Parlamenti helyekhez jutott, de a vártnál kevesebb szavazatot kapott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Mi az oka annak, hogy a szerb pártok, mindenekelőtt a Demokrata Párt (DS), ilyen sok magyar szavazatot tudtak elhalászni?
– A VMSZ valóban több voksra számított, de a három parlamenti hely megszerzése így is nagyon fontos tény. Ugyanakkor nem meglepő, hogy a DS szavazókat tudott elcsábítani, eddig is az volt a jellemző, hogy a magyarok harmada, negyede valamelyik többségi pártot támogatta. Ráadásul a magyarok két külön listán indultak, s mivel a Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) a 0,4 százalékos küszöb alatt maradt, körülbelül tízezer szavazat el is veszett. A MÖK egyébként radikálisabb hangot ütött meg a kampányban, míg a VMSZ pragmatikus maradt. Helyben kellene élni, hogy ítéletet mondhassunk felettük, azt azonban a távolból is megállapíthatjuk, hogy a kisebbségek jogai ezután is a többség akaratán fognak múlni.
– A Demokrata Párt azonban – vezetői eddig legalábbis ezt mondták – kész fontos pozíciókat is a kisebbségek kezébe adni. Milyen szerep juthat a magyaroknak?
– Nem kizárt, hogy a demokraták körül kialakuló koalíciónak szüksége lesz a magyar szavazatokra, így nem elképzelhetetlen a kormányzati pozíció sem. A közigazgatási posztok szempontjából a helyhatósági választások lennének érdekesek, fontos azonban, hogy a magyarok – akár az ellenzék padsoraiból is – szószékként használhatják a parlamentet.
– Egy demokraták körül kialakuló koalíciót említett. Tényként kezelhető ez a felállás?
– A Demokrata Párt és a Szerb Demokrata Párt (DSS) összefogása tűnik jelenleg a legjobb felállásnak. Mindketten reformpártiak és elkötelezett hívei az uniós tagságnak. A kérdés az, valóban meg akarnak-e egyezni. Nem zárható ki a legroszszabb forgatókönyv sem, vagyis hogy a DSS összeáll a radikálisokkal, Kostunica pártja ugyanis valahol a középúton jár. Tudja, hogy be kell tartania bizonyos játékszabályokat, ugyanakkor nem tagadja meg nacionalista mivoltát sem. A hat parlamentbe jutott lista közül, úgy vélem, kettő olyan, amelyik demokratikus mércével nem elfogadható: a Radikális Párt (SRS), s a néhai Milosevics szocialista pártja. A DS és a DSS a részletekben valószínűleg meg tud állapodni, ám kérdés, melyikük adja végül a kormányfőt, s mennyire lesz hosszú életű az együttműködés.
– A radikális szó Európa legtöbb országában nagyon rosszul cseng, Szerbiában a jelek szerint mégis töretlen az SRS népszerűsége. Mi ennek az oka?
– A radikálisok még mindig nagyon fontos tényezők, s a nemzeti sértettség okán valamilyen formában még hosszú ideig azok is fognak maradni. 2000 óta ellenzékben vannak, ebből a pozícióból pedig folyton szociális érzékenységüket, korrupcióellenességüket hangoztatták, majd begyűjtötték a protest szavazatokat. Fennmaradásukat már csak Koszovó elvesztése miatt is biztosítva láthatják.
– A szakadár tartomány kérdésében helyi szinten aligha létezik győztes pozíció. De akkor milyen forgatókönyvben gondolkodhatnak a hatalomra kerülő pártok?
– Még az is elképzelhető, hogy ebben a pillanatban valamelyik párt éppen Koszovó miatt akar távolmaradni a tűztől. Nincs ugyanis olyan forgatókönyv, amelyben ne Koszovó, ha nem is azonnali függetlensége, de függetlenedése szerepelne. Az biztos, hogy kétmillió albánt nem lehet erőszak nélkül Szerbiában tartani. Belgrád politikai mozgástere igencsak szűk lesz ebben a kérdésben, az elszakadás igazságtalanságát azonban mindenki hangoztatni fogja.
origo.hu
Magyarország nemet mondott a tízéves autók kötelező éves műszaki vizsgájára
