Nyugdíjba vonult tavaly decembertől a Nemzeti Nyomozó Irodától, de január elsején ismét munkába állt az ORFK-n. Mi lesz a döglött ügyek osztályával?
– Más vezetővel, de dolgozik tovább, jelenleg is hat-nyolc ügyön dolgozik. Úgy érzem, hogy a terület létjogosultsága megalapozott. Én pedig az ORFK bűnügyi főosztályán dolgozom majd tanácsadóként. Tény, hogy most, 57 éves koromban a jogszabály szerint nyugdíjba kell mennem, de azt kértem a főnökeimtől, hogy maradhassak nyugdíjasként a bűnügyi szolgálat közelében. Nem titok, van még néhány olyan ügy, amelynek bármi lesz is a vége, szeretném a testületben megélni. Ilyen a Fenyő-ügy.
– Miért tartja speciális esetnek Fenyő János kivégzését, amikor hasonló gyilkosság több is történt a kilencvenes években?
– Nem értek egyet önnel, mert nem volt hasonló kivégzés Magyarországon ezelőtt. Először is az áldozat személye nem mindennapi. Fenyő János egy hatalmas médiabirodalmat vezetett, közismert ember volt, s ennek ellenére ilyen nyilvánosan, a nyílt utcán, ilyen agresszíven, tüntetően, látványosan, gátlástalanul még nem végeztek senkivel. Mondhatom azt: a praxisomban találkoztam jó néhány gyilkossággal, ilyennel azonban még nem. Arról nem is beszélve – de persze ez magánügy –, hogy sok munkám van a nyomozásban, ezért akármi is legyen a vége, szeretném azt megélni.
– Tavaly év vége óta tudjuk: van egy albán származású férfi, aki ellen az ügyészség elfogatóparancsot bocsátott ki mint a Fenyő-gyilkosság elkövetője ellen. Úgy tudjuk, a huszonéves bérgyilkos jelenleg egy olyan területen él, amely törvényen kívülinek számít, oda a hatóságok se mernek bemenni. Önök ennek ellenére érte mennének.
– Valóban volt erről szó, hogy kiutaznánk Koszovóba és felkutatnánk a férfit, de erről egyelőre letettünk. Többet a Fenyő-ügyről nem akarok elmondani, mert sérteném a nyomozás érdekeit, úgyhogy kérem, erről többet ne kérdezzen. Annyit még elmondhatok, hogy komoly esély van arra, hogy megnyugtatóan befejezzük az ügyet.
– Mi az oka annak, amiről a Belügyi Szemlében megjelent tanulmányában írt: a magyar rendőrség nincs felkészülve arra, hogy a döglött ügyeket megoldja?
– Sokkal több ügynek tudjuk a megoldását, mint ami elment a bíróságig. És hogy konkrét legyek: a kilencvenes évek közepi robbantásos-leszámolásos sorozat jelentős hányadáról informális szinten tudni lehet, hogy nagy valószínűséggel ki csinálta, ki csináltatta és miért. Csakhogy amit nem tudunk bizonyítani, azt nem szabad állítani sem. Akik ezen a területen dolgoznak, azok látják, mi miért történt. Igaz, hovatovább tíz év telt el, de érdemes várni, hiszen ennyi idő alatt sok minden megváltozott. Az emberi viszonyok, a jogi környezet és a technika. Ebből kiemelnék egyet, a jogi környezetet. Meggyőződésem, hogy ez az új rendszer, amelyben most élünk, sok szempontból nagyobb teret adott a bűnözésnek. Azért lett ilyen áttekinthetetlen és nagy méreteket öltő a bűnözés, mert sok lehetőség van. Nagyobb a mozgástere az ügyeskedőknek, a védőknek, sokkal nagyobb a személyiségi jogok terepe, amit a bűnözők jobban ki tudnak használni, mint a bűnüldözői oldal. Azt szokták mondani, hogy emiatt alkalmassá kell válni ezek kezelésére. Ez szerintem ma Magyarországon csak folyamatban van.
– Vannak olyan súlyos bűncselekmények, amelyeket – úgy tűnik – az alvilág is elítél. Ilyen például a móri mészárlás. Mi történik ilyenkor?
– Több bejelentés, üzenet, ajánlat érkezik a túloldalról. Információkat ajánlanak fel alku formájában, pénzért vagy csak azért, mert segíteni akarnak. A móri ügyben is rengeteg ilyet kaptunk, hiszen nyolc ember lelövése még a túloldalnak is megfeküdte a gyomrát.
– Az úgynevezett túloldalról érkező bejelentéseket azért kapják, hogy az adatközlőt békén hagyják?
