Kitől tanulta ezt a mozdulatot – kérdeztük Kovács Csabát.
– Igazából senkitől sem tanultam, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy ösztönösen éreztem rá erre a cselre. Edzéseken szoktam különféle trükköket gyakorolgatni, köztük van ez is, s vasárnap valahogy minden együtt volt ahhoz, hogy megpróbáljam. Csapattársam, Tőkési Lali mondta a meccs után, hogy ő nem „ette” volna meg, de az újvárosiak szerencsére még nem ismerték. Örülök, hogy összejött, s különösen ilyen fontos helyzetben.
– Végeredményben ezzel a találattal hódították el a bajnoki címet, de a fináléban négy találattal ezen felül is ön volt csapata legeredményesebb játékosa. Ennek megfelelő ünneplésben részesítették?
– Igen, a szurkolók, a társak, a vezetők, mindenki dicsért.
– A legközelebbi társak, Ocskay és Palkovics, akikkel egy sorban szerepel, elismerésébe nem vegyült kis irigység? Hiszen előbbi csak egy, utóbbi pedig egyetlen gólt sem szerzett, amire még nem volt példa a döntőkben.
– Szó sincs erről. Elsősorban a csapat, másodsorban a sor számít, s csak harmadsorban egy-egy játékos. Az ő érdemük is, hogy enynyire eredményes voltam, amihez őszintén gratuláltak.
– Hadd tegyem fel máshogy a kérdést. Korábban általában brusztos játékosok, például Frank Kovács, Gröschl Tamás szerepeltek egy ötösben Ocskayékkal. Ön viszont egyértelműen kinőtte ezt a szerepkört. Ekként is veszik számításba?
– Az első megállapítás rám is érvényes. Keményen hajtottam, rengeteg korcsolyáztam, a sarkokban sokat harcoltam a korongért, így kerülhettem „Palkóékkal” egy sorba. De például a mostani idényt Rehákkal és Vaszjunyinnal együtt kezdtem, majd Gröschllel és Holéczyvel is szerepeltem együtt. Jