Elvileg, eredetileg fülhöz szól a zene. Ha csak hallgatjuk, fantáziánk gondolatokat, érzéseket, majd ezekből felsejlő-tömörödő képeket kapcsol a hangjegyekhez. És mindehhez még a szemünket sem kell behunynunk – permanens áttűnésben, kísérleti filmes tág asszociációkkal bambuljuk a látott világra láthatatlan vízióinkat. Fülessel a fejünkön mind kliprendezők vagyunk, opera-operatőrök.
És akkor jön a Madonna művésznevű exhibicionista nő, aki élő koncert örve alatt előírja nekünk, mit akarjunk látni, ha őt hallgatjuk. Madonna nem kezdő, sőt a legrutinosabb és legravaszabb showwomanek egyike – akkora sztár húsz éve, hogy a belőle élők is a legnagyobb mágusok. A Vallomások-turné (Confession-Tour) elképesztő performansz, még véletlenül se koncert. Muzsikust nem látni az első fél órában, igaz, utóbbi albumai is laptopon készültek, rejtett hangszórókból ömlik a műanyag zakatolás. Madonna dominaruhában, bőrbe oltott fekete csipkében rudat lovagol, miközben monitorfalak és -padlók villódzásában kigyúrt férfiak nagyokat táncolnak alatta. (Idősebbek képzelhetik így a pokolt övező, nagy haláltáncot.)
Tátott szájjal bámulunk. Madonna, a botrányhős nem öregszik, slank és ruganyos (nem baj, sőt!), ám hogy zenéjét maira varratja, felettébb sajnálatos. Sulykolós, house-ra hajazó, monotonra dinamizált anyag tombolja körbe a különben kellemes énekhangú Madonnát, aki egyetlen oktávját ügyesen használta. Most még ezzel is spórol: alighanem full-playback az egész londoni buli, másképp az eszeveszett koreográfiákat végrehajtani se lehetne.
És a fanok nem is várják el. Nem holmi invenciózus popzenéért vagy mondanivalóért, hanem a Gesamtkunstwerkért jönnek, de hisz Wagnert is en bloc a varázsért szerették. Más kérdés, hogy ott volt üzenet, ezerrétegű mítoszvilág és zenei katarzis, itt meg ezer kongó kulissza van csak, a közös nevező pedig, hogy ma épp Madonna cirkuszának porondját pörgik körül. AIDS-es gyerekek, Dávid-csillag, félhold, Abba-kosztüm, Máté-evangélium, turbános vokalista, ló – és tessék, egy komplett rockzenekar, bedugatlan-mikrofonozatlan díszletnek. A vérprofi Madonna bomberdzsekit és Gibson gitárt is ragad, rockert imitál, keresztre feszíti magát töviskoszorúval, s a blaszfémiát némi bugyiturkálással teszi végképp felejthetetlenné. Madonna audiovizuális könnyű drog: ezersminkű díva, ki bármijét bármikor, de saját arcát sose mutatja.
Azaz mégis: mintha a százdollárosról kacsintana vissza… A borsos árú felpaprikázott show tehát a pénz, a biznisz extatikus, titkos operája. Erről akartak volna vallani?
(Madonna: The Confessions Tour – Warner DVD, 2007.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
