Küzdelem indul a Fehér Házért

Bár látszólag még messze van a 2008-as amerikai elnökválasztás, az utóbbi hetekben érezhetően felgyorsultak az események. Szépszámú politikus jelezte indulási szándékát egy olyan megméretésen, amelynek eredményeképp új irányt vehet az Egyesült Államok külpolitikája. A kampánynak hagyományosan a lejáratás is a részét képezi.

Ez utóbbira lehet példa a demokraták sztárjának, a fekete Barack Obama illinois-i szenátornak a lejáratására tett kísérlet, mely a múlt héten bontakozott ki. Történt ugyanis, hogy az Insight magazin azt állította: Hillary Clinton szintén demokrata elnökjelölt kampánystábja információkat „ásott ki” az Indonéziában gyerekeskedő riválisról, miszerint a Jakartában egy fundamentalista iskolában (úgynevezett madrasszában) tanult. Míg a jelöltségét múlt szombaton bejelentett egykori First Lady emberei cáfolták, hogy tőlük származott volna az információ, a kormányhoz közel álló neokonzervatív Insight (melynek tulajdonosa azonos a hírhedt Washington Timesszal) információját a Fox hálózat is ismertette; a demokratákhoz húzó CNN hírtelevízió viszont rövid úton Jakartába küldte tudósítóját, és cáfolta a terrorpánikban élő amerikaiak számára megkerülhetetlen vádakat. Eszerint – mint azt Obama is állítja – az általa látogatott mozlim iskolában nem központi elem a vallásos nevelés, más vallású tanulóik is vannak, a tanárok európai öltözékben járnak.
Noha a hírverés – mely kísértetiesen emlékeztet Bush tanácsadója, Karl Rove módszereire – alighanem korai ahhoz, hogy túlzottan befolyásolja a 2008-as esélyeket, egyben jelzés arra nézve, hogy ez a kampány sem nélkülözi majd a becstelen húzásokat. Már csak azért is érdemes rosszra gondolni, mert a felmérések szerint a demokraták két vezető jelöltjét hozták hírbe. A törtető Hillary Clintonról (New York-i szenátor) ugyan sok mindent el lehet képzelni, ám tagadhatatlan, hogy neki van több vesztenivalója, így a látszat ellenére inkább ő lehetett a támadás célpontja. Sokévi szorgos munkával mára elérte, hogy nő létére a legesélyesebb demokrata jelöltnek számít, jócskán megelőzve Obamát és a 2004-ben alelnökjelöltként indult John Edwardsot. A 2008-as indulást még csak fontolgató olyan nagyágyúk, mint a vesztes 2000-es és 2004-es jelöltek, Al Gore és John Kerry a negyedik és az ötödik helyen kullognak utána. Akármilyen ügyesen is építi magát Hillary – a minap már négyszemközti találkozót is tartott Núri al-Máliki iraki kormányfővel, a novemberi szenátusi választást követően pedig húszmillió dollárja maradt –, két dologgal nem tud mit kezdeni. Egyrészt továbbra is kérdéses, hogy választanának-e nőt vezetőjüknek az amerikaiak. Másrészt Bill Clintonon kívül legfeljebb felesége osztja meg jobban a társadalmat.
Míg a demokraták háza táján nagy a lendület, s mindenki tőlük várja az igazi iraki fordulatot is, addig a republikánus jelöltekről kevés szó esik. Pedig a Bush-örökségre tekintettel nekik van igazán nehéz dolguk. Az ő jelölt jelöltjeik sorát jelenleg Rudolph Giuliani volt New York-i polgármester vezeti, akit sokan a szeptember 11-i események hősének tekintenek. Mögötte kevéssel lemaradva John McCain szenátor, vietnami veterán menetel: míg az utóbbit az idősebb republikánusok támogatják, addig az előbbit a fiatalok. Mindkettejükkel az a baj, hogy aligha lehet őket konzervatívoknak nevezni, ami kérdésessé teszi a republikánus bázis megszólíthatóságát a részükről. Így kerülhetnek képbe a párt „igáslovai” (például Newt Gingrich) – ők azonban nélkülözik az élen állók ismertségét és karizmáját.