Noha a hivatalos verzió szerint Demcsák lépett vissza, a Parlament folyosóján több szocialista politikus is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nem az egykori fehérneműmodell döbbent rá saját maga vállalhatatlanságára, hanem felülről segítettek neki jobb belátásra térni. (Juhász Ferenc, az MSZP elnökhelyettese például a Klub Rádióban azt mondta: a pártvezetés is érzékeli, hogy az elmúlt egy hónap eseményei, a megnyilatkozások, nem erősítik Demcsák Zsuzsa szerepét.) Demcsák előtt eddig még senki nem vált a nyilvánosság előtt a kormányzati kommunikáció tehertételévé. Ráadásul a koalíciós partner SZDSZ is kifogásolta Demcsák személyét. Az egyik vezető szocialista politikus elárulta: a frakció soraiban többen úgy vélték, hogy Demcsák Gyurcsány Ferencnek és Gál J. Zoltánnak fontos csak, szakmailag azonban nem alkalmas a feladatra. Forrásunk szerint „érdemes azon elgondolkodni, hogy Farkasházy Tivadar – aki mint az első oldalon megírtuk MSZP-s politikusok beszédírója – „a múlt heti Heti hetesben hogy kifakadt Demcsák ellen”.
A parlamentben Révész Máriusz (Fidesz) kifogásolta, hogy a szóvivőjelölt lenézi a nehéz sorban élőket, férje nehezen védhető kapcsolatokkal rendelkezik, és visszalépése nem feledteti a tényt, hogy Gyurcsány Ferenc mindezek ellenére őt választotta szóvivőnek. Gál J. Zoltán szerint a „radikális ellenzék” mindenkit támad, aki kiáll a kormány mellett. A kancellária államtitkára Demcsák visszalépéséért is az ellenzéket okolta. A politikus lapunknak elmondta, hogy a fejében már megvan az új szóvivőjelölt neve. (Ideiglenesen ő látja el a feladatot.) Értesülésünket, hogy ez Gréczy Zsolt, a Népszabadság újságírója lehet, nem kommentálta.
Gyurcsány Ferenc tegnapi nyilatkozata szerint ugyan tudomásul veszi Demcsák Zsuzsa döntését, ám annak indokolását tiszteletre méltó gesztusnak tekinti, és a ráirányuló össztűz nem ingatta meg korábbi döntésében: kiállt és ma is kiáll mellette. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok neve mellőzését kérő munkatársa az MTI kérdésére azt mondta: ahogy Demcsák bejelentette a távozását, természetesen azonnal megszűnt a „C” típusú átvilágításával kapcsolatos eljárás.
Demcsák előzőleg – Gál J.-hez hasonlóan – közleményében a radikális ellenzék támadásaival indokolta döntését, illetve azzal, hogy „a sajtó bizonyos orgánumai azt a hamis látszatot igyekeztek kelteni, hogy a férje cégei – és ezáltal a férje – ellen folytak eljárások”. – A valóság ezzel szemben az, hogy ezekben az ügyekben, a monogrammal jelölt személyeknek nem a férjemmel közös vállalkozásai esetében indult, vagy van folyamatban eljárás, azaz: a sajtó által idézett ügyekben a férjem nem érintett, a bűnözőként emlegetett személyekkel sem személyes, sem üzleti kapcsolatban nem áll – állította.
Demcsák férjének üzleti kapcsolatairól lásd keretes írásunkat, Kiss József és a Koszi klán személyes viszonyáról pedig az előzetes letartóztatásban ülő klánvezető, Sz. István húga Sz. Erika nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. Ő a múlt pénteki számunkban azt állította, hogy Sz. István és Kiss József tizenöt éve egy terepjáróversenyen ismerkedett össze, „azóta Kiss a család barátja lett, később pedig Sz. Istvánnal közös üzletekbe fogtak”.
A The Times is kritikus lett. Demcsák Zsuzsa visszahívásának már a hivatalos bejelentés előtt voltak jelei. Enyhén szólva nem tett jót a szóvivőjelölt megítélésének az a cikk sem, amely a Timesban jelent meg a napokban. Ha igaz az a feltételezés, hogy Judy Dempsey neokonzervatív ösztönzésre támadta meg Gyurcsány Ferencet a New York Times tulajdonában lévő amerikai International Herald Tribune-ban, amiért a miniszterelnök az orosz Gazprom-féle Kék Áramlat földgázvezetéket támogatja az unió által előnyben részesített Nabucco vezetékkel szemben, akkor talán nem csoda, hogy egyrészt a Dempsey-cikk megjelenése óta – mintegy varázsütésre – Gyurcsány már nem „védett vad” az eddig őt szolgaian őrző-védő nyugati sajtóban. Másrészt pedig a miniszterelnök kommunista múltjára hirtelen emlékező cikkek közül az újabb abban a jobboldali brit Times című napilapban jelent meg, amelynek tulajdonosa, Rupert Murdoch, kitűnő kapcsolatokat ápol az amerikai neokonzervatívokkal.
A Demcsák-ügyről most megjelent írás pikantériáját még fokozza, hogy annak szerzője az az Adam LeBor, Budapesten élő tudósító, aki eddig még közvetve sem igen bírálta a magyarországi balliberális kormányokat. A most „Bugyi vagy tanga” szavakkal kezdődő cikkében LeBor Demcsák Zsuzsát „volt alsónemű-manökenként” írja le. De előreláthatólag rövid karrierjét nem pikáns múltjának „köszönheti” majd, hanem blogja miatt, amelyben hosszan panaszkodik azon szenvedésére, hogy megfelelő bölcsődét találjon gyermekének Budapesten. Mégpedig olyat, amely megfelelne kényes elvárásainak. Az egyikben például „Béluka” nem felelt meg Demcsáknak, mert a kisfiúnak csak egy ruhája volt. Ádámka sem, akit részeg anyja akkor is becipelt a bölcsődébe, amikor a gyereknek bárányhimlője van. A bölcsőde dolgozói pedig „lélek nélküliek”. A blog országos felháborodást okozott. LeBor blogválaszokat is idéz. Az egyik anya elmondja, hogy sajnálja, amiért nem engedheti meg magának több ruha vásárlását kisfiának. Egy másikat is, amely „örömét” fejezi ki, hogy Demcsák részt vehetett a budapesti Operabálon, ahol a legolcsóbb belépő ára a bölcsődés „néniknek” csaknem teljes havi fizetése. LeBor hangsúlyozza, hogy felháborodott olvasók Demcsáknak, egy volt diplomata lányának, (MSZMP KB külügyi osztály – a szerk.) blogbejegyzésében gyakran az előző kommunista uralkodó osztályból kinőtt, újgazdag elit arroganciáját látják. Hozzáteszi, hogy Gyurcsány Ferenc korábban kommunista ifjúsági vezető volt, akiből Magyarország egyik leggazdagabb embere lett.
Kiss Józsefné védelmezői szerint „tehetséges profi”, aki azért bűnhődik, mert nő, vonzó és sikeres, míg bírálóit az irigység vezérli. Demcsák helyzetét meggyengítették a Magyar Nemzetben megjelent cikkek, amelyek szerint férje kapcsolatokat ápol az alvilággal. (L. I.)
origo.hu
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg
