(Párizs)
Aki kritizálni akarja Sarkozy bevándorlással kapcsolatos politikáját, az azt kérdezi, hogy az apja vajon miért hagyta el Magyarországot. Hogyan fordulhat elő, hogy egy bevándorló leszármazottjaként érzéketlenül viselkedik a nyomorból Franciaországba özönlő sokasággal szemben, akik azért jönnek, hogy itt munkát és emberhez méltó életkörülményeket találjanak? Akárcsak a belügyminiszter apja az ötvenes években. A franciák általában sejtik, hogy földrajzilag nagyjából merről jön a Sarkozy család, részleteket azonban nem tudnak. Az utóbbi időben két országos napilap, a Le Figaro és az Aujourd’hui en France/Le Parisien is Magyarországra küldte tudósítóit, hogy a család nyomába eredjenek.
Sárközyéket két magyar városhoz kötik erős szálak, Bócsához, a kiskőrösi, illetve Alattyánhoz, a jászsági községhez. Az előbbi kapcsolat a család nevében is tükröződik, 1754-ben ugyanis felveszik akkori birtokuk nevét is, s így lesznek nagybócsai Sárközyk. Nemesi címet 1658-ban kapott a család, II. Ferdinándtól, amikor Sárközy Mihályt kitüntette a török elleni küzdelméért.
A francia politikus apja, Pál 1928-ban született Budapesten. Amikor 1948-ben megismerkedett első feleségével, Andrée Mallah-val, akkor azzal vette le lábáról jövőbeli anyósát, hogy elmesélte neki, családjának Alattyánban volt kastélya. Az igazságot csak egy kicsit ferdítette el, az alattyáni kastély ugyanis anyjának egyik unokatestvéréé volt, aki hajadon lévén szívesen látta vendégül a Sárközy családot a szünidőre.
Pál 1948-ban hagyta el Magyarországot, miután egyik testvére már Münchenbe menekült. Kivándorlásának története titokzatos, akár az egész családé. Egy legenda szerint Pál halottnak adta ki magát úgy, hogy iratait egy vízbe fulladt ember zsebébe rejtette. Ám Alatytyán anyakönyvi kivonatai között nem található feljegyzés haláláról. Miután megérkezett Párizsba, Pál az idegenlégióban szolgált, ahonnan azért lépett ki, hogy ne vigyék el a vietnami háborúba. Ezután házasodott össze Andrée Mallah-val. Nicolas 1955-ben született Párizsban, Pál és Andrée második gyermekeként. Két testvére van: Guillaume 1952-ben, Francois pedig 1957-ben jött világra. Az apa 1959-ben hirtelen elhagyta a családot, és a későbbiekben még háromszor házasodott újra.
A középső fiú, Nicolas nem érezte magát boldognak gyermekkorában két vele korban közel álló testvérével, és ez iskolai teljesítményén is meglátszott. Az egyetemen ügyvédi diplomát szerzett, egyre inkább belefolyt a politikába, és hamarosan sikereket ért el. 28 évesen egy ötvenezres, Párizs melletti város, Neuilly-sur-Seine polgármesterévé választották (ezt a tisztséget egészen 2002-ig töltötte be). 1993-ban költségvetési miniszter és a Balladur-kormány szóvivője lett. 1996-ban házasodott meg, felesége, Cécilia apja a volt Szovjetunióból menekült Franciaországba.
A köztársasági elnöki tiszttel kapcsolatos ambíciói nem tegnap jelentkeztek. A jelölésig vezető út sok év munkájának eredménye, melyek során áruló volt, ha kellett, és küzdött, ha kellett. Évek óta tudatosan készült arra, hogy ő lesz az ország első embere. A diadal felé vezető út egyik legfontosabb állomása 2004 volt, amikor megkaparintotta a Chirac által létrehozott jobboldali néppárt elnökségét. Ez év január közepén e párt tagjai 98,1 százalékkal jelölték az elnöki posztra.
A jelenleg zajló kampányban Sarkozy múltja nem különösebben téma, és sikerét látva nem tűnik úgy, mintha a franciákat zavarná, hogy esetleg egy bevándorló fia lesz a köztársasági elnökük. Természetesen az érintett semmit sem tesz azért, hogy ezt a tényt akárki is hangsúlyozza, és igazából nincs is oka rá. Franciaországban nőtt fel, a „République” iskoláiban szocializálódott, és a választóknak nem kell félniük attól, hogy nem védi meg őket a nem kívánt bevándorlóktól. Ízig-vérig francia, és nem fél szakmai tudás alapján válogatni a bevándorlók között.
Egy éve módosították azt a törvényt, amely védte azon – illegálisan itt tartózkodó – családokat, melyeknek gyermekük francia iskolába járt, és mely legalizálta azok helyzetét, akik már több mint tíz éve illegálisan itt éltek. A munkások bevándorlása helyett a szellemi tőkére helyezte a hangsúlyt, több francia szerint figyelmen kívül hagyva, hogy a francia fiatalok ma nem akarnak olyan „fárasztó és nehéz munkákat vállalni”, melyekkel a bevándorlókat meg lehet bízni.
Különösen a külvárosokban élő fiatalokat haragította magára, amikor nem kevéssel a 2005. végi külvárosi autógyújtogatások előtt kijelentette, hogy „kitisztítja” ezeket a városrészeket, és „megszabadítja őket a csőcseléktől”. Máig a szemére vetik, hogy milyen stílusban beszél a bevándorlókról, és hogy mennyire lekezelően viselkedik velük, elsősorban a fiatalokkal. Ennek ellenére a 2005. év végi események, melyek során közel tízezer autót gyújtottak fel országszerte, nem tudták megingatni belügyminiszteri posztját. Sokszor ugyan pejoratívan csak „Franciaország első rendőre” címen emlegetik, utalva arra, hogy belügyminiszterként a rendőrségre támaszkodva a bűnözés visszaszorítását tekintette legfontosabb feladatának, vitatott eredménynyel.
Sarkozy egyébként nem beszél magyarul, nem szokta felemlegetni magyar múltját vagy akármilyen kötődését a magyarok iránt. Mindazonáltal 1994 áprilisában feleségével ellátogatott Bócsára, és a Le Parisien francia napilap szerint a város vendégkönyvébe életében először írta le teljes, kéttagú vezetéknevét. Az, hogy most beszélnek a politikussal kapcsolatban Magyarországról, elsősorban ahhoz járulhat hozzá, hogy a franciák jobban el tudják helyezni országunkat a térképen, ami sokuknak komoly nehézséget jelent. Nem véletlenül csatoltak a francia újságírók egy-egy térképet Magyarországról a cikkeikhez.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
