A szomszéd erkölcse

Romániában a múlt héten önként lemondott a külügyminiszter, mert belátta, hogy hibázott, amikor két román állampolgár iraki letartóztatásáról csak az államelnököt értesítette, de a kormányfőt és a kormányt nem. Magyarországon nem mondott le a kormányfő, amikor kiderült: a tavalyi választási kampányt megelőzően az ország valós helyzetéről másfél éven keresztül hazudott, magyarán egy egész országot felejtett el tájékoztatni a tényekről. Mielőtt belemennénk a keleti szomszédunknál történtek részletes elemzésébe, megállapíthatjuk: az itthon sokak által lesajnált Romániában jóval fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkeznek a hatalmon lévő politikusok, mint nálunk.
Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter a kormányfő és az államelnök háborújának áldozata: Calin Popescu-Tariceanu és Traian Basescu között a viszony már tavalyelőtt megromlott, amikor a kormányfő az árvízre hivatkozva meggondolta magát és az államfő kérésére sem mondott le. Azóta is kisebbségben kormányozva vezeti a kabinetjét, de ezt megteheti, mert a felmérések szerint akkora a bizonytalan választópolgárok száma, hogy egy esetleges előrehozott választások végkimenetelét nagyon nehéz lenne megsaccolni. Így aztán a kétkamarás parlamentet jól belakott képviselők nem kockáztatnak, a „csak rosszabb ne legyen” állapotra voksolva a „mindent vagy semmit” játszma helyett.
A külügyminiszter az eddig választást nem vesztő államfő mellett tette le a voksot, így Basescu emberének tartják, ezért aztán csak őt értesítette a két román állampolgár iraki letartóztatásáról. A maroshévízi Adrian Ganceanu és a galaci Nelu Ilie egy amerikai katonai bázis gyárában dolgoztak Bagdadtól nem messze, a katonák számára ivóvizet palackozó gépsor karbantartóiként. A harmincnyolc éves asztalos és a negyvenesztendős villanyszerelő nagy kalandként fogta fel az Ar Ramadiban végzett munkát, rendszeresen fényképezkedtek az amerikai katonákkal azok járművei előtt (mint az ott dolgozó munkások mindenike), és ezeket a képeket haza is küldték, ha nagy ritkán internet közelébe jutottak. A katonákat kiszolgáló vámmentes boltban vásároltattak maguknak egy kamerát is, és filmezni kezdték vele egymást – csakúgy, mint sokan mások a brigádból. A bázison kamerázó románok azonban gyanúsak lettek a biztonsági személyzetnek és tavaly október 31-én letartóztatták őket kémkedés vádjával. Természetesen értesítették a román hatóságokat is, ám azok jobbnak látták (otthon) hallgatni a történtekről, a két munkás kálváriája csak januárban derült ki. Az is megérne egy külön történetet, hogy az amerikaiak hogyan bántak a két szerencsétlen munkással: bár hivatalosan nem voltak letartóztatva, haza csak január végén telefonálhattak először, és akkor is csak az őket meglátogató vöröskeresztes dolgozó közbelépésére. A két munkás a héten érkezett vissza az országba, első sajtótájékoztatójukat az összes valamirevaló bukaresti tévécsatorna élőben közvetítette (az is megérne egy misét, hogy miért nagyságrendekkel jobb és politikailag kiegyensúlyozottabb a romániai televíziózás az itthoninál – csak hírtévéből három van Bukarestben!), a láthatóan megtört férfiak könnyekkel a szemükben vallották be, hogy azt hitték, soha nem térhetnek haza.
A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása a tehetséges külügyminiszter karrierjébe került. A Basescu–Tariceanu-háború azonban még messze nem ért véget – a hiperaktív államfő minden bizonnyal nem fogja annyiban hagyni a dolgot, a kormányfőt adó liberálisok viszont már az ellenzékkel is szövetkeznek az államfőt támogató demokraták kigolyózására. A román közélet minden hónapban ettől hangos – a diplomata lemondatása előtt egy rózsaszín cetli tartotta lázban az embereket, amelyet Tariceanu írt Basescunak egy korrupt üzletember érdekében. A kormányfő előtt vehemensen tagadta, hogy írt volna az olajmágnás, a román olajvállalatot privatizáló Dinu Patriciu cége érdekében, mire az államfő bemutatta a kézzel írt cetlit a sajtónak. Erre az is kiderült, hogy maga az államfő is írt egy másik fecnit, olcsó áramot szorgalmazva a volt gazdasági minisztertől. Az olcsó áramot éppen egy magáncég adta volna, de hát ez egyben lakossági érdek is volt – mondják a Basescu-pártiak, és ebben van némi igazság.
