Másik Föld

S Z Ó L Ó

Kormányhirdetésnek álcázott, vicces villanylevél kering az interneten. Egyetlen mondat az egész: „Az igaz, hogy felemeltük az energiaárakat, de a külső hőmérsékletet is!” Most tekintsünk el a gáz- és villanyáremeléstől és a politikusok szerencséjétől (az enyhe tél miatt ugyanis sokkal kevesebb energiát fogyasztunk, így nem tűnik annyira mellbevágónak az intézkedés), foglalkozzunk a mondat második felével.
Ötszáz év legmelegebb ősze után soha nem tapasztalt enyhe tél köszöntött ránk: tizennyolc fokos nappali hőmérséklet, januárban felébredő természet, a síszezon kellős közepén a pályán hóvirágot szedő kirándulók. „Brutális melegedés”, „Évszázados melegrekordok dőltek meg”, „Tavaszi kirándulóidő, nyílnak a virágok” – január közepén ilyen címeket találhatunk az újságok címlapjain, és arról is olvashatunk, hogy hónapokkal korábban elkezdődik az allergiaszezon, sok százezer pollenérzékeny polgár őszinte bánatára.
A szakemberek szerint a klímaváltozás már a magyar nemzetgazdaságot is fenyegeti, ezért tizennégy pontos javaslattal járulnak hozzá a kidolgozás alatt lévő nemzeti éghajlat-változási stratégiához. A kutatók szerint már nem beszélhetünk megelőzésről, hiszen a baj megtörtént – reális célunk a károk enyhítése és a kockázatok minimalizálása lehet. 2007 az eddigi legmelegebb év lehet, elpusztuló terméssel, errefelé eddig nem tapasztalt meteorológiai jelenségekkel, eltolódó évszakokkal és súlyos árvizekkel. Ez nemcsak a mezőgazdasági terményt, az épületeket és a lakókörnyezetünket veszélyezteti, de jelentős hatással van a természeti értékekre, az erdőkre, a vadvilágra, valamint a lakosság egészségére, életminőségére és jólétére is. Rövidesen egy másik Földön fogunk élni – jósolják a hozzáértők, ezzel is jelezve, hogy újra kell szerveznünk az életünket a megváltozott klíma hatására.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat tavaly decemberben rendezte meg a hazai éghajlatkutatók fórumát, melyre a klímaváltozás kutatásában érintett területek tudósait hívták meg. Itt az is kiderült, hogy ugyan van egy Vahava programunk, amely nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő kutatási-megoldási eredményeket produkált, de ezek alkalmazása még várat magára, a hazai döntéshozók ugyanis nem veszik komolyan őket.
Pedig sok fronton kellene már harcolnunk: a megelőzés mellett immár alkalmazkodnunk kell az új szabályokhoz, és lassan elkezdhetjük a rehabilitációt is azokon a helyeken, ahol már megtörtént a baj. A klímaváltozásnak lehetnek bizonyos előnyei is, ám kellő felkészülés nélkül ezeket sem tudjuk kihasználni. Számos szakterület összefogására van szükség az energetikától az egészségügyön át a mezőgazdaságig, számos új probléma bukkan elő, de megfelelő információcsere, nemzetközi kooperációs, döntéshozói rugalmasság és politikai akarat nélkül nem leszünk képesek az új helyzet kezelésére.
Eljött az idő a nyílt párbeszédre. Fel kell készíteni az embereket is arra, ami már megérkezett. Ha a közgondolkodásba nem kerül be a klímatudatos élet, nem lesz az általános műveltség része az ember és a természet kapcsolata, nem tanuljuk meg a katasztrófahelyzetben való reagálásokat és a túlélési stratégiákat, akkor könnyen áldozataivá válhatunk a globális klímaváltozásnak. Ma még csak a kellemes januári időt érezzük, és örülünk az enyhe télnek, de ebből könnyen lehet perzselő szárazság, pusztító vihar vagy mindent elöntő árvíz is.
A magyar ember a jég hátán is megél – tartja a mondás, de jó, ha tudjuk, hogy a globális felmelegedés miatt ez a jég egyre vékonyodik.