(milyen adó kell még…)

Én nem tudom, hogy amikor az erzsébetvárosi szocialista többségű önkormányzat eldöntötte, miszerint az illetékességi körébe eső lakosságnak illendő újfajta adót fizetnie, miféle meggondolásból választotta a „kommunális adó” nevet. A kommunális kifejezés latin eredetű közhasznú szó, a „helyi” vagy „községi” jelzőt helyettesíti indokolt esetben. A jelenlegi eset úgy látszik indokolt, az eufémizmus annak az enyhítésére szolgál, hogy a hetedik kerületi populáció ne vegye észre, miszerint január 1-jétől ingatlanadót fizet, „adótárgyanként” 13900 forintot. A tárgy maga a lakás, az alany a tulajdonos vagy a haszonélvező. Az adófizetés a „haszonélvezet” legperverzebb formája, már-már a nekrofiliára emlékeztetőn.
Lám, az idegen szavak bűvölete engem is magával ragadott, bár talán nem ok nélkül: minden kommunnal kezdődő kifejezés azokra az időkre emlékeztet, amelyeket eltűnni véltem az izmusokkal, különösképpen az internacionalizmussal együtt. A helyi adó mint egyszerű és kézenfekvő szóösszetétel, a kitűnően kommunikáló posztkommunistáknak névvedlésük után sem tűnik eléggé elegánsnak. Ők mindig szívesen bűvészkedtek a szavakkal, akasztás előtt a revizionizmust emlegették, akasztás után a progressziót, amely az úgynevezett rendszerváltozás hatására pragmatizmussá változott. Egyébként különféle adók bevezetésére nem volt szükség a fejlett szocializmus idején, az állam eleve leszedte a sápot a nemzeti össztermékből, a padláslesöprésről, a maszekok megsarcolásáról, a békekölcsönről csak mint szabályt erősítő kivételről beszélhetünk. Így aztán senki sem mondhatta, hogy az én pénzemből ne építsenek pártüdülőt és Sztálinvárost. 1956 után hosszú ideig tömegoszlatásra sem volt szükség, sztrádát sem építettünk, a választások nem kerültek milliárdokba, a pártok nem kaptak támogatást, mert kinek is jutott volna eszébe, hogy teszem azt, az MSZMP támogatásra szorul.
Amikor 1960-ban a Magyar Nemzethez kerültem, egy ideig vonták ugyan a fizetésemből a katonaadót, ami éppen az ellenkezője volt annak, aminek nevezték, mert csak azoknak kellett fizetniük, akik valamely okból megúszták a katonáskodást. Ez az ok az én esetemben 1956 volt, mert azután egy ideig az egyetemisták kezébe nem adtak fegyvert.
Most meg bizony az államnak felkopna az álla, ha a polgárai ilyen s amolyan címen nem fizetnének adót, mivel az elmúlt tizenhat esztendőben szinte az összes állami tulajdont sikerült eladni, közte a mi házunkat nekünk, minek okán most kommunális adót fizetünk. Én tulajdonképpen sajnálom szegény államot és különösképpen a kormányt, amely heroikus erőfeszítéseket tesz, hogy az embereket arányos teherviselésre bírja, s ezért amikor árat emel vagy új adónemet vezet be, kompenzál is, ami rendkívül bonyolult művelet, mert ilyenkor mindenki szegénynek tetteti magát. Ugyanakkor a kormánynak vigyáznia kell arra is, hogy pénzszerző törekvése során el ne veszítse a lakosság (nem létező) bizalmát, ezért reformnak álcázza cselekedeteit, s a bevezetendő adónemek élét a legkülönbözőbb elnevezésekkel igyekszik tompítani. Rendkívüli taktikai érzékkel a felelősség egy részét a sanyargatott önkormányzatokra hárítja, amelyek így viselni kénytelenek például a kommunális adó ódiumát.
Végtelenül együtt érzek a kormányzattal, ezért néhány ötlettel hozzájárulok ahhoz, miként lehetne új adónemekkel gyarapítani, sokszínűbbé, s így politikailag korrektté tenni a lakosság állítólagos terheit, s lezárni minden lyukat, amelyen át az úgynevezett adópatkányok elmenekülhetnek. Tehát javaslom a kormánynak: vezesse be a tömegoszlatási hozzájárulást, amelyet minden tüntetésre készülő területfoglaló szervezet és személy köteles előre befizetni, vízágyúk, könnygáz- és gumilövedék beszerzése céljából. A közmunkaadót a közmunkára fogottakra vethetné ki az adóhivatal, ebből lehetne megoldani a közmunkát végzők bérezését. Ugyanilyen módon a munkanélküliek megadóztatásából fedezhetnék a munkanélküli-segélyeket. A hajléktalanok által befizetendő járulék az utca használatát tenné rentábilissá, a nyugdíjasok adójából rendezhetnék a nyugdíjakat. A hajléktalanok piszoáradót is fizethetnének, a szabad ég alatt végzett anyagcseréért. Ez vonatkoztatható a kutyákra is. Ez eufemisztikusan kutyagumialapnak nevezhető. A katonaadó bevezetése a sorkatonaság eltörlésével szintén mindenkire kiterjeszthető. A teljes lakosságot érintené a névhasználati adó, aminek fizetését az anyakönyvi bejegyzéssel egy időben kellene elkezdeni. Hogy ezzel megoldódnának-e szegény kormányunk gondjai, én nem tudom…