Mindent kiszivárogtatok (VII.)

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!
„Nem vagyunk egyformák” – című cikküket olvasva:
magamra ismertem.
Én is nem vagyok egyforma.
Elgondolkoztam, miért nem vagyunk egyformák?
S rájöttem: mert különbözőek vagyunk.
Cikkükből világosan kiderül, hogy két egyforma sohasem lehet különböző.
Mert csak a különbözők egyformák.
(Abban, hogy különbözők…)
Továbbra is várjuk különböző leveleinkre:
egyforma válaszaikat.

TISZTELT
SZERKESZTŐSÉGI POSTA!
Szeretek egy lányt, az is szeret engem.
A lány a szüleinél lakik, én odahaza.
A lány édesapja roppant rendes ember, amikor csak akarjuk, találkozhatunk.
Az én édesapám sem emel semmi kifogást.
A két édesanya rendszeresen összejár.
– Múlt év augusztusában volt az eljegyzés, novemberre tervezzük az esküvőt.
Egyelőre nálunk laknánk, külön szobám van.
Négy éve spórolunk, a nagyszülők is támogatnak anyagilag.
A lány bátyja kőműves, egy év múlva a saját házunkba költözhetünk.
Nem tudok olyan problémát, ami boldogságunkat megakadályozhatná.
Mitévők legyünk?!
(Tehát ez az év is jól kezdődik! …)

MOSTANTÓL?
Dietrich Bonhoeffernél olvasom: A pokolba vezető út jó szándékokkal van kikövezve – e sok nyelvben ismeretes közmondás nem a Javíthatatlan szemtelen világbölcsességének szüleménye, hanem mély keresztény felismerést rejt. Az, aki az év végén nem képes másra, mint az általa elkövetett rosszaságok listába gyűjtése, s annak a jó szándékú elhatározásnak a megfogalmazása, „mostantól minden másképp lesz” – mennyi ilyen mostantól volt már! – az még teljességgel a pogányság rabja.
Úgy véli, a jó szándék már egy új kezdet. Meggyőződése, hogy a puszta elhatározás elég, s ő már képes is az új kezdésre, amit magában elgondolt – írja többek között elmélkedésében, az év első napjára, január elsejére bejegyezve.
Ez azonban veszélyes önámítás. Az új kezdet Isten műve az emberrel, ha Isten akarja ezt, de nem az ember kezdése Istennel. Az ember önmaga ezért nem képes arra, hogy újra kezdjen, csak imádkozhat ezért.
Ott, ahol az ember csak önmagába zárva él, csak önmagából kiindulva cselekszik, az mindig a Régi, az Elmúlt marad. Egyedül ahol Isten van, ott van az Új, a Kezdet. Ezt azonban nem adja Isten vezényszóra, az ember mindössze imádkozhat ezért.
Az ember azonban csak akkor tud imádkozni, ha megérti, hogy ő önmagától bizonyos dolgokra képes, de van, amire nem. Tudja, hogy korlátai vannak, és kezdeni valaki másnak kell.

TISZTELT TUDOMÁNYOS
AKADÉMIA!
Az első leletek előtti leletre leltem, melyből világosan kiderül – alig merem hangosan leírni –, hogy kezdetben volt: a csend. S ha abba belejött egy kis zaj, arra, kérem, oda kellett figyelni.
Ezen alapult a lakáscsengő is.
Mára azonban a zaj annyira kitöltötte a csend hézagait, hogy csak zaj van.
Tehát ma úgy kell csengetni: hogy nem csengetek.
Erre a házigazda felfigyel: – Te, ha jól hallottam, megint nem csengettek!
És kimegy ajtót nyitni.
(Tehát jobb, ha csendben maradunk… mert ez az év is jóóóóól kezdődik…)

MÉLYHŰTÖTT, LÁGY, KEDVES TÁJ
Gyorsfagyasztott tubusban erdők, rétek. Pasztőrözött meszeltfalú ház. Műanyag templom alatt, tartósított temető, félkész halottal, előpanírozva.
Más itt az élet…

TÁV VAGYUNK IRÁNYÍTVA
– Egy rejtett rugó van bennünk… amit nem mi rejtettünk el, és most nem találják…