Az újszentmargitai Burkáék megkapták a 45 milliót

Negyvenötmillió forintnyi kártalanítási összeget vett fel a hét közepén idősebb és ifjabb Burka Ferenc, mert a bíróság másodfokon felmentette őket egy 1999-ben elkövetett újszentmargitai gyilkosság vádja alól. Apa és fia fejenként öt évet és nyolc hónapot töltött rács mögött.

2007. 02. 09. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Újszentmargita 1700 lakosú falu a Hortobágy szélén. Ránézésre nem szegény és nem gazdag, bár arculatán bizonyára sokat segít majd az, ha uniós pénzből, ahogy tervezik, sikerül megcsinálni a főteret. Ez persze a megélhetési gondokon nem sokat segít: ipar nincs, a mezőgazdaság csak keveseknek tud munkát adni, az emberek többnyire ingáznak, Balmazújvárosba, Debrecenbe járnak dolgozni. Sok a munkanélküli, a ráta meghaladja a tíz százalékot – tudjuk meg Csetnek Csaba polgármestertől. A helyzet semmivel nem volt rózsásabb 1999-ben, a gyilkosság idején. Az áldozat, egy 53 éves rokkantnyugdíjas férfi, akit a faluban jó szándékú, segítőkész embernek ismertek, például úgy egészítette ki néhány tízezer forintos jövedelmét, hogy egy módosabb ember házát őrizte. Nem módosak Burkáék sem, korábban hol dolgoztak, hol segélyből tartották el magukat, de idősebb Burka Ferenc azért büszke arra, hogy családját mindig el tudta tartani.
– Én soha nem bántottam senkit, nincs okom arra, hogy a faluból elmenjek, vagy ne álljak szóba bárkivel is, így aztán nagyon rosszulesik, hogy hiába mentettek fel bennünket a fiammal, az emberek – még a rokonok is – sanda szemmel néznek bennünket. Olyan rokonom is van, aki elfordul az utcán, ha meglát. Amióta meg kiderült, hogy én 20, a fiam meg 25 millió forintot kapunk az államtól, meg sem állhatok a falusiak előtt. Azt, hogy meg is kaptuk, a legtöbben végképp nem tudják megbocsátani. A szavaikból, viselkedésükből is az jön ki: nem hisznek nekünk, és irigylik a pénzt – panaszolja idősebb Burka Ferenc, aki három gyermekével és feleségével most is egy kétszobás újszentmargitai házban lakik a Szélső utcában. Az otthon látszatra úgy-ahogy rendben lenne, de az apa azt mondja: nagyon sok adósság gyűlt össze a hat év alatt, amíg távol volt a családfenntartó. Rendezni kell a törlesztőrészleteket, ki kell fizetni az elmaradt számlákat, és kell pénz a gyerekek iskoláztatására is.
Ifjabb Burka Polgáron, az üveggyárban dolgozik. Neki aztán igazán kell a pénz, hiszen a büntetőügy miatt tönkrement házasságából két, új élettársi kapcsolatában négy nevelt gyermeke van.
– Nagyon összetört, ami történt, csak úgy tudtam kibírni valahogy, hogy a gyülekezet, amihez tartozom, segített – mondja a fiatal férfi, aki nagyon fájlalja fiatal évei elvesztését. Bár igyekezett az időt jól kihasználni, érettségizett, szakmát tanult, mégsem tudja neki senki visszaadni, hogy még egyszer 21 éves, büntetlen előéletű legyen.
Nehezen tudja elképzelni, hogy visszamenjen Margitára, ő nem olyan erős idegzetű, mint az apja, aki higgadtan viselte a történteket. A fiatalember a lelki megpróbáltatás miatt orvosi kezelésre is szorult, így fél a margitaiakkal való találkozástól, ugyanakkor azt is nehezen viseli, hogy szüleitől távol éljen.
– Nagyon sajnálatos esettel állunk szemben, amiben sem a rendőrség, sem az ügyészség nem állt a helyzet magaslatán – mondja Zeke László, Burkáék védőügyvédje. – Közvetett bizonyítékok nyomán indultak el egy irányba a hatóságok, és nem voltak hajlandók más szempontokat is figyelembe venni. Nem jártak utána annak, hogy időközben akadt tanú, aki mást jelölt meg tettesként, és nem vizsgálták meg alaposan azt a vörös hajszálat sem, amit az áldozat ruháján találtak. Az igazságügyi tárca hozzáállása sem volt éppen barátságos, elsőre le akartak rázni bennünket, és hallani sem akartak a százmillió forintos kártalanítási igényünkről. Végül a bíróság egy olyan egyezségi javaslattal állt elő, amit ügyfeleim is el tudtak fogadni, és a tárca sem kifogásolt – mondja az ügyvéd.
Az ügyészség és a bíróság némiképp más szempontból közelíti meg a Burka-ügyet, mint a védő és az érintettek. A védőügyvéd kifogásaira és a sajtóban olvasható bírálatokra reagálva hangsúlyozzák: a vádlottakat bizonyítottság hiányában mentették fel másodfokon azért, mert az elsőfokú eljárásban részt vevő tanúk visszavonták terhelő vallomásaikat. Pocsai Edit hajdú-bihari főügyészhelyettes tájékoztatása szerint a más elkövetőre valló tanút meghallgatták és azt az embert is, akire vallott, ám ezek alapján sem lehetett más következtetést levonni, mint az eredeti eljárásban. Hasonló tájékoztatást ad Figula Ildikó, a megyei bíróság sajtószóvivője is, aki hangsúlyozza, büntetőeljárásban, ha a tanú viszszavonja vallomását, a bíróságnak nincs joga figyelembe venni a viszszavont vallomás tartalmát. A hatóságok képviselői emlékeztetnek arra, hogy az eljárás során első fokon elítéltek bűnpártolásért két másik személyt is, aki közül az egyik úgy vallott, a vádlottak egyike elmondta neki, hova tette azt az antennát, amit a gyilkosság helyszínéről elhozott. A harmad- és negyedrendű vádlott nem fellebbezte meg az ítéletet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.