Eltántorított termelők

A vártnál sokkal alacsonyabb érdeklődést mutattak a termelők az idén bevezetett agrárkár-enyhítési lehetőség iránt. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint ennek oka a törvény végrehajtási rendeletében szereplő feltételrendszer, amely lényegében eltántorítja a termelőket a rendszerhez való csatlakozástól.

Január 29-ig köthettek szerződést a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) kirendeltségeivel a mezőgazdasági termelők, ha még az idén csatlakozni kívántak az agrárkár-enyhítési rendszerhez. Noha postai úton ezután is beérkezhetnek szerződések, a január 31-i állás szerint a megadott határidőig mintegy háromezer termelő kötött szerződést a hivatalokkal – tájékoztatta lapunkat Soproni Horváth Lajos, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) sajtófőnöke. A nemzeti agrár-kárenyhítési rendszerbe bejelentett szántók összes területe valamivel több mint 220 ezer hektárt, az ültetvényeké pedig 13 ezer hektárt tesznek ki. A szerződések számát tekintve legtöbben, 787-en Bács-Kiskun megyében csatlakoztak az agrárkár-enyhítési rendszerhez, őket 419 csatlakozóval a Békés megyeiek és 380 megkötött szerződéssel a szabolcs-szatmár-beregiek követték. A rendszerbe bejelentett területek nagyságát illetően kicsit átalakul a sorrend. Ilyen szempontból az első helyen 46380 hektár szántóval és 220 hektár ültetvénnyel Békés megye áll, a második helyre 40049 hektár szántóval és 105 hektár ültetvénnyel Jász-Nagykun-Szolnok került, míg a harmadik helyet Bács-Kiskun foglalja el 24613 hektár szántóval és 4266 hektár ültetvénnyel.
A kárenyhítésben való részvétel feltétele szántóföldi művelés esetén ezer forint, szőlő- és gyümölcsültetvény esetén pedig háromezer forint befizetése hektáronként. A termelők által a fenti területek után befizetett összegek – melyeket az állam ugyanekkora összeggel egészít ki – valamivel meghaladják a 260 millió forintot. Emlékezetes, hogy az agrártárca e célra 500 millió forintot különített el, vagyis a várakozásait jócskán alulmúló érdeklődés mutatkozott a rendszer iránt. A szisztéma tavalyi megalkotásakor még 1,4 milliárdos keretösszeg megállapítását tartották szükségesnek a szakértők, gondolván, hogy a termelők érdeklődése e szintet minimum eléri majd – világított rá Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára, aki e várakozáshoz képest rendkívül alacsonynak nevezte a végül szerződést kötők számát. Mint mondta, az érdektelenséget legalább két, a törvény végrehajtási rendeletében szereplő tényező válthatta ki. Az egyik legfontosabbat említve kiemelte, hogy a kártérítés igénybevételét ötvenszázalékos mértékű káresemény bekövetkezéséhez kötötték, vagyis adott esetben például egy ültetvénynek minimum a fele el kell pusztuljon, hogy azt figyelembe vehető káreseménynek minősítsék. Egy ilyen jelentős kár esetében viszont már nem a nyereséges megtermelés válik kérdésessé, hanem a gazdaság működése kerül veszélybe, tehát ha járna is kártérítés, abból leginkább a felszámoló, illetve a hitelezők részesülnének – mutatott rá a szakértő. Másrészt – tette hozzá – a rendszerhez való csatlakozási vágyat csökkentette azon kitétel is, mely szerint, ha a termelő magánbiztosítóval is kötött szerződést, s az valamilyen mértékű kártérítést fizet, akkor az a kárenyhítési alapot mentesíti a kifizetés alól.