Sokan számítottak arra, hogy Angela Merkel győzelmével alapvetően megváltozik Berlin viszonya az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz. Tévedtek. A kereszténydemokrata kancellár ugyan elődjénél árnyaltabban közelít mind Washingtonhoz, mind pedig Moszkvához, stratégiai irányváltásról azonban szó sincs. Az atlantista fordulatban reménykedők mindezt a nagykoalíció szociáldemokrata oldalának számlájára írják. Némi igazság ebben is van, a lényeg azonban az, hogy Németországnak szövetségese ugyan az Egyesült Államok, érdekeik azonban korántsem esnek mindig és teljesen egybe. Így például ütköznek Irán esetében, vagy ami még fontosabb, az értékekben hiába több a közös pont Amerikával, gazdasági és részben biztonsági érdekei Berlint nem engedik túlságosan eltávolodni Moszkvától.
Így volt ez mindig. A német gondolkodás ugyanis alapvetően egységes geopolitikai térként kezeli Eurázsiát, amelynek megosztása csökkenti Nyugat-Európa, benne Németország súlyát. E térség két pólusának egymás ellen fordítása csakis más, s nem is okvetlenül ellenséges erőközpontnak állhat érdekében. Az Egyesült Államok például nem szívesen látna maga mellett egy erőtől duzzadó szövetségest, így mindent megtesz azért, hogy az EU túlságosan azért ne erősödjön meg. E stratégia egyik kulcseleme, hogy Nyugat-Európa és Oroszország lehetőleg semmilyen tekintetben ne találjon túlságosan egymásra. Ezt szolgálja a megosztás, és részben Oroszország folyamatos gyengítése is. Európa e része azonban ebben korántsem egyértelműen érdekelt. Oroszország túlságos beszorítása ugyanis növeli e térség biztonsági kockázatait. Ezért kockázatos az amerikai rakétavédelmi rendszer közép-európai telepítése is, mert az ugyan növeli Amerika biztonságát, egyúttal azonban csökkenti Európáét.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
