Már a térséget felosztó 1878-as berlini kongresszus óta sokkal inkább biztonsági, mint gazdasági irányultságú volt a Balkán iránti nemzetközi érdeklődés. A két világháború, a vallási, az etnikai ellentéteken alapuló viszályok, a szocializmus évei, majd a függetlenedési törekvések nyomán kirobbanó háborúk mind-mind hátráltatták a fejlődést. A kilencvenes évek viszályai után a térség országai a kelet-közép-európai államokhoz képest jóval mélyebb pontról startolhattak. A külföldi tőke hiánya miatt a gazdasági szerkezetváltás később ment végbe. Ennek hatása a mutatókban is megnyilvánul: a Balkán országainak egy főre jutó GDP-színvonala átlagosan az EU 15-ök 25 százalékát éri el, a világexporthoz való hozzájárulásuk pedig 0,9 százalék.
A sokáig a hírekben csupán európai konfliktusgócként szereplő régió gazdasági jelentőségét a közelmúltban kezdték felismerni. Mindez megmutatkozik a beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetéseken is.
Az uniós államok közül hazánknak van a leghosszabb határvonala a balkáni GDP majd kétharmadát adó három országgal – Romániával, Szerbiával, és Horvátországgal. Ráadásul Magyarország geográfiai elhelyezkedése is rendkívül kedvező, hiszen az észak–dél irányú áramlások középpontjában fekszik. Szintén lényeges szempont, hogy megközelítőleg kétmillió főre tehető a déli szomszédainknál élő magyar kisebbség száma. Ezen jellemzők ellenére azonban mégsem Magyarország a domináns a térség külgazdaságát meghatározó államok között.
Görögország már az 1990-es évek eleje óta mindent megtesz azért, hogy a Balkán vezető szerepét betöltse. Az ezredforduló után – sokak meglepetésére – mégsem Görögország, Franciaország, Németország vagy az Egyesült Államok szerzett kulcspozíciót a Balkán gazdasági életében: Ausztria mindenkit lekörözött. Az Osztrák Nemzeti Bank szerint 2005-ben, a külföldi tőkebeáramlást vizsgálva, nyugati szomszédunk részesedése volt a legnagyobb Bosznia-Hercegovinában (45,7 százalék), Bulgáriában (23,6 százalék), Horvátországban (28,6 százalék). Második helyen álltak Romániában (14,5 százalék), a működőtőke-állományt tekintve pedig elsők Szlovéniában (29,2 százalék). Exportcégeik a Balkánon a 2004-es évhez képest 2005-re 30,8 százalékos növekedést értek el. A magyar, az osztrák és a fent említett országok nemzeti bankjai által közölt adatok eltérnek a számítások során alkalmazott módszertani különbségek miatt, az arányok azonban nem mutatnak jelentős különbséget.
Ausztria sikere több okra vezethető vissza. Kereskedelmi kamarájuk folyamatosan tájékoztatja tagjait Délkelet-Európa gazdasági és politikai életéről. A befektetési lehetőségekről színvonalas rendezvényeken tájékoztatják az érdeklődőket. A kis- és középvállalkozások esetében a kurzusok költségeinek 75 százalékát visszatérítik. A külföldi befektetést fontolgató vállalkozások ingyenes tanácsadást és értékelést kaphatnak exportképességeikről, a pénzintézetek pedig számos hitellehetőséggel szolgálnak. „A magyarországinál is olcsóbb munkaerő az, amely a Balkánra vonzza vállalatainkat” – nyilatkozta Michael Angerer, Ausztria Szófiába delegált kereskedelmi szakdiplomatája. „A vezető osztrák jelenlét további oka, hogy kis- és középvállalkozói rétegünk tőkeerősebb, mint az önöké, valamint a kormány által finanszírozott és független intézmények is folyamatosan segítenek naprakész információk átadásával” – teszi hozzá. De nem csak a tökéletesen szervezett intézményrendszernek köszönhető, hogy Ausztria megelőzött minket, és vezető donorországgá vált.
Tény, hogy hazánk délkelet-európai országokkal lebonyolított külkereskedelme az átlagot meghaladó mértékben gyarapodott. Amíg a világ egészével folytatott exporttevékenységünk 2003-ban 4,4 százalékkal nőtt, addig a Balkán hét országába irányuló kivitel 14 százalékkal emelkedett. A Délkelet-Európába áramló magyar tőkebefektetések a közelmúltban kezdtek érdemlegesen növekedni. A mutatók azonban csak az utóbbi években kezdtek javulni, elmaradnak az elvárásoktól, és túlnyomórészt az olyan nagyvállalatoknak köszönhetők, mint a Mol, a TVK, a Danubius-csoport és az OTP. A kis- és középvállalkozások (kkv) lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Még viszonylag Romániában van nagyobb magyar kkv-jelenlét.
A megkérdezett szakértők egybehangzóan a kormány nem megfelelő Balkán-politikájában látják a térségből való kiszorulásunk okát. Juhász József, az ELTE egyetemi docense szerint a legnagyobb hiba az, hogy a magyar érdeklődés rapszodikus, és jórészt csak ideológiai szinten áll fenn. A kapcsolatoknak nincs intézményesített formája, hiányzik a folyamatos szövetségpolitika. Novák Tamás, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa úgy látja, hogy a rendszerváltás utáni magyar kormányok „Balkán-fóbiában” szenvedtek. Retorikájukban támogatták ugyan a délkelet-európai közeledést, ám attól való félelmükben, hogy Nyugaton majd minket is az elmaradottabb országok közé sorolnak, nem mertek határozott lépéseket tenni. Ezzel akarva-akaratlanul is Ausztria malmára hajtották a vizet, és eltávolították Magyarországot attól, hogy hídszerepet töltsön be az Európai Unió és a térség államai között.
A magyar tőkekivitelnek annak ellenére sincs számottevő politikai háttértámogatása, hogy még a Nemzeti Fejlesztési Hivatal részére 2004-ben elkészült jelentés is a jó kapcsolat fenntartására, a közös programok kialakítására, a hazai vállalatok pártfogolására ösztönözte a politikai irányítást. Legfőbb ideje lenne tehát, hogy a kormány gyakorlati szinten is aktivizálja magát, mielőtt Magyarország ismét elszalaszt egy történelmi lehetőséget.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
