Rommánia

Nem volna törvényszerű, hogy a Hátszegi-medencét kizárólag a kifinomult érzékű katasztrófaturisták keressék föl, akik a derékig érő Árpád-kori templomokat, az alkotóelemeikre szétbomló kisnemesi kúriákat vagy a föld mélyébe süppedő magyar feliratú sírköveket gyűjtik. Dél-Erdély legmeghökkentőbb határvidéke, a Vajdahunyadtól délre eső vidék magyaroknak és románoknak is döntő jelentőségű volt – és az lehetne ma is. Számunkra jó néhány győztes csata és a Hunyadiak felemelkedésének helyszíne, egyszersmind köddé válásunk mintagazdasága, ahol a papoknak az a kiváltságuk, hogy eltemessék a falvak utolsó magyarjait. Ám nem csupán történelmi elfekvő e gyönyörű katlan a Retyezát lábainál: a szacsali Nopcsa-kastély mögötti dombokból bukkantak elő a legjelentősebb Kárpát-medencei dinoszauruszmaradványok, és itt fosztogatta az előkelőségeket az a Fatia Negra, polgári neve és foglalkozása szerint Nopcsa László Hunyad vármegyei főispán, akiről még ma is olyan történeteket tudnak a helybéli románok, amilyeneket Jókai Mór nem akart vagy nem mert megírni a Szegény gazdagokban.
A románság pedig ájtatosan szondázza errefelé a földet: Hátszeg városának szomszédságában fekszik a „nemzeti” kegyhely, Sarmisegetuza, az ókori dák birodalom szíve, amelyet Traianus légiói porrá zúztak – ezért Romániában a rómaiakat még ma is büszkébben lehet utálni, mint a vlach pásztornépet letelepítő magyar királyokat. Ami kötés a mentén: a Hátszegi-medencében találhatók réges-régi ortodox kőtemplomok is, amelyek a Nyugat építészetét és Bizánc freskóművészetét idézik, és amelyekről évtizedek múlva már senki sem fogja tudni, hogy hajdan a kihalt magyar katolikus vagy református gyülekezet helyére költöztek be a román görögkeletiek. S Európa egyik legbizarrabb szentélye a demsusi istenháza, amelyet az úton-útfélen heverő római kövekből róttak egybe művészi érzékű pallérok.
Rommánia.
Négy évvel ezelőtt jártuk be ezt a történelmi atmoszférájú, máskülönben vendégszerető és hagyománytisztelő nép lakta területet; és most januárban, néhány nappal Románia uniós csatlakozása után megdöbbenve állapíthattuk meg, hogy egy-egy magára hagyott középkori templom – amelynek szomszédságában ott virít a frissen meszelt hagymakupolás épület – négy év alatt is mennyit tud romlani. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a szentélyben erdő nőjön, hogy a szószéket belepje a folyondár, hogy egy csontvázáig kifosztott kastélyt, mondjuk az alsófarkadini Nopcsa-rezidenciát tovább vetkőztessenek – és hogy ami még éppen megvolt, az mára láthatatlanná váljék.
A kontinens egyik legszédítőbb rezervátuma a Hátszegi-medence – és szinte senki nem tud róla. Pedig legalább nekünk illene ellátogatnunk oda, hogy laboratóriumi körülmények között tanulmányozhassuk egy kultúra megszűnésének és megszüntetésének izgalmas kémiai reakcióit.
Magunkat.