– Ez túl általános következtetés. Mindig egyénenként működik a dolog. Van, aki azért hív fel, mert szabadulni akar az előzetes letartóztatásból, vagy kedvezményeket, enyhébb biztonsági fokozatot akar a börtönben. A kintlévők között is sokan segítenek egy-egy súlyosabb bűncselekménynél, mert ami történt, az felháborítja őket. Vagy olyan információt tud, ami az ellenlábasára terhelő, és azért mondja el, hogy az bekerüljön a börtönbe. Tehát mindenkit más motivál. És ezzel a hatóságok kellő komolysággal foglalkoznak is, mert egy kiemelkedő bűncselekmény felderítésekor teljesen mindegy, hogy az információ honnan érkezik.
– Volt olyan ismertebb gengszter, akivel jó kapcsolatot alakított ki?
– Hogyne, több is volt, de őket nem nevezhetem meg, még azt sem, aki már esetleg nem él közülük. Félreértés ne essék: a túloldalon nem ellenségek állnak. A bűnüldözést nem úgy kell elképzelni, mint háborúban a frontot, hogy nem is látom, kire lövök. Személyes kapcsolatok alakulnak ki, de azt az összes pozitívumával és negatívumával együtt kell kezelni. A túloldalon is vannak nagyon korrekt és normális emberek, csak éppen törvényt szegnek.
– Milyen a híre az alvilágban? Szerzett ellenségeket a szolgálata alatt?
– Azt kell mondjam, kevés ellenségem lett a 37 év alatt. Ez talán az ügyeimben való korrekt elbánásnak köszönhető. Ha valamit megígérek, azt igyekszem megtartani. Nem jó átverni a túloldalt sem. Ha valaki szemét és aljas, és ilyen módszereket alkalmaz rendőrként, lehet, hogy ez ad absurdum eredményes, de akkor vállalja: módszerében semmivel nem különb a túloldalnál. Aki ezt az oldalt választja, annak tisztában kell lennie azzal, hogy minket kötnek a törvények, egy csomó mindent nem alkalmazhatunk. Az is igaz, nagyon nehéz úgy hatékonynak lenni, hogy közben minden törvényt szó szerint betart a rendőr. Mégis úgy kell ezen a szűk mezsgyén lavírozni, hogy az ember megtartsa a szakmai önbecsülését, és a túloldalon se legyen rossz híre. Soha nem gyűlöltem a túloldalt, éppen ezért nincs rossz hírem. Ez talán annak is köszönhető, hogy soha nem volt bennem se boszszúvágy, se aljasság. Mindig az igazság érdekelt, s ennek érdekében igyekeztem korrekt maradni. Persze át is vertek párszor, mivel viszonylag jóhiszemű vagyok annak ellenére, hogy az idők folyamán rám rakódott némi ravaszság is.
– A móri nyomozáskor is a helyszínen tevékenykedett. Később azonban hamar kikerült az ügyből, pedig ezt nevezik az évszázad bűnügyének. Eltávolították?
– Ezt a kérdést egy kollégája föltette az egyik parancsnokomnak, aki megmagyarázta, és én tulajdonképpen egyet is értek vele. Azt mondta, hogy én a nyomozások felderítő szakaszára vagyok kalibrálva, amikor az elkövető még ismeretlen. Amikor pedig a móri ügyben a gyanúsítottak meglettek, átszervezték a nyomozást, s az eljárás az úgynevezett vizsgálati szakba került át. Ebben már nem voltunk benne, mert egyrészt voltak más ügyeink, másrészt pedig az említett dolgok is közrejátszottak. Amúgy valóban a helyszínen dolgoztunk, de a szemlét nem mi csináltuk. Az osztályomnak az volt a dolga, hogy minden tanút kutassunk fel, akik az elkövetőknek az érkezését és távozását láthatták, akik a tettesekről valamit tudhattak. Persze a többség adta magát, jó részük maguk jelentkezett, mindenki segíteni akart. Azt hiszem, a feladatot maradéktalanul teljesítettük.
– Azt is sok kollégámtól és rendőrtől hallottam, hogy Kaiser Ede, akit azóta már elítéltek a móri bankrablás miatt, önnel szóba állt volna még a nyomozás elején. De mivel ön kikerült az ügyből, erre nem volt lehetősége.
– Azt nem tudom, hogy én lettem volna az egyetlen, akivel szóba áll. Tény azonban, hogy beszéltem vele többször is, de később másként alakult a nyomozás. Döntöttek, akiknek ez a dolguk…
origo.hu
Menczer Tamás üzent a magyargyűlölő Manfred Webernek
