Száz éve született a Vaslady, aki örökre megváltoztatta Nagy-Britanniát

Margaret Thatcher, Nagy-Britannia első női miniszterelnöke 1979 és 1990 között vezette az országot, és politikájával gyökeresen átalakította a brit gazdaságot és társadalmat. A róla elnevezett thatcherizmus néven ismert ideológia a szabadpiac fontosságát, az egyéni felelősséget és az állam szerepvállalásának csökkentését hirdette. A Vaslady támogatói hősként, ellenfelei megosztó vezetőként emlékeznek rá. Öröksége máig alakítja a brit politikai gondolkodást.

Nagy-Britannia első női miniszterelnöke Fotó: STEVE WILKINSON Forrás: AFP

Margaret Thatcher vagyis a Vaslady volt Nagy-Britannia első női miniszterelnöke. 1979 és 1990 között vezette az országot, így ő volt a XX. század leghosszabb ideig hivatalban lévő brit miniszterelnöke és neve egy politikai irányzathoz, a „thatcherizmushoz” is kötődik.

Margaret Thatcher, vagyis a Vaslady volt Nagy-Britannia első női miniszterelnöke
(Fotó: © J. Cuinières / Roger-Viollet)

A thatcherizmus néven ismert politikai ideológia alapjául szolgáló társadalmi és gazdasági eszméket az Egyesült Államoktól kölcsönözték. Thatcher meggyőződése az volt, hogy egy túlságosan szocialista politika hosszú távú hanyatlásra ítélné a brit gazdaságot. Kormánya a gazdasági liberalizmus elvei alapján politizált, a szabad piac elveit alkalmazta a közszolgáltatásokat illetően is, ami állami tulajdonban lévő gazdasági ágak és közszolgáltató cégek privatizációjához vezetett, és a szakszervezetek hatalmának megnyirbálására törekedett.

Hogyan kezdődött a Vaslady pályafutása?

Margaret Thatcher 1925. október 13-án, a kelet-angliai Granthamben született Margaret Hilda Roberts néven. Gyerekkorában sokat segített apja zöldség- és fűszerkereskedő üzletében, amit később politikai karrierjében is hasznosítani tudott. Szigorú metodista nevelést kapott és a bürokratikus korlátok iránti ellenérzése természetessé tette számára a konzervatív értékek követését. Példaképe Churchill volt – írja a mult-kor.hu.

Thatcher politikai pályája az Oxfordi Egyetemen töltött évei alatt kezdődött, ahol az egyetem Konzervatív Egyesületének első női elnökévé választották. Oxfordban előbb vegyészként végzett, majd jogot tanult. 1951-ben házasodott a jómódú festékgyáros Denis Thatcherrel, aki finanszírozta felesége tanulmányait az ügyvédi kamarai tagsághoz. 1953-ban megkapta az ügyvédi minősítést, és adójogra szakosodott. Ugyanebben az évben ikreket szült, Carol és Mark Thatchert.

Pályája későbbi szakaszában sokszor hangsúlyozta férje támogatását és a pontos időbeosztás fontosságát.

Az első parlamenti mandátum és a gyors karrierút

Thatcher az 1950–51-es választásokon indult konzervatív jelöltként Dartfordban, ezzel felkeltette a média figyelmét mint a legfiatalabb és egyetlen női jelölt. Többszöri sikertelen kísérlet után végül 1959-ben nyert először parlamenti mandátumot a Konzervatív Párt jelöltjeként az észak-londoni Finchley körzetében és bekerült a Parlament Alsóházába. Első beszédében indítványozta, hogy az ülések legyenek nyilvánosak, amit el is fogadtak.

Önálló gondolataival és határozottságával gyorsan felhívta magára a figyelmet, 1961-ben szembe ment a Konzervatív Párt azon hivatalos álláspontjával, hogy a testi fenyítést állítsák vissza. Ugyanebben az évben Harold Macmillan nyugdíjügyi államtitkárnak nevezte ki. 1964-ben, a Munkáspárt győzelme után, ellenzéki képviselőként Thatcher keményen bírálta a magas adókat, majd amikor 1970-ben a toryk ismét kormányra kerültek, ő az oktatásügy vezetését kapta. 

1975-ben indult a Konzervatív Párt elnöki posztjáért és ő volt Edward Heath egyetlen komoly kihívója. A választást sokak meglepetésére február 11-én meg is nyerte. A hetvenes évek második felétől egyre inkább megerősödött az a meggyőződése, hogy Nagy-Britanniának radikálisan meg kellene változtatnia politikáját. Az 1978–79-es sztrájkhullámok alatt politikájának népszerűsége annyira megnőtt, hogy 1979-ben megnyerte a parlamenti választásokat. 

Így 1979-ben ismét a konzervatívok alakíthattak kormányt és Thatcher lett az első női brit miniszterelnök.

Thatcher kétes történelmi öröksége

Csodálói és követői számára Margaret Thatcher politikai hős volt, egy bátor, elvhű vezető, aki teljesen átalakította Nagy-Britannia gazdaságát, politikáját és társadalmát az 1970-es évek súlyos gazdasági problémái, ipari konfliktusai, politikai bénultsága után. A lelkes támogatók szerint – többek között – csökkentette az adókat és a bürokráciát, részben privatizálta az egészségügyet és az oktatást, csökkentette a szakszervezetek befolyását, erősítette a jogrend és a rendfenntartás szerepét, védte Nagy-Britannia érdekeit a nemzetközi porondon, elmélyítette a kapcsolatot az Egyesült Államokkal – különösen Ronald Reagannel ápolt személyes és ideológiai közelsége révén –, és ezzel közvetve elősegítette a Szovjetunió összeomlását – írja a History News Network.

