Többségben a szerb demokraták

A szerbiai parlamenti választások győztese a Szerb Radikális Párt, kormányt azonban feltehetőleg a demokratikus tömb pártjai alakíthatnak. Kényelmes parlamenti többségük lenne hozzá. Hogy ez így is lesz-e, arra csak a koalíciós egyezkedések eredményei adnak majd választ.

A Szerbiai Radikális Párt 81, a Demokrata Párt 65, a Szerbiai Demokrata Párt és Új Szerbia koalíciója 47, a G17 Plusz 19, a Szerbiai Szocialista Párt 16, a Liberális Demokrata Párt vezette négypárti koalíció, amelynek tagja a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is 15 mandátumot szerzett a 250 tagú parlamentben. Kiesett a parlamentből egy nagy múltú rendszerváltó párt is, a Vuk Draskovics vezette Szerb Megújhodási Mozgalom.
A magyar pártok elégedetlenek lehetnek szereplésükkel. A magyar választótestületnek a fele sem támogatta a két magyar listát. A Vajdasági Magyar Szövetség három képviselői helyet szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösséget magába foglaló Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) pedig éppen a küszöbön megrekedt, s nem került be a parlamentbe.
Kasza József pártelnök tegnapi szabadkai sajtóértekezletén a választások ilyen kimeneteléért a demokratikus pártokat is felelőssé tette, amelyek alaposan rástartoltak a magyar választókra. Mint fogalmazott, a MÖK-ra adott 12 ezer szavazat pedig elveszett, de a MÖK-nek Kasza szerint nem is volt más célja, mint gyengíteni a VMSZ-t. Megvádolta a Magyar Szó napilapot – amelyet, mint fogalmazott, egyesek a VMSZ szócsövének neveznek –, hogy „antikampányt” folytatott pártjával szemben. A Szabadkai Rádiót is kiosztotta, mert a médium éppen a kampány idején robbantotta ki a botrányt (megszüntetésétől tart a médium). A mélyebb elemzés, a valódi okok feltárása, hogy miért nem bíznak a magyarok pártjaikban – mert a választási eredmények ezt mutatják –, feltehetőleg csak ezután következik, ha következik.
A választásokon nem dőlt el, hogy milyen kormány alakul Szerbiában. A szavazók mindkét opciót – a reformista, demokratikus, Európa-párti, valamint a visszarendeződő, nacionalista, bezárkózó, Európa-ellenes utat – nyitva hagyta. Hogy Szerbia melyik úton indul el, az a kormánykoalíció összetételétől függ. Persze ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy az országban a legerősebb párt szélsőségesen nacionalista, amely a lakosság majdnem egyharmadának támogatását élvezi, sem azt, hogy még mindig a parlamentben van a másik „hágai párt” is, Milosevics szocialista pártja.
Ha összeadnánk a négy demokratikus párt (DS, DSS, G17 Plusz, LDP vezette koalíció) mandátumainak számát, akkor 146 mandátumból álló parlamenti többség jönne létre. Amihez csak csatlakozhatnának a kisebbségi pártok még egy féltucatnyi mandátummal. A gyakorlatban azonban ez nem így van. A Liberális Demokratákkal ugyanis nemigen akarnak közösködni sem Kostunicáék (DSS), sem Dinkicsék (G17). De még nélkülük is kényelmes parlamenti többségük lenne a demokratikus pártoknak.
De nézzünk egy másik lehetőséget. Kostunicáék ugyanis még nem nyilatkoztak szándékaikról. A Szerbiai Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt ugyancsak parlamenti többséggel rendelkezne, pontosan 128 mandátummal, s még nem is adtuk hozzá a szocialisták 16 parlamenti helyét.
Ha kilencven napon belül nem sikerül kormányt alakítani, akkor új választásokat írnak ki.