A multikulturalizmus válsága

Már jó ideje feszegetett téma a brit médiában a multikulturalizmus, de aránylag új jelenség, hogy a politikailag korrekt jelszót lassacskán már alkotója, a Blair-kormány is kezdi megkérdőjelezni. Tony Blair nemegyszer tépelődött a nyilvánosság előtt azon, hogy a fogalom nem a probléma része-e? A híres brit megértés, türelem, mások véleményének feltétlen tiszteletben tartása nem csapott-e át a többféleség szolgai imádatába és nem betonozza-e le a különböző kultúrájú közösségeket elválasztó falat? Közben Gordon Brown pénzügyminiszter, Blair utódja, aki egy skót választókerület képviseletében ül az alsóházban, kétségbeesetten iparkodik erősíteni, az egész országban népszerűsíteni a „brit” érzést, hiszen ha Skócia kiválna az Egyesült Királyságból, akkor vele mennének az ő választói is.
Hétfőn két dokumentum látott napvilágot, amelyek felélénkítették a multikulturalizmusról folyó vitát. Az egyik az ország mozlim lakosságának körében végzett közvélemény-kutatás eredménye. A felmérés szerint a fiatal (16–24 éves) mozlim brit állampolgárok háromnegyed része helyesli, hogy a nők fátyollal fedjék az arcukat házon kívül, több mint 12 százalékuk híve az al-Kaidának mint a Nyugatot móresre tanító szervezetnek, negyven százalékuk szeretné, ha az úgynevezett sarija, vagyis a Korán tanításán alapuló törvények uralkodnának Angliában (e rendszer alapján több mozlim országban a büntetések között szerepel a lefejezés, a megkövezés vagy a jobb kéz leamputálása), és ugyancsak negyven százalékuk akarja mozlim iskolába járatni a gyerekeit. A mozlim ifjak 58 százaléka a Nyugat arroganciáját okolja a Közép-Kelet bajaiért, habár tárgyi ismereteik hiányosak: csak egyötödük tudta, hogy Mahmúd Abbász a palesztin állam elnökének neve. Az egész mozlim közösség 89 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallása minden más lojalitásnál fontosabb a számára. Ezekre az enyhén szólva meghökkentő adatokra válaszol az Elkülönült együttélés: a brit mozlimok és a multikulturalizmus paradoxonja című tanulmány, a jobboldali tájékozódású Policy Exchange nevű politológiai szervezet kiadványa. A tanulmány rámutat a növekvő ellentétre a brit társadalomban asszimilálódott többség és az egyre növekvő radikális kisebbség között.
David Cameron, a konzervatív ellenzék vezetője a minap a nagy mozlim lakosságú Birminghamben tartott beszédet. A konzervatívok elítélik a nyakló nélküli bevándorlás politikáját, amely nem hagy időt a bevándorlók asszimilálódására, és a Blair-kormány sokszor ügyetlen igyekezetét, hogy felületes gesztusokra szorítsa a mozlimokat britségük bizonyítására. Ugyanakkor intette a mozlim lakosságot, hogy ne korlátozza a nők jogait a „multikulturalizmus leple alatt”. Cameront gyakran éri az a vád, hogy minden tekintetben csaknem azonos nézeteket vall a kormánnyal. A multikulturalizmus terén nő az ellentét a konzervatívok és a kormány között. Mivel azonban a mozlim lakosság legradikálisabb elemei a már Nagy-Britanniában született fiatalok soraiban találhatók, sokan teszik fel a kérdést, hogy nem túl késő-e az eszmélkedés. Az eddigi brit öngyilkos terroristák közül egy kivétellel mind Angliában született, illetve nevelkedett.