Kis Moszkva – egészen eddig így nevezték városukat a salgótarjániak. A nógrádi megyeszékhely azonban úgy látszik, változás előtt áll, amelynek első jele már ősszel is megmutatkozott. Székyné Sztrémi Melindát, a jobboldal jelöltjét választották polgármesternek a nógrádi megyeszékhelyen, s ez már jelezte a változások beköszöntét.
A városba megérkezvén konstatáljuk, vizuálisan még nincsen sok jele a váltásnak. Mintha visszafelé mozogna az idő, legalábbis azok számára, akik már megfordultak itt tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt. A lerobbant lakótelepi blokkok, kissé viharvert külsejű üzletházak és kocsmák látványa még a régi időket idézi, ám aki részt vett a tegnapi, egész napos programon, az már összerakhatja a verbális mozaikkockákból a felsejlő jövőt is. A Fidesz–KDNP által életre hívott Jövőnk Műhely munkatársai Jövőnk című vitasorozatának adott helyet tegnap a jobb sorsra érdemes, hajdan jóval szebb napokat látott város, s a résztvevők a személyes találkozások során primer tapasztalatokat szerezhettek azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a helyiek tesznek nap mint nap, sokszor a fennmaradásukért is küzdve.
Az első helyszín: Gorkij-lakótelep. Középkorú nő meséli „élményeit”, miként próbál két egyedül nevelt gyermekével megőrizni legalább egy olyan szintet, ami még a jelen állapotok között is emberinek mondható. Három-négy hónapja munkanélküli, a rezsiköltséget viszont havonta fizetnie kell, a gyermekek, a serdülő korú fiú iskoláztatása pedig nem mindennapi, emberfeletti mutatvány. Egy őszes úr azt emlegeti, hogy negyvenöt év munka után csupán 70 ezer forint a nyugdíja. Nem panaszkodik, se ő, sem pedig az egyedülálló családanya, mégis érződik, amint szemérmesen sorolják a gondokat, hogy erejük megfeszítése szükségeltetik a napi kiadások teljesítésére is.
Hogy mi lehet a megoldás? A Jövőnk Műhely vezető munkatársai, Rónaszékiné Keresztes Mónika és Soltész Miklós kereszténydemokrata országgyűlési képviselő természetesen nem állhatnak elő csodareceptekkel. Miként a polgármester asszony sem. Az utóbbi két hétben országosan szerzett tapasztalatokat azonban szakemberek segítségével alternatív programmá fogják öszszegyúrni, hogy a legnagyobb ellenség, a kilátástalanság ne legyen úrrá a polgárokon – mondja Soltész Miklós. Székyné Sztrémi Melinda hangsúlyozza: az összefogásban rejlik a legnagyobb erő, s ezért mindenképpen támogatni fogják a civil kezdeményezéseket, hogy többé ne nevezhessék kis Moszkvának Tarjánt. Ehhez persze szükségeltetne egy olyan kormányzati magatartás is, amely hiánycikk mostanság. Ő sem panaszkodik, ám tény, 200 millió forinttal csökkentette a központi költségvetési támogatást a kormányzat. A lakosság 40 százaléka nagyon szegény, mintegy fele a középosztályhoz sorolható, ám mint kiderült, ez a „közép” fogalom is inkább csak a nógrádi viszonyoknak megfelelően értékelhető a szegénynél jobb kategóriaként. Tíz százalék az a réteg, amely módosabbként könyvelhető el. A lakosság lélekszáma a hetvenes–nyolcvanas évekhez képest lecsökkent, mintegy 43 ezren laknak a nógrádi városban.
S hogy hol az igazságosság mostanában? Merthogy a vitasorozat témája ez, a manapság kormányzati ráhatással egyre inkább kiveszőben lévő fogalom. Talán valahol ott található, ahol az Acélgyári úti átmeneti hajléktalanszálló lakói, a helyi civil szervezetek vezetői és a Kohász Művelődési Házban tartott lakossági fórum résztvevői keresik. Minden erővel meg kell állítani a mesterségesen elszegényített emberek további lecsúszását, a családok, a helyi és tágabb közösségek lerombolását. Az is kitűnt, az emberek nem a politikában, hanem bizonyos méltatlanná vált politikusokban csalódtak. Ezért is jegyezte meg Rónaszékiné Keresztes Mónika: vissza kell adni az igazság fogalmának eredeti, mély értelmét. A politikát közelebb kell hozni az emberekhez, hogy érezzék, ők is részesei lehetnek a változásoknak, ha sohasem szűnik meg a párbeszéd. Soltész Miklós a fórumon arra figyelmeztetett: a kilátástalanság igen nagy gondot fog okozni egy-két éven belül, ha nem teszünk ellene, s a mindenkori felelős kormányzat nem támogatja azokat, akik vállalkozóként, köztisztviselőként, esetleg csak méltatlanul lenézett hajlék nélküli honfitársunkként valami jobbra, többre szeretnének törekedni.
origo.hu
Bajba került a hévízi Tófürdő
