nyerni. Ismerős koreográfia… Skaliczky László szövetségi kapitány a fentiek miatt is érthetően óvatos: „A csehek legjobbjai német és francia élklubokban játszanak, remekek az átlövőik, veszélyes a beállósuk, gyorsak a szélsőik, szóval a modern kézilabda minden fontos kellékét felvonultatják.” Arról nem beszélve, hogy bizonyára számolni is tudnak, és úgy kalkulálnak: csak akkor maradnak versenyben a negyeddöntőért, ha a magyarok ellen elcsípnek két pontot.
Tegnap alkalmunk nyílt egy „független szakértő” meghallgatására is az ügyben, mert a repülőn mellettünk ült Ulrik Wilbek, a dánok mestere (1996-ban még a női szakágban olimpiai bajnok), aki így látja az esélyeket: „Azt hiszem, a horvátok és a spanyolok kiemelkednek ebből a hatosból, ők végeznek majd az első két helyen. Mi megpróbálunk befurakodni mögéjük, ehhez elég lehet, ha megverjük a cseheket és az oroszokat. A magyarokkal kapcsolatban még azt sem tudom, miért szurkoljak. Azért, hogy egy esetleges hármas holtversenyben eléjük kerüljünk, vagy azért, hogy nyerjenek ők is kétszer, legyenek harmadikok, mi pedig negyedikek.”
Akkor már inkább az utóbbi. De a modern kézilabda bizonyos szint felett alig tervezhető, hiszen már-már a csodák világa. Nemcsak a látvány, hanem a váratlan eredmények tekintetében is. Ki hitte volna például, hogy a másik ágon a lengyelek felülmúlják a németeket, vagy az izlandiak nyolc góllal intézik el a franciákat, és a két nagyágyú nulla ponttal kezdi a középdöntőt? Az persze kizárt, hogy ennyivel is fejezi be, ezt ugyanis nem engedhetik meg maguknak. Rajtuk kívül minden résztvevőre napi adagban zúdul otthonról a várakozás és a szeretet. Ezt Alfred Gislason, az izlandiak edzője fogalmazta meg legszemléletesebben a franciák feletti 32-24 után: „Azzal, hogy kikaptunk az ukránoktól, Izlandon mindenkiben egy világ omlott össze. Ezért is szörnyű huszonnégy órát éltünk át, de most boldogok vagyunk, hogy sikerült mindent újjáépítenünk.”
Az egy poszton átalakult – Józsa Máté helyét Herbert Gábor foglalja el – magyar válogatott szerencsére rombolás nélkül van az építkezés fázisában, ha nem is Mannheimben, de a tőle tíz-egynéhány kilométerre lévő Ladenburgban. A már a római korban is lakott település roppant ingerszegény környezetet biztosít az ide bekvártélyozott négy alakulat, a mienk mellett a horvát, az orosz és a dán számára. Ez azonban csak a szünnapra igaz, hiszen mától újabb, még az eddigieket is felülmúló kihívások és ilyen vagy olyan előjellel, de bizonyára katartikus élmények várnak ránk.