Új választásokra készül az ukrán ellenzék

Az ország államiságát fenyegető koalíció leváltását és új választások kiírását tűzte zászlajára az ukrán parlament két ellenzéki ereje, a Julija Timosenko Tömb (BJUT) és a Mi Ukrajnánk (NU) párttömörülés, amelyeknek vezetői szombaton a legfelsőbb tanács épületében írták alá együttműködési megállapodásukat. E lépés komoly nyugtalanságot váltott ki a hatalmi többség körében, amely mindenekelőtt a nemzeti megosztottság elmélyítésére és a politikai válság kiprovokálására irányuló szándékot látja az összeborulásban.

Teljes a káosz az ukrán politika hadszínterén: a szemben álló felek egyre nagyobb elszántsággal és indulattal feszülnek egymásnak. Az utóbbi napok legbotrányosabb jelenetei ezúttal is a parlamentben voltak, miután a koalíciós többség megakadályozta az ellenzéket abban, hogy a szociális problémák, nevezetesen a közműdíjak, a minimálbér és -nyugdíj kérdéskörét napirendre tűzzék. A Régiók Pártja (PR) az elnöki emelvény megszállásával állta útját az ellenzéknek, amire válaszként a BJUT elfoglalta az épület alagsorában a törvényhozás áramellátását szabályozó kapcsolóberendezéseket, teljes sötétségbe borítva az üléstermet – és ezzel együtt, elemzők szerint, az ukrán politikát is. A képviselő-testület azonban rövid idő alatt alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, és a tartalékgenerátorok által szolgáltatott intim félhomályban is tette a dolgát.
Határozottan elutasította Volodimir Ohrizko külügyminiszterré, illetve Viktor Korol az Ukrán Biztonsági Szolgálat elnökévé történő kinevezését, jóllehet az államfő előre figyelmeztette a koalíciót, hogy nincs alku, más személyek jelölése szóba sem jöhet, mivel ezeknek a tisztségeknek a betöltésére való jelölés joga az alkotmány szerint kizárólagosan őt illeti meg. Az elnöki figyelmeztetésnek azonban mégsem lett foganatja, ami elemzők szerint valójában senkit sem lepett meg, hiszen a koalíció hangulatából és a kormányfő nyilatkozataiból ítélve a döntést előre borítékolni lehetett.
A történtekre reagálva Viktor Juscsenko felelőtlenséggel vádolta meg a kormányt, amelyet szerinte a hatalmi jogkörökön kívül valójában semmi más nem érdekel. A kormányfő szerint viszont senkinek nem állt szándékában az államfő jogköreinek megcsorbítása. Számára ez elvi kérdés, amint az is, hogy mindenki csak annyit akarjon magának a hatalomból, amennyi az alkotmány szerint megilleti. Viszont ennek ellentmondani látszik, hogy a koalíció előrenyomulása – az önmaga számára írt miniszteri kabinetről szóló törvény szellemében – ma már nem csupán az államfői jogkörök ellen irányul. A Régiók Pártjának frakciója újabban ugyanis már az elnöki titkárság finanszírozásának lefaragását követeli a kormánytól, azzal érvelve, hogy a kancellária amúgy sem foglalkozik mással, mint az alkotmányos államrend megdöntésének előkészítésével. Hogy ezt az ütőkártyát történetesen most húzták elő, bizonyára összefüggésben van azzal, hogy az államfő gyakorlatilag előre áldását adta az ellenzéki erők összefogására, ami esetleges vészhelyzet, azaz apparátusa finanszírozásának megvonása esetén is megfelelő hátteret biztosíthat számára funkciói érvényesítéséhez.