Vajon Kína a világ legnagyobb valutatartalékaival rendelkező gazdasági szuperhatalma, vagy egy fejlődő ország, ahol százmilliók élnek elképesztő szegénységben? – teszi fel a keleti kommunista ország ellentmondásaira rávilágító kérdést az International Herald Tribune annak kapcsán, hogy Muhammad Junuszt meghívták Pekingbe. A tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett szakembert a kommunista vezetés arra kérte fel, hogy dolgozza ki a nevéhez fűződő szegények bankja modell kínai bevezetését, amit vidéki régiókban próbálnának ki egy éven belül.
A Junusz-féle, teljesen magánkézben lévő Grameen Bank ötletét azonban a kínai kormány másképp használná fel. A száz dollárnál kisebb, fedezet nélküli hitelek rendszerét államosított formában valósítanák meg, méghozzá a kommunista párt harmonizációs programjának szellemében. A társadalmi egyenlőtlenségek tompítását célzó, nemrég elfogadott hivatalos Harmonikus Kína terv ugyanis nem kevesebbet vállal, mint egy olyan szocialista társadalom kialakítását, ahol a parasztság virágzik, és a korrupciónak nyoma sincsen. Az utópiába illő, új szocialista vidékről szóló elképzelést még tavaly októberben hozta nyilvánosságra a Kínai Kommunista Párt központi bizottsága, amelynek most kapóra jöhet a Junusz-féle mikrohitelprogram alkalmazása.
Az eredetileg Bangladesben, a világ egyik legszegényebb országában 1976-ban induló Grameen Bank eddig hatmillió szegényen segített, akik az uzsorakamat helyett tisztességes kamatlábak mellett, heti törlesztéssel, becsületbeli alapon visszafizetett kölcsönök révén, apránként ki tudtak lábalni a szegénységből és önállósodtak. A Junusz alapította pénzintézetnél a kölcsönök visszafizetésének aránya 98 százalék, az ügyfélkör napról napra növekszik. Junusz az első közgazdász, aki Béke Nobel-díjjal büszkélkedhet, modelljét több fejlődő országban is átvették. Pekingi meghívása, felkérése több szempontból is rávilágít a jelenlegi kínai berendezkedés kétarcúságára és fonákjaira. Junusz meghívásával a két számjegyű gazdasági fejlődést felmutató nagyhatalom gyakorlatilag beismerte, hogy az országban jelen van az akár a bangladesi állapotokhoz is hasonlítható szegénység. A képet tovább árnyalja, hogy – a Bloomberg hírügynökség szavaival élve – „a világ úttörő mikrohitel-intézménye pofon a kapitalizmus arcára: a Grameen Bank Nobel-díja a legjobb bizonyíték arra, hogy a hagyományos bankrendszernek nem sok hasznát látják a szegények.”
A szárnyaló kínai gazdaság motorját adó ipar és szolgáltatás mellett egyre kisebb arányt képvisel a bruttó hazai össztermékből (GDP) jelenleg 15 százalékos részesedéssel bíró mezőgazdaság, amely ugyanakkor a lakosság felének ad munkát. Kínában az egy főre jutó GDP átlagosan 1700 dollár, amely a szegényebb vidékeken csupán 250 dollár. Az agráriumban a régi állami téesz jellegű szövetkezetek helyett ma már a háztartások egyéni felelősségén alapuló speciális rendszer él, ahol az időjáráson kívül a helyi – sokszor korrupt – tisztviselőknek is kiszolgáltatottak a parasztok. Csekély jövedelmük ellenére fizetniük kell az oktatásért és az egészségügyért. A hivatalos adatok szerint a szegénységi küszöb alatt a népesség kevesebb mint tíz százaléka él. A kínai küszöb azonban évi 80 dollárnál kezdődik, a világszerte elfogadott napi egy dollár helyett. Nemzetközi források szerint a napi kétdolláros jövedelmi szint alatt él minimum 200 millió kínai vidéki polgár, akiket a legalább 15 százalékos munkanélküliség egyre inkább a városokba kényszerít.
– Akkora a nyomor, hogy nem ritka: az asszonyt fogják az eke elé szántáskor – mondta lapunknak Tokaji Zsolt Kína-szakértő, aki arra figyelmeztetett, hogy évente több éhséglázadás jellegű paraszti megmozdulásra van példa, amit a kínai sajtó igyekszik minél inkább eltitkolni. Nincsenek megbízható adatok a szegények számáról, bár a hivatalosan közzétett minimálbér 600 jüan, ami 15 000 forintnak felel meg – fogalmazott Tokaji, aki szerint a Kínában jelenleg elérhető állami mikrohitelprogramokat mindössze 100 ezer ember vette igénybe, ami a rászorultak töredékét teszi ki. – Félő, hogy a 2008-as pekingi olimpia előtti olcsó reklámfogás lehet Junusz felkéréséből. Kérdéses, hogy a Grameen-modell át tudja-e lépni a szokásos kínai protokolláris kereteket – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint nehezen megjósolható, hogy a Nobel-békedíjas közgazdász eredetileg alulról jövő kezdeményezése hogyan ültethető át a gyakorlatba egy felülről diktált modellel.
origo.hu
Nem az a baj, hogy a Bécsi Pride 250 ezer résztvevője közül csak 250 volt megbotránkoztató, hanem az, hogy a maradék 250 ezer nem szólt rájuk
