Három hét lehet hátra a területi és országos kisebbségi önkormányzatok megválasztásának napjáig, de a vajdarendszer már szárba szökkent Magyarországon. Novemberben csírázott ki a vetés, amikor Kállai Csaba újszászi roma építési vállalkozó néhány száz érdeklődő jelenlétében bár, de nagy parádéval országos cigány vajdává avattatta magát a népligeti FTC-csarnokban.
Mondják, sose volt Magyarországon országos meg megyei cigány vajda, s hogy egy-egy ilyen „problémamegoldó ember” inkább csak egy-egy nagycsaládot, települési cigány közösséget fogott össze. Sebaj, ősiből is lehet korszerű, és ha a vajdaság alulról építkezik, akár még jót is hozhat. Láttuk, mire mentek a helyi cigány önkormányzatok, a tüzetes és tartós rendőrségi nyomozás alá vett Országos Cigány Önkormányzatról nem is beszélve. Most mintha ezek romjain építkeznének a vajdarendszer hívei. Kállai Csaba Újszász város cigány kisebbségi önkormányzatának elnöke. A most felavatandó Fejér megyei vajda, egyben az országos vajdatalálkozó fő szervezője Kolompár Ernő (az OCÖ-elnöknek csak névrokona), a székesfehérvári cigány önkormányzat feje.
A se magyar, se roma kifejezést – legitimitás – nem érdemes a vajdákon számon kérni. Mert hiszen tudjuk, sok esetben hogyan is fest cigány és nem cigány berkekben a demokratikus kampány és szavazás. Egy becsületes vajda úgy nyeri el tisztségét, hogy kinyilvánítja: felkereste az adott település, adott megye vagy éppen Magyarország kellő számú idős, tiszteletre méltó és bölcs cigányát, akik teljes bizalmukról biztosították őt.
Tízre ígérték az érkezést a vajdák, de még délben sincs semmi mozgás Fehérvár főutcáján, a Vörösmarty Színház környékén. Ekkor már tudni lehet, hogy a polgármester és a püspök egyéb fontos elfoglaltsága miatt nem lesz jelen a nagy eseményen.
A sárbogárdi cigány önkormányzat kint várakozó tagjaival könnyű a barátkozás. Azt, hogy jó lesz-e, ha megint vajdák támadnak országszerte, még nem tudják. Meg kell várni, mi lesz belőle, így okoskodnak. Ami eddig volt, nem jó. Sajátos szóhasználattal egyikük „államcsínynek” nevezi azt a jelenséget, amikor a romáknak szóló pályázatokból éppen a célcsoportnak nem lesz semmi haszna:
– A cigányságot használják fel a magyarok arra, hogy máshonnan is pénzt kapjanak!
Érdeklődöm, mit tartanak a székesfehérvári cigány önkormányzat vezetőjéről, alkalmas lesz-e megyei vajdának is.
– Ernő rendes nagyon, nincs mese – szögezi le egy hétgyermekes, lókereskedő férfi. – Ha vajda lesz, és valami történik, még többen fognak hozzá fordulni!
Ezt igazolja Székesfehérvár városgondnoka, Szakonyi László is, aki a színházépület lépcsőjén nézegeti óráját. Szerinte szükség lehet a vajdarendszerre: – A fehérvári hétköznapokban számos olyan kérdés merül fel, ami minél szorosabb együttműködést igényel.
Ferencz Zoltánnal, a fehérvári települési önkormányzat egyik cégének vezetőjével együtt említik a példákat. Ma a város öt gócpontjában él a legszegényebb nyolcvan cigány család szociális bérlakásokban. Ha verekedés van lakóhelyükön vagy éppen a zöldségpiacon, elkél egy karizmatikus cigány vezető segítsége, aki öt perc alatt rendet teremt. A beígért hintókat oda kell képzelni a fél egykor megérkező, nyolc-tíz méteres fehér limuzin mellé, ami elég sok vesződséggel tud csak a színház elé kanyarodni. Az első, aki kiszáll vajszínű öltönyben, Kállai Csaba, a fiatal országos vajda. Lovári nyelven köszönti az ott ácsorgókat: „Legyenek szerencsések!”
– A politika elfertőzi az embereket – mondja bent, a színház aulájában a sajtónak. – Széthúzás van belőle. A vajdarendszer összekulcsolja cigány népünket: az oláht, a beást és a romungrót.
Céljai között a saját kultúra, hagyomány és „nyelvészet” (ahogy ő a nyelvet nevezi) ápolását említi, és azt, hogy ha hozzájuk fordulnak a cigányok vitás ügyeikben vagy gondjaikkal, megadják a segítséget. Ígéri, vajdai tekintélyét arra is felhasználja majd, hogy rábírja a cigány szülőket gyermekeik iskolába járatására. A vajdaság intézményével érvényt akarnak szerezni a romani krisznek, a cigány törvénynek, amelynek lejegyzése jövőre, 2008-ra várható.
Amellett, amikor tizennyolc megyei és hat városi vajda szívére teszi a kezét, és úgy esküszik a romani kriszre, rossz paródiának tűnik a miniszterelnök gyakran látott hasonló póza. „Verje meg az Isten, aki visszaél a vajdai hatalommal” – hangzik a szigorú eskü, ami a három cigány népcsoport és az egész magyar nemzet szolgálatáról szól.
– Áldásomat adom a vajdákra – szól a hosszú ünnepi asztal közepén Tóth Szabolcs, a helyi katolikus papi otthon lakója.
– Jó, hogy megpattant Csabi fejében ez a vajdaság – dicséri később Kállait Békéscsaba vajdája, Kovács János. Nem a szavak embere, de ő a legitim városi vajda. Van ugyan egy ellen-önjelölt, de arról Kállai Csaba nem akar tudni.
– Csak az lehet vajda, akinek én a titulusát elfogadom, és erről neki dokumentumot adok át közjegyző aláírásával! – emeli fel szavát egyetlenegyszer Kállai.
Ezt követően lovári zene kezdődik, középütt az országos vajda méltósággal, tartózkodó mosolylyal, de fürgén ropja.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
