Véget ért az ukrán külügyi bújócska

Ukrajnában az államfő és a miniszterelnök is megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a hónapok óta bizonytalan státussal rendelkező külügyi tárca vezetője bejelentette lemondását. „Nem nézhettem tovább, hogy a külügyminisztérium a kormány alkotmányellenes tetteinek fogságában vergődik” – indokolta távozását Borisz Taraszjuk, véget vetve ezzel a körülötte folyó csatározásnak, amely az utóbbi időben egyre inkább Viktor Juscsenko és Viktor Janukovics személyes ellentétévé fajult.

Székely Gergely
2007. 02. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az államfő emberének és az európai struktúrákba, köztük a NATO-ba való belépés elkötelezett hívének tekintett Taraszjuk kezdettől fogva szálka volt az oroszbarát hírében álló kormányfő szemében. Az a bizonyos pohár azonban akkor csordult túl, amikor Juscsenko a személyéhez fűződő Mi Ukrajnánk párttömörülést hosszú alkudozás után sem tudta beterelni a Janukovics által vezetett „válságellenes” koalícióba, és Taraszjuk bejelentette, hogy ő maga is ellenzékbe vonul, noha a tárca vezetését nincs szándékában feladni.
Az indulatok, a tragikomikus fordulatokkal és abszurd színházba illő jelenetekkel tarkított események viszont akkor szabadultak el igazán, amikor a parlament által még a múlt év decemberének elején felmentett, ám egy kijevi bíróság által tisztségébe visszaállított és az államfő által azonnal megerősített Taraszjuk január közepén – szabadságát megszakítva – kétnapos hivatalos látogatást tett Prágában, állítólag Janukovics tudta és jóváhagyása nélkül. – Ez teljes abszurdum, ostobaság, ami lejáratja a világ előtt Ukrajna tekintélyét – tört ki magából Taraszjuk magatartását kommentálva Olekszandr Moroz házelnök. De értetlenül állt a történtek előtt maga a kormányfő is, aki állítása szerint a televízióból értesült arról, hogy Taraszjuk hivatalos látogatásra a cseh fővárosba utazott. Janukovics „jogszerűtlennek és etikátlannak” minősítette a történteket, hiszen Taraszjuk már semmiféle olyan jogkörrel nem rendelkezik, amely felhatalmazná őt az ország érdekeinek a képviseletére. Mi több, megkérdőjeleződnek az általa aláírt megállapodások is, ami újfent csak nem tesz jót az ország imázsának. Mindezt közölték a miniszteri kabinet épületébe behívott cseh nagykövettel is, aki viszont azt válaszolta, hogy Prága a Viktor Juscsenko államfő által tisztségében újra megerősített Taraszjukot tekinti külügyminiszternek. Határozottan cáfolta a kormányfő „tájékozatlanságát” a külügyminisztérium is. A tárca sajtószolgálata szerint Taraszjuk – az alkotmány előírása szerint – útja előtt az államfővel egyeztetett, s erről írásos formában részletesen tájékoztatta a miniszterelnököt.
A személyeskedő szóváltásoktól, sőt a két ellentábor közötti nyílt színi verekedésektől sem mentes konfliktus, amely – miután a kormány leállította a külügy finanszírozását is – már-már az ukrán diplomáciai szolgálat teljes megbénítását fenyegette, végül is megoldódni látszik. Taraszjuk ugyanis az államfővel folytatott megbeszélését követően benyújtotta lemondását, és időközben életbe lépett a miniszteri kabinetről szóló törvény is, amely ugyan továbbra is az államfőt hatalmazza fel a miniszterelnök, valamint a külügyi és védelmi tárca vezetőjének a személyére vonatkozó javaslat megtételére, ellenben tizenöt nap letelte után a parlament már ezekben a kérdésekben is önállóan dönthet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.