Ez persze önmagában aligha lenne érdekes, hiszen nem most találták meg először Jézus Krisztus sírját, ráadásul az összes többi megtalálástól függetlenül a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika elég jól működik. Először talán a hetvenes években álltak elő egy „Yhws’ br Ywsp” (Jézus, József fia) feliratú osszáriummal, amely hírmagyarázók szerint hajdan egyenesen Jézus Krisztusnak a csontjait tartalmazta. Ez a hamisítás túlságosan direkt volt: nem nehéz átlátni, hogy Jézus földi maradványainak megtalálásával – erre is volt példa – a feltámadást és a mennybemenetelt próbálta negligálni a kereszténység valamely ismeretlenségbe burkolózó barátja.
Kissé bonyolultabb hamisítás volt a 2002-es, amikor novemberben „páratlan értékű” régészeti leletre bukkantak egy izraeli műgyűjtő, Oded Golan raktárában. A szerencsés ember az ifjabb Jakab apostol földi maradványait tartalmazó ládikát birtokolta, legalábbis a hírek szerint. Hogy nagyobb hatást gyakoroljanak a közvéleményre, neves paleográfusok hitelesítették a feliratot, és a Biblical Archeology Review adott hírt a szenzációról, amelyet először az AP hírügynökség vett át kritikátlanul, majd szinte az összes többi mértékadó hírforgalmazó is. Miért is kételkednének az újságírók a szakemberek véleményében? Abban pedig nem volt hiány: először a Geological Survey of Israel hitelesítette a csontláda eredetiségét, majd Tel-Avivból New Yorkon keresztül Ontarióba szállították a kőfaragványt, ahol a Royal Ontario Museum szakemberei dolgoztak rajta és állapították meg hitelességét ismét. A szélhámosságot végül az Israel Antiquities Authority elégelte meg, és Uzi Dahari vezetésével rövid úton megállapították, hogy a „Ya’ kov bar Yosef a khui Yeshua”, azaz: „Jakab, József fia, Jézus testvére” feliratot csak a közelmúltban véste rá valaki nagy szakértelemmel az egyébként csakugyan kétezer éves ládikára. Sajnos az eset nagyon hasonlít a földön kívüli élet „megtalálásához”, amikor is a függetlenség napján maga Bill Clinton jelentette be a világraszóló szenzációt – vezető helyet szerezve ezzel talán a világ minden sajtótermékében –, ám a sajnálkozó cáfolatot, hogy tévedés történt, talán már csak valami szóvivőhelyettes tette közzé, és ez utóbbi hír a hírközlőket is kevésbé érdekelte. A hamisított Jakab-osszárium szenzációs felfedezése érthetően nagy visszhangot keltett, különösen az ragadta meg sok újságíró fantáziáját, hogy Jézusnak testvérei voltak, tehát Szűz Mária semmiképp nem volt szűz; de Uzi Dahari cáfolata már kevésbé volt érdekes, lényegesen kisebb médiafelületet kapott.
Nos, James Cameron Oscar-díjas filmrendező legújabb vállalkozása céljait tekintve kevésbé leplezett, mint a Jakab-csontláda hamisítóié, viszont a megvalósítás módja borzasztóan amatőr. A Discovery Channel 2007. február 26-án New Yorkban bemutatott filmje az előzetes beharangozó szerint nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy alapjaiban rengesse meg a kereszténységet. Igaz, Cameron maga visszautasította ezt a vádat, a valódi célt azonban nemigen lehet elleplezni. Az alkotók páratlan logikával következtették ki, hogy a kereszténység elleni támadás sikere érdekében Jézus Krisztus személyét kell diszkvalifikálni, és nem elméleti fejtegetéssel próbálkoztak, hanem egyszerűen ismét megtalálták Jézus sírját, valamint Mária Magdolnáét és Jézus fiáét, akit történetesen Júdának hívtak. Arról nem lehet tudni, hogy miért éppen most fordult James Cameron érdeklődése az egyébként 1980-ban felfedezett csontláda felé, de az tény, hogy a produkciót a legkülönfélébb szakértők meglehetősen egységesen minősítették tudományosan teljesen megalapozatlannak. Ámosz Kloner, a csontládát megtaláló régész is elutasította Cameron eljárását, ugyanis a feliraton található nevek igen gyakoriak voltak akkoriban, és önmagukban vajmi keveset bizonyítanak, viszont minden lehetséges egyéb érv és körülmény azt igazolja, hogy a csontláda nem lehet Jézus Krisztusé. Ebből a korból eddig három csontládát találtak már, amelyen a Jézus, József fia felirat szerepel, de Cameronnak sikerült kipécéznie egy olyan rossz állapotban lévő osszáriumot, amelyiken nem is biztos, hogy a József szó áll.
Hogy üzleti vállalkozás-e Cameroné, amely a Da Vinci-kódról akar még egy bőrt lehúzni, esetleg egy szervezett kereszténységellenes támadás része (netán mindkettő egyszerre), egyelőre titok. De ha már filmekről van szó, érdemes megemlíteni azt a szintén a Da Vinci-kód promóciójához kapcsolódó alkotást, amelyet 2003 novemberében mutatott be az ABC amerikai tévétársaság. A szenzáció ezúttal sem mondható újnak, ugyanis Elizabeth Vargas azt igyekezett bizonyítani, hogy Jézus Krisztusnak felesége és gyermekei voltak. A megbízható forrásokra támaszkodó tényfeltáró riport Dan Brown könyvének piacra kerülése alkalmából készült. A BBC-nek adott nyilatkozatában annyit ugyan elismert a film készítője, hogy semmilyen bizonyítékot nem talált arra, miszerint Mária Magdolna Jézus felesége lett volna, ez azonban nem hűtötte le lelkesedését, mert – állítása szerint – sikerült a vallást új, érdekes szempontból megvilágítani. Hát ezen azért lehet vitatkozni.
A Jézus személyével és a Bibliával kapcsolatos provokációk külön osztályát képezik némely feministák törekvései. Ide tartoznak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nemét firtató elemzések; az ugyanis biztos, hogy ha a Szentháromság férfi, akkor e tény hátrányosan érinti a nőket. E súlyos diszkrimináció megszüntetésére feminista teológusok képesek voltak átírni a Bibliát, de érthető módon a Szentírás valamennyi férfi szereplője is veszélynek van kitéve az újraértelmező buzgalom dühének következtében. Legutóbb 2004-ben az anglikán egyház egyik gyűlésén jutottak arra a következtetésre, hogy a napkeleti bölcsek nem szükségszerűen férfiak és nem is okvetlenül bölcsek, könnyen lehet, hogy nők.
A News in Science az ausztráliai Townsville kórház szülészorvosa, Tieh-Hee Koh és felesége, Marion Koh kutatók megállapításaira hivatkozva 2004 karácsonyára közölte, hogy az újszülött Jézus valószínűleg kihűlt a nagy hidegben, ugyanis december 25-én nagyon hideg van, és a National Gallery festményein a kis Jézus mindig meztelenül látható. De ez a hazai közszolgálati médiumokat is bejáró képtelenül bárgyú ostobaság legalább nem a kereszténység romba döntésének grandiózus szándékával fogalmazódott meg.
Ezzel szemben a 2005 húsvétjára időzített „Júdás-evangélium” annál inkább Jézus-ellenes támadásként jelent meg a legkülönbözőbb sajtótermékekben. Nem ok nélkül. A szöveget több európai nyelvre is lefordíttató svájci Maecenas Alapítvány igazgatója, Mario Jean Roberty már a megjelenés előtt úgy nyilatkozott, hogy „az Iskarióti Júdás-szöveg néhány alapvető keresztény politikai doktrínát kérdőjelez meg. Bizonyos fokig még rehabilitálhatja is Júdást, akinek a nevét gyakran használják szimbolikusan az »istengyilkos« szinonimájaként néhány keresztény tanításban a zsidó nép ellen.” Ez a kijelentés voltaképpen megerősítette azt a sejtést, hogy a szövegkiadás nem tudományos célokat szolgál, nem a korai századokban létezett káinita eretnekség megértéséhez akar közelebb vezetni, hanem inkább egy olyan kereszténységellenes támadást segít, amelynek alapja a csaknem ötven éve létező törekvés Júdás és Jézus szerepének felcserélésére.
Mert igazából nincs új a nap alatt. Ezek a nagyszabású „leleplezések” kivétel nélkül legalább ötven–száz éves múltra tekintenek vissza, de van közöttük ókori eredetű is. Ilyen például az, hogy Jézus nem támadt fel, hanem ellopták a holttestét. Azután a tetszhalottságnak, a kábító hatású italokkal, drogokkal elviselhetővé tett keresztre feszítésnek is legalább százéves „irodalma” van. Még régebbi a Mária Magdolna személye miatti botránkozás: már Jézus kortársai is megütköztek a hajdani utcanőn. Az is legalább százéves rágalom, hogy később Jézus feleségül vette Magdolnát. De Mária Magdolnának Jézussal való különös kapcsolatát láthattuk a Jézus Krisztus szupersztárban, a Jézus utolsó megkísértésében is, nem beszélve a Da Vinci-kódról. Tehát az utóbbi időben 10–20 évenként próbálják piacképessé tenni és ismét eredeti ötletként eladni ezt a szélhámosságot. Csak a forma változik, újul meg időről időre: hol műalkotásként, hipotézisként, hol alapos tudományos kutatás eredményeként jelenik meg a gondolat. Régészeti ásatás és DNS-vizsgálat eddig nem volt, Cameron és a Discovery Channel jóvoltából 2007-ben már ennek is örvendezhetünk. Milyen kár, hogy ezúttal nem hallani a tényeket mindig szigorúan tisztelő szkeptikusok tiltakozását…
origo.hu
„A béke embere volt” – így búcsúzik Ferenc pápától a szeged-csanádi püspök
