Látleletek az alagútból

k ö n y v e s h á z

Sokan vagyunk, akik újra meg újra élvezettel olvasgatjuk a régi idők sajtótermékeit: Ady színházi írásait, Krúdy cikkeit a Pesti album című kötetben, Kosztolányi jegyzeteit elsárgult női lapokban, Juhász Gyula dörgedelmeit. Vagy akár rég elfeledett „névtelen” egykori újságírók cikkeit. Nem kérdés, hogy ezekben a tegnapelőtti, kérészéletűnek vélt látleletekben több az eleven történelem, mint egynémely gondos történelmi szakmunkában. Mégis, ha napjainkban jelenik meg egy-egy publicisztikai kötet, izgatottan kutatjuk: megél-e könyvben is a napi aktualitású műfaj. Mond-e érvényeset ma is tegnapjainkról, s vajon mit olvashat majd ki a sorokból a holnap olvasója?
Körmendy Zsuzsanna Ilyennek képzeltük a rendet? című publicisztikai kötete, amelyben javarészt a Magyar Nemzetben 2004 és 2006 között megjelent írásai olvashatók, nem könnyű olvasmány. Szellemes, pontos és bátor publicisztikái napjaink politikai, közéleti, szellemi mocsarán átgázolva igyekeznek visszaadni az olvasó belső szabadságát, életkedvét, hitét, nevetést csalni a legörbülő szájakra, s kiszakítva eredeti közegükből, egymás mellé téve, komor, fájdalmas, ugyanakkor abszurd képet festenek a magyar valóságról olyan korban, amikor léthazugság léthazugságot, botrány botrányt, kudarc kudarcot ér, mégsem látszik az alagút vége. Megállt az idő velünk, de rosszul állt meg. A romlandót, feledendőt, kisöprűzendőt konzerválja, újratermeli, az örök nagy pillanatok pedig nem újulnak meg. Még nem. De Körmendy Zsuzsannának azok számára is van mondanivalója, akik az utóbbira várnak. A Gyurcsány-garnitúra eredményes manipulációja kapcsán például azt írja, ha mi is azokhoz az eszközökhöz nyúlunk a siker érdekében, épp a lényegünket veszítjük el.
Körmendy Zsuzsanna írásait kötetben olvasva még nyilvánvalóbb lesz, mekkora nyereség a napisajtó számára, ha a szépirodalom beavatottja nyúl közéleti-politikai témához. Olyasvalaki, aki nem mindennapi stílus- és dramaturgiai érzékkel bír. Ki más örökítette volna meg azt a televíziós beszélgetést, amelyben az árulással vádolt Csintalan Sándor azt mondta, ha ő valóban elárulta volna régi barátait, most mind a hűvösön ülnének, s ezen aztán miniszter, később leültetett államtitkár, balos politikus mind együtt nevettek, igazolva milliók több évtizedes sejtéseit. Ki írt volna a fiúról, aki először még érettségi öltönyért rabolt bankot. S ki utalt volna óvatos félmondattal az igazságtevő, jeleket elénk állító sors titkaira.
Körmendy Zsuzsanna tapasztalt irodalmi szerkesztő: tizenöt éven át ő rendezte kötetbe például a Körkép és a Szép versek irodalmi anyagait. George Orwell és Arthur Koestler nagy tisztelője, kutatója, tudta, mit tesz, amikor dátum nélkül közölte egymás után publicisztikáit, s a hatás nem is maradt el. Én azonban évszámokkal, bevezető interjúval és egy olyan igazi körképes fotóval mégis segítséget nyújtottam volna a kedves olvasónak.
(Körmendy Zsuzsanna: Ilyennek képzeltük a rendet? Kairosz Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2800 forint)