Magyar atomvita: kell-e új erőmű?

Számtalan cikk foglalkozott az elmúlt másfél-két hétben azzal, épüljön-e újabb atomerőmű Magyarországon, vagy sem. A vita parttalannak tűnik, a döntéshez ugyanis hiányzik egy alapvetően fontos dokumentum, az egységes magyar energiapolitika.

Gazdaságosság, a külföldi beszállítóktól való függetlenség, biztonság és lehetőleg minél kisebb környezetszennyezés – nagyjából erre a négy alapelvre épül minden modern ország energiapolitikája. Úgy tűnik, hogy a célt Európában újabb atomerőművek építésével szeretnék elérni, az Európai Bizottság a napokban megjelent véleményében legalábbis egyértelműen a nukleáris energia mellett foglalt állást. Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója szerint mindenképpen szükségünk lenne egy olyan új atomerőműre, amely a paksival párhuzamosan üzemelne, a markáns ellenvéleményt megfogalmazó Energia Klub szerint azonban egy ilyen lépés súlyos környezeti és gazdasági károkat okozna. Nagy kérdés, kinek van igaza, és hogyan felel meg a négy fenti alapelvnek a nukleáris energia.
Az atomerőművek gazdaságosságát nem szokták megkérdőjelezni, hiszen a reaktorokban termelt áram olcsó. A külföldi beszállítóktól való függetlenség kritériumának már nem tesznek ennyire egyértelműen eleget, főleg idehaza nem. Az atomerőművi fűtőanyagot is meg kell valahonnan vásárolni ugyanis, éppen úgy, mint a földgázt vagy a kőolajat, a különbség csak a választékban van. Amíg például földgáz kizárólag Oroszországból érkezhet Magyarországra, addig dúsított uránt több helyről is beszerezhetünk; a függőség tehát megmarad, csak a mértéke lesz kisebb. A biztonsággal kapcsolatban a szakemberek egyetértenek abban, hogy megfelelő működtetés mellett az atomenergia nem veszélyes. Nem lehet ugyanakkor tökéletesen szétválasztani az atomenergia békés felhasználását a fegyvergyártástól. Kissé leegyszerűsítve a képletet azt mondhatjuk, hogy ahol atomerőmű van, ott atomfegyver is lehet, ezt az eshetőséget pedig jogosan minősítheti bárki aggasztónak.
A környezetvédelem egyik legnagyobb megoldandó problémája az, hogy miként lehetne csökkenteni a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét. Az atomerőmű ebből a szempontból kifejezetten kedvező lehetőségeket kínál. Ha például a paksi atomerőműben ma megtermelt áramot hagyományos erőművekben állítanák elő, azok évente körülbelül 7,5 tonna oxigént fogyasztanának el a légkörből, és több mint tízmillió tonna szén-dioxidot bocsátanának ki. Környezetvédelmi problémát okoz ugyanakkor a kiégett fűtőelemek elhelyezése. A paksi atomerőmű területén például csupán ötven évig lehet tárolni a visszamaradt sugárzó anyagot, ezért új tárolót kell építeni – a gond csak az, hogy ez sem nyújt biztonságos megoldást az idők végezetéig, s az általunk hátrahagyott kiégett elemek esetleg dédunokáinknak okoznak majd problémákat.
Hogy az érveket és ellenérveket mérlegelve a magyar döntéshozók végül hogyan lépnek, az egyelőre kiszámíthatatlan, hiszen Magyarországnak nincs olyan energiastratégiája, amelyik lefektetné az alapelveket. A gazdasági tárca évek óta csúszásban van a dokumentum elkészítésével, így nem csoda, hogy atomenergia-ügyben még a kormánypártokon belül sincs egyetértés. A környezetvédelmi tárca szabad demokrata államtitkára szerint pártja elutasítja egy új atomerőmű építésének ötletét, a liberális párt elnöki posztjára is esélyes Kóka János ugyanakkor a gazdasági tárca fejeként olyan irányba igyekszik elmozdítani az energiapolitikát, ami legalábbis megkérdőjelezi az SZDSZ atomenergia-ellenességét. Kóka ugyanis határozottan kiáll az ágazat teljes liberalizációja mellett, s mivel egy teljesen liberalizált piacon a befektetések szinte kizárólag a várható haszon függvényében dőlnek el, a befektetők értelemszerűen olcsón megtermelhető, ám drágán eladható áramot akarnak majd. Márpedig ilyet nagy mennyiségben csak atomerőműben lehet előállítani.