Thatcher kétes történelmi örökséget hagyott maga után
(Fotó: JEAN-CLAUDE DELMAS / AFP)

Kritikusai ezzel szemben azt állítják, hogy Thatcher a gazdagok érdekeit szolgálta a szegények kárára, és tudatosan visszafordította Nagy-Britanniát az igazságosabb és emberségesebb társadalom felé vezető úton. Szerintük adócsökkentési intézkedései elsősorban a tehetőseket segítették, csökkentette a munkavállalók jogait, miközben a munkaadók hatalmát növelte és hozzájárult a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedéséhez. 

Bírálói kifogásolták, hogy sok munkanélkülit „lusta naplopónak” bélyegzett, akik nem érdemelnek sem támogatást, sem együttérzést. 

Az eltérő nézőpontok mögött álló teljesítmény

Margaret Thatcher sok ellentmondásos intézkedést vitt véghez, amelyeket még saját pártjában sem mindig fogadtak lelkesedéssel. Thatcher nem a hagyományos konzervatív elithez tartozott. Nem arisztokrata családba vagy előjogok közé született és nem járt a brit felsőosztály elitiskoláiba se. Ellenkezőleg: egy kisvárosi fűszeres lányaként nőtt fel Kelet-Angliában, állami iskolába járt, majd az Oxfordi Egyetemen tanult. 

Neveltetése mélyen belé oltotta az önfegyelem, a függetlenség, a szorgalom, az önállóság és a mértékletesség értékeit.

Életkezdete és világnézete két fontos következménnyel járt politikai pályáján. Először is – mint sok hasonló társadalmi háttérből érkező konzervatív politikus – kevés empátiát érzett azok iránt, akik nem voltak sikeresek. Thatcher hitt abban, hogy Nagy-Britannia meritokrácia*. 

*A meritokrácia egy olyan társadalmi forma, amelyben az egyén társadalmi pozíciója nem a társadalmi származásától, hanem tehetségétől, tudásától, szorgalmától és teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” függ.

Akik nem boldogultak, azokat lusta, felelőtlen vagy rossz döntéseket hozó embereknek tartotta, akik nem érdemeltek bőkezű szociális juttatásokat. Teljesen elutasította azt a felfogást, amely szerint a gazdagoknak kötelességük felelősséget vállalni a szegényekért – ezt ő „kispolgári bűntudatnak” nevezte. Ez adta populista vezetői stílusának alapját, amelyben magát a „keményen dolgozó, tisztességes, józan többség” képviselőjeként állította szembe a távolságtartó, önelégült elittel, amely szerinte évtizedeken át gyávaságból kerülte a nehéz döntések meghozatalát.

A hetvenes évek válságkorszaka – gazdasági problémák, magas infláció, rossz munkanélküliségi mutatók, sztrájkok – ideális politikai talajt biztosítottak számára. A társadalom új, határozott vezetésre vágyott, miközben a régi politikai struktúrák „elfáradtak”.

Thatcher nézeteit olyan gondolkodók formálták, mint például Friedrich Hayek filozófus vagy Milton Friedman közgazdász. Ezzel ideológiai tartalmat adott a konzervativizmusnak, amely addig a hagyomány, a tapasztalat és az intuíció politikája volt. Ő azonban úgy vélte: ideológiára van szükség, hogy „eszmékkel győzhessék le a baloldalt”. Ezzel megerősítette pozícióját saját pártjában is, hiszen kritikusai – akik elutasították az ideologikus gondolkodást – nem tudtak életképes alternatívát kínálni a megoldásaira. Azokat, akik visszavágytak a thatcherizmus előtti korszakba, „a tegnap embereinek” nevezte. Kormányzatában Thatcher a kulcspozíciókat megbízható híveinek adta, míg a kevésbé fontos minisztériumokat a kritikusai kapták.

Thatcher válságkezelő képessége is kiemelkedő volt. A Falkland-szigeteki háború (1982) és a bányászsztrájk (1984–85) idején határozottságot mutatott, ellenfelei pedig alábecsülték elszántságát. A nyolcvanas években a Munkáspárt gyenge és megosztott volt, így Thatcher sorra nyerte a választásokat. Hosszú uralma azonban végül a politikai önhittség áldozata lett: az Európai Gazdasági Közösséggel szembeni ellenséges álláspontja, valamint a rendkívül népszerűtlen „poll tax” (fejadó) miatt sokan ellenérzésüket fejezték ki. Végül két közeli szövetségese, Nigel Lawson és Geoffrey Howe lemondása vezetett Thatcher bukásához: 1990-ben kénytelen volt lemondani a miniszterelnöki posztjáról és a pártvezetésről is.

A thatcherizmus még ma is meghatározza a brit politikai gondolkodás kereteit – bár Margaret Thatcher 2013-ban (87 évesen) meghalt, de nézetei és az általa vallott értékek tovább élnek.

Korábban a Magyar Nemzeten arról is írtunk, amikor elárverezték a Vaslady ruhatárát és egyéb holmijait.

Borítókép: Nagy-Britannia első női miniszterelnöke (Fotó: AFP)