A totális háborúba beszállt az ellenzék is: a különben népszerűségi mélyponton lévő egykori állampártiak, vagyis a szociáldemokraták a két házban összeszedtek annyi aláírást, amellyel el lehet indítani az államfő leváltását szorgalmazó procedúrát. A PSD alkotmánysértéssel vádolja Basescut, de az összesen harminc vádpont között szerepel az is, hogy szerintük az államfő „elcsalta a választásokat”, a pártokkal való konzultáció nélkül javasolta Tariceanut miniszterelnöknek és részegen vezette autóját.
A beadványról – melyet még nem nyújtottak be hivatalosan – az alkotmánybíróság dönt. Ha megalapozottnak találják a vádakat, a plénum szavaz a felfüggesztésről. Ha meglesz a fele plusz egy voks, ideiglenes államfő veszi át Basescu szerepét (ez a szenátus elnöke, Nicolae Vacaroiu lehet), és harminc napon belül népszavazást írnak ki az elnökről.
Az emberek nagy valószínűséggel hivatalában hagynák Basescut, hiszen ma messze ő a legnépszerűbb romániai politikus (a pártok népszerűségi listáját is toronymagasan vezetik a demokraták), és nyolcmillió nem voks kellene a menesztéséhez. Basescu mellett állnak ki neves értelmiségiek is, akik nyílt levélben értékelték az államfő valóban történelminek nevezhető decemberi beszédét, amelyben elítélte a kommunizmust (magyar szempontból különösen érdekes, hogy ebben a beszédben hangzott el először felelős román politikus szájából annak beismerése, hogy a csángók elrománosítása a román kommunista rezsim egyik célja volt). Az értelmiségiek szerint az államfő és a miniszterelnök közötti vita rendkívül káros, mert azzal fenyeget, hogy általános politikai válsággá fajul. A levél szerint az EU-csatlakozás után adódó feladatok elvégzéséhez tiszta viszonyokra és megalapozott bizalomra van szükség, de egyesek fenyegetve érzik magukat az államfő korrupcióellenes fellépése, a Securitate-irattár tervezett megnyitása, valamint a kommunizmus rémtetteinek nyilvános elismerése miatt. Ezért indítottak összehangolt támadást az államfő ellen azok, akik az „államának átmentésében érdekeltek”.
Markó Béla RMDSZ-elnök pár napja a válságról nyilatkozva azt mondta: „Nem önmagában a politikai válsággal van baj, hanem az ezzel járó erkölcsi válsággal. Más országokban a kormányok egymást követik alig pár hónap alatt, és ettől még nem omlott össze az ország. A legaggasztóbb a politikai közbeszéd és stílus színvonaltalansága: az, hogy mindenki mindenkit lehazugozhat, mindenki mindenkit bemocskolhat, és a politikusok tulajdonképpen nem az eszükkel próbálnak felülkerekedni, hanem a szájukkal, azzal, hogy ki agresszívebb, ki arrogánsabb. Itt kellene megállni: fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy mindenkit elsodor ez a színvonaltalanság.” Markó szerint a román politikai élet valamennyi szereplője, az államfő, a miniszterelnök, a kormánykoalíció és az ellenzéki pártok vezető képviselői egyaránt felelősek a kialakult helyzetért, ezért nem ártana, ha mindenki önkritikát gyakorolna.
Itt tart tehát Románia alig több mint egy hónappal az európai uniós csatlakozás után. Kedden Traian Basescu államfő tisztázó beszédet tart a honatyáknak a képviselőház és a szenátus együttes ülésén. Az eredeti párhuzamnál maradva: a magyar parlamentre is ráférne egy ilyen tisztázó beszéd. Főleg akkor, ha utána az érintett politikusok meghoznák a megfelelő döntéseket.