Kabold, a júdásvár

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

2007. 03. 03. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Skót-felföld kísértetkastélyaihoz hasonlatos hellyé válhatott volna a régi Magyarország egyik legrégebbi vára, amelynek falai között agyonlőtt sógorok, levágott fejüket hónuk alatt cipelő urak bolyonganak éjszakánként, némi neheztelő lánccsörgetés kíséretében. Vagy a hősi végzetvállalás tanmeséi feketedhettek volna e falakra, mint Déva és Szigetvár erősségében – ám ehelyett itt hitszegés és kétségbeejtően kisszerű ármány történeteire nem emlékszik ma senki sem. Pedig a hetedízigleni bűnhődés zavarba ejtő együttállásait mutatja Kabold hajdani vízivárának történelme.
Inkább jó ízléssel megalkotott, építésének korában divatos, a meggondolatlan ostromoktól kívülről szellős zömökségével elriasztó, belülről viszont árkádjaival, udvaraival, termeivel hívogatóan és nagyvonalúan lakályos építmény a pompásan felújított kaboldi vár, semmint szellemkastély. Jóllehet folyosóit ma is kísértet járja be: a XVII. századi magyar történelem tragikomikus szörnyalakja. Aki Lakompakról, Tarródy Mátyás kuruc vezér síremléke mellől átruccan a szomszédos Esterházy-birtokra, a Sopron vármegyei Kaboldra (ma: burgenlandi Kobersdorf), az az Esterházy-bölcselet újabb sajnálatos diadalára bukkan, méghozzá Miklós nádor egyetlen mondatának várrá kövült emlékművére, aki úgy vélekedett: az önmagában meghasonlott országnak el kell pusztulnia.
„[N]evezetesíttetett e’ Vár Zrínyi, és Frangepánnak történeteik által, kik is Csáktornyáról ki szoríttatván, bajos lappangásaik után, midőn majd a’ Tsászárhoz akarnának járúlni engedelméért, majd a’ félelem viszsza tartóztatta őket; ide érkeztek; […] ’s alig mernének bé a’ Várba, midőn annak hídgya fel vonattatott, ’s rabságjokat egyszerre szemlélték 1670dik esztendőben. Más nap őket G. Kéri, számos felfegyverkeztetett követőkkel Bétsbe kiséré” – világítja meg Vályi András jó száz évvel későbbi országleírásában a tatárjárás előtt már álló kaboldi erősség történelmi szerepét. Valóságos Lipót kori szappanopera az a kölcsönös árulásokkal és önfeljelentésekkel tűzdelt folyamat, ahogy a Wesselényi-féle összeesküvés kudarcba fullad, és Magyarország labanc gyarmatosítása megkezdődik szinte már Kabold felvont függőhídja mögött. Van benne rágalmazási verseny, rebellisek vesszőfutása a császári udvar kegyeiért, elképesztő tervek az uralkodó túszul ejtésére vagy likvidálására, világuralmi törekvések és az ősi vendégjog szemenszedett meggyalázása: jó nekünk, magyaroknak, hogy legszebb elcsatolt váraink is kötelező hanyatlástörténeteink mementói. De tanulni azért nem tudunk saját történelmünkből.
„A vak vezette a világtalant, és mind a ketten a verembe estek” – vésette a kárörvendő aforizmát Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc sírjára a győztesek eleganciájával soha nem rendelkező bécsi udvar, miután Kabold ura, a vendéglátó Kéry Ferenc feladta a Bécs felé tartó két törökverő nemest, s miután Zrínyi fejét csak sokszori csapás után marcangolta le nyakáról a bakó. Kéry kaboldi árulásáért grófi címet kapott Lipóttól, a bécsújhelyi vesztőhelyen a Frangepán család kihalt a hóhérbárd alatt, Zrínyi feleségét, Frangepán Katalint grazi zárdába csukták, ahol megtébolyodott, egyetlen fiuktól elkobozták a nevét, besorozták a császári seregbe, majd koncepciós perben Kufstein várába zárták, ahol két évtized alatt annak rendje s módja szerint ő is megőrült, halálával a Zrínyiek is kihaltak. És olyan bizarr műtárgyak, mint az asztalon guruló Bacchus-automata vagy az „összeesküvés asztalaként” számon tartott Nádasdy-bútor Esterházy Pál fraknói kincseskamrájában kötöttek ki előbb-utóbb a vagyonuktól megfosztott magyar lázadók birtokából.
De ami igazán kísérteties – és pikáns, magyar módra – a Kaboldon csúcspontjára jutó tanmesében, az a nemesi családtörténetek összegubancolódása. Pont és ellenpont: az áruló Kéry Ferenc testvére, a szerzetes János mondotta évekkel korábban Zrínyi Péter testvére, Miklós felett a halotti beszédet Csáktornyán. Különös párhuzam: Kéryhez hasonlóan a szigetvári hős Zrínyi Miklós is a vendégjog brutális megsértésével kezdte pályafutását a XVI. században, amikor Johann Katzianer hadvezért megölette asztalánál. S ha lehetséges mindezt fokozni: a Frangepán família éppen azon a helyen halt ki a mendemonda szerint, ahol négyszáz évvel a lipóti megtorlás előtt a Frangepánok az utolsó Babenberg herceg vérét vették Bécsújhelyen.
Kaboldon gördült át az árulás mindent elsöprő lavinája. Ezek után nem ér fel kisebb csodával, ha a várba nem kopogtatnak be éjszakánként előkelő ruházatú, fejelten uraságok, hogy közös bűnbánatot tartsanak?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.