Már egy hete csak a Gergényire gondolok, meg-megállva, szilaj viperával a kezében ment a műveleti területre, ment serényen. (Bár ott maradt volna!)
Most próza jön. Ez a félkész rendőr nem igazán tudja, mit csinál. És ez szomorú. Pózol, örömittas, derűs, hollywoodi zsarusztárnak, Kojaknak képzeli magát, affektál, vigyorog meg hazudozik. Azt hazudja, hogy az ő rendőrei sosem használtak viperát – és nem szakad le a traverz. Ezenközben ő, Gergényi (Viperás) Péter változatlanul a magyar főváros rendőrfőkapitánya. Fehérek közt egy karhatalmista.
Gergényi most éppen március idusától reszket, merthogy akkor állítólag újra kezdik a magyarok, addigra pedig fel kell tölteni az ágyúkat vízzel, a gránátokat gázzal, a viperákat meg ki kell suvikszolni, mégis adjon magára, aki hiénának áll, és civileket ütlegel.
Szép pálya ez, Péter. Neked testhez illő. Valószínűleg Gyurcsány nemzetvezető szerkesztette a munkaköri leírást (ő ebben is otthon van). Ismertelek korábbról, Péter, többet néztem ki belőled, szerényen lovagoltál a Nemzeti Lovardában (Cipónak becéztünk), a fröccsöt ugyanúgy ittad, mint mi, sosem gondoltam volna akkor, hogy beletaposol egy nemzet életébe. Hát, lelked rajta.
Várjuk március idusát, magam is kíváncsi vagyok, meddig mered feszíteni a húrt: hazaszeretet vagy póráz…
Szerintem hagyd a viperát és a műveleti területet másra (a Kossuth tér a nemzeté), menj fel a padlásra! (Hogy leugrasz-e onnan, magánügy.) Felépülésedben bízva ölellek.
origo.hu
Megszólalt halálfélelméről és súlyos műtétjéről a TV2 sztárja
