Turistalátványosság lett a Gergényi-kordon

Két és fél hónapja már, hogy Budapest utcáin minden visszatért a szeptember 17-ét megelőző, úgynevezett „normális” kerékvágásba. A kormányfő „böszmeségein” felháborodott tömegek az október 23-i rendőrterror után – érthető módon – nem a főváros közterein hallatják hangjukat. Az időközben beköszöntött enyhe tél is inkább korcsolyázásra sarkallná a magyart – függetlenül attól, hogy kire adta voksát. Ennek ellenére a Parlament és a Magyar Televízió épületét a mai napig kettős vaskerítés védi. Mitől is…?

Bodacz Péter
2007. 01. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szakítva a többéves hagyománynyal, idén nem várta korcsolyapálya advent idején a csúszkálni vágyókat a Kossuth téren. A műveleti terület, kiderült, nem játszótér – még az ünnepek alatt sem. A Kossuth tér üresen áll tehát az október 23-i hajnali kiürítés óta. Minden bizonnyal azért, mert a forró ősz „sajnálatos eseményeinek” emléke oly élénken él a békés, rendszerető hatalomban. Aki az enyhe januárban budapesti sétára szánja magát, és a parlament felé téved, hamar kordonokkal találja magát szemben. Hiába, tudomásul kell venni: valószínűleg ilyenek lennének a műveleti területek, ha léteznének. De a magyar jog nem ismeri ezt a kifejezést. Mégis: valamit csak művelhetnek ott bent; vagy csak tartanak az újabb kormányellenes rohamtól? Nem tudhatjuk.
Ezúttal kedélyesek a rendőrök
A kerítés mögötti rendőrjárőrpárok többnyire ácsorognak vagy hátratett kézzel sétálgatnak, kedélyesen elbeszélgetnek egymással, készségesen útba igazítják a Szent Koronát megtekinteni szándékozó külföldi turistákat. Szemlátomást nem lehetnek többen egy tucatnál. Ők volnának a békés tömeget brutálisan szétverő karhatalmisták? Otrombaság volna azt feltételezni, hogy a „vas” eposzi jelzővel illetett prefektus október 23-a után rács mögött mutogatja a televíziók felvételei szerint nemegyszer közveszélyes rendőrséget. Mert ha így volna, bizonyosan ő is a (kint és bent lévőknek egyaránt biztonságot adó) rács mögött pózolna. Kérdésre az egyik egyenruhás – segítőkészségéről téve tanúbizonyságot – arról is beszámol, mi minden is történt október 23-a óta. Úgy tudja, hogy a kormány ellen síppal, dobbal, no meg macskakővel, Molotov-koktéllal és persze az elmaradhatatlan zokniba dugott faszénnel, petanggolyóval tüntetők miatt tart még mindig ez az egész. – Tavasszal ismét Gyurcsány lett a főnök, ősszel kirobbant a balhé attól a beszédtől, nekünk meg sok lett a dolgunk. Október 23-a meleg helyzet volt. Azt hallottuk, hogy az elkötött tankkal az Országházba akartak betörni – meséli történetét a közeg. Láthatóan nagyon unja már a nyilvánvalóan értelmetlen szolgálatot. – Októberben ugyan mi is kaptunk eleget, igaz, akkor nem itt teljesítettünk szolgálatot. A Kossuth téren nem volt rendbontás. De ennek már két és fél hónapja, itt ma már nincs semmi tennivaló, ennek itt semmi értelme szerintem – tekint szét a műveletinek minősített területen a rendőr. Búcsúzóul megemlíti ugyan a letaposott gyepszőnyeget, ám abban a rács mindkét oldalán egyetértünk, hogy elég lett volna az újrazöldesítésre váró néhány száz négyzetmétert lezárni.
A római lány nevet
Továbbsétálva a kordon és a 2-es villamos sínpárja között a világ minden részéről érkező turisták rendezik soraikat, hogy a kordonok megtekintése és az értetlenkedés után bebocsátást nyerjenek a Parlamentbe. A villamos csönget is nekik, igaz, nem azért, mert üdvözölné őket, hanem azért, nehogy véletlenül elsodorjon valakit. Két méter széles járda több tíz vagy száz embernek elég szűkös. Főleg a nagy kihasználatlan területet látva. – Nem értjük, miért van lezárva ez a csodálatos tér. Hallottunk ugyan róla, hogy ősszel zavargások voltak Budapesten, de az itt eltöltött néhány napban ennek semmilyen jelét sem éreztük. A várost békésnek és szépnek látjuk – számol be tapasztalatairól egy római lány. A kérdésre, hogy náluk is van-e ilyen, a miénkhez hasonló műveleti terület a főváros kellős közepén, a tömegdemonstrációk és sztrájkok hazájából érkező lány csak nevet.
Semmi értelme az egésznek
A villamosra várakozók körében gyors közvélemény-kutatást végezve megerősödik az érzés, amit a rend őre megfogalmazott: „semmi értelme ennek az egésznek”. – Október rég volt, március messze van, ráadásul 1956 óta nem látott erőszakot a Kossuth tér – mondja egy korosodó úr.
Ő is úgy gondolja: nem tesz jót a városnak, ha az ide érkező külföldiek rácsok mögött látják a Parlamentet, ráadásul azt sem tudja megmondani nekik senki, hogy mitől védik azt ilyen nagyon. Egy középkorú hölgy szerint semmi nem utalt arra októberben sem, hogy a Parlament épülete veszélyben lenne. – Nem értem, mi történik itt. Ez nem óvintézkedés, hanem vagy félelem, vagy provokáció – mondja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.