Évek óta változatlan a panasz: súlyos adminisztratív teher nehezedik a cégekre, ami komoly erőforrásokat emészt fel. Ön ismeri az érem minkét oldalát. Nemrég még az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) egyik vezetője volt, ősz óta viszont nagy cégeknek ad tanácsokat. Jogosnak ítéli a kritikát?
– Első megközelítésben nem igaz, hogy a magyar adórendszer túl bonyolult, hiszen a brit vagy a német szisztémák még összetettebbek. Az adórendszer együtt fejlődik a társadalommal. A kedvezmények és a különszabályok megjelenésével persze egyre nehezebb feladattá válik az adók és a járulékok kiszámítása. Én jelen voltam a jelenlegi magyar adórendszer születésénél 1988-ban, és már akkor meg lehetett jósolni, hogy az adótörvények néhány éven belül ilyen vaskosak lesznek. Ezzel nincsen baj, az viszont igaz, hogy az utóbbi években nagyon felpörgött a jogalkotás: 2003 és 2006 között 11 új adónemet vezettek be, és számos eljárási szabály is módosult. Ilyen mértékű átalakulás az adóreform idején sem történt.
– Sokan nehezen követhetőnek ítélik a szabályok változását, és igyekeznek kibújni az adófizetés alól.
– Aki el akarja kerülni az adókat, az akkor is kibújik a fizetésük alól, ha roppant világosak a jogszabályok. Az adókat sehol sem szeretik, de a demokratikus működés két pillérét a politikai pártok és az adózás jelentik. Úgy gondolom, hogy az az öntudatos polgár, aki elvárásokat fogalmaz meg a kormánnyal és az állammal szemben, azzal is tisztában van, hogy a közügyek fedezetének megteremtéséhez neki is hozzá kell járulnia. Ennek a belátása viszont évtizedek kérdése, a társadalmi tudat nagyon lassan változik. Fontos azonban megemlíteni, hogy a komoly cégek mindig a törvényes utakat keresik. A legális kereteken belül azután komoly erőfeszítéseket tesznek a befizetendő adók minimalizálására, de normális gazdálkodó nem akarja magára haragítani az államot, különösen nem a pénzügyek terén.
– A sokszor kapkodónak tűnő jogszabályváltozások, a sikertelen átalakítások, a mellébeszélés nem vetik-e vissza a társadalmi tudat fejlődését, a hagyományos értelemben vett polgári normák megerősödését?
– Tény, hogy 2005-ben az adózás rendjéről szóló törvény 11-szer, a személyi jövedelemadóról szóló törvény pedig tízszer módosult, és a jogalkotás folyamatát nem egy valóságtól elrugaszkodott javaslat kíséri. Sajnos valóban ötletelés folyik. A szükséges átalakításokat lassabban, szervezettebben kellene végigvinni. Az utóbbi években túl sok új adónemet vezettek be, és az adórendszer ma már tényleg nem tükrözi a valós gazdasági és társadalmi viszonyokat.
– Manapság az elektronikus adó- és járulékbevallás az egyik slágertéma, ahol szintén az tapasztalható: a rendszer nemhogy nem egyszerűsödött, hanem számtalan akadályt gördít az adózók elé.
– Az elektronikus bevallás bevezetése körül valóban sok a gond. Nehéz hónapok várnak még az adózókra és az APEH-re is. A február 12-i, első széles körű bevallás komoly erőpróba lesz az adóhivatalnak, hiszen mintegy 850 ezer vállalkozás személyenként 45 adatot nyújt be. Az átállásra azonban szükség van, az e-bevallás már rég nem a jövő, hanem a jelen. S idővel megmutatkozik az új szisztéma számos előnye is. Ezek közé tartozik, hogy lehetővé válik az egyéni járulékszámlák bevezetése, amit már az Orbán-kormány is fontolgatott. Azon túl, hogy az adózók így nyomon követhetik a befizetéseik alakulását, az egyéni számlák felállítása a feketegazdaság elleni küzdelem egyik eszköze is lehet, hiszen hamar kiderül, ha a munkáltató nem fizeti be a járulékokat.
– A kérdés csak az, hogy az adóhivatal képes lesz-e elvégezni azokat az új feladatokat, amelyeket az új szabályozás az APEH-ra testál. Az ő kapacitásuk sem végtelen.
– Valóban, idén minden adóval és járulékkal kapcsolatos ügy az APEH-hez került. Összesen 17 új feladatot raktak az adóhatóság vállára, és a Szerencsejáték-felügyelet irányításán kívül komoly, fajsúlyos lépésekről van szó. A már említett e-bevallás és járulékügyek mellett az illetékhivatalok átvételére, a tízezer vagyonosodási vizsgálatra, az előzetes ármegállapításra vagy a magán-nyugdíjpénztári bevallások átvételére kell utalnunk. Mindezeket egyszerre az APEH nyakába zúdítani komoly hiba volt. Különösen akkor, amikor javában folyik az átszervezés, és mind a vezetők, mind a dolgozók azon tanakodnak, hogy hová is kerülnek az új regionális igazgatóságokon belül, megmarad-e az asztaluk és a székük. Ne felejtsük el, hogy 12 ezer emberről van szó, és bizony az ötszáz új kolléga betanítása is sok időbe telik. Ráadásul néhány új hatáskör beszabályozása igencsak félresikerült. Mókás, hogy a revizoroknak háromhavi jövedelemből kellene megállapítani, hogy az illető jogosult-e a gázártámogatás igénylésére úgy, hogy az adóhatóságnak egyelőre csak az éves jövedelmekről van tudomása. Sokan nem számolnak azzal sem, hogy az APEH hamarosan mintegy 2,5 millió utalást kell hogy teljesítsen, a nyugdíj-előtakarékossági számlához és az önkéntes pénztárakhoz kapcsolódó adókedvezményeket ugyanis az egyes számlákon kell jóváírni.
– Miközben az adóhatóság az új feladatokkal birkózik, a nagyvállalatok azon tanakodnak, hogy a növekvő terhelés mellett érdemes-e még Magyarországon maradni. Legalábbis sokan tartanak a nemzetközi cégek kivándorlásától. Önök tapasztalnak ilyen jelenségeket?
– Ha a társasági adót nézzük, Magyarország versenyképessége egyáltalán nem rossz. Ha hozzávesszük az iparűzési adót is, már borúsabb képet kapunk. A szolidaritásinak csúfolt különadó pedig már kifejezetten káros lehet. Rossz üzenete volt a különadóra vonatkozó adókedvezmények körüli vitának, az úgynevezett Audi-ügynek is. Tény ugyanakkor, hogy a már itt lévő cégek nem mennek el egyik napról a másikra, és az adómértéknek egy-egy beruházás helyszínének a kiválasztásánál sincs kizárólagos szerepe. Fontos a jogbiztonság, az oktatás színvonala, az igazságszolgáltatás működése. Közép-Európán belül viszont, ahol mindezek javarészt adottak, már számottevő lehet az adóteher is. Lehet, hogy egy komoly befektető pár százaléknyi eltérés hatására dönt egy másik ország mellett. Ezért mi is azt javasoljuk, hogy néhány éven belül, amikor már kellő mértékűre faragták a büdzsé hiányát, az erőket a versenyképesség növelésére kell összpontosítani. Reméljük, ez már 2009-ben megvalósulhat. Abban is bizakodunk, hogy a jövőben nem történnek olyan lépések, mint nemrég az áfacsökkentés, amivel a kormány úgy dobott ki 200 milliárd forintot az ablakon, hogy még az árak sem csökkentek számottevő mértékben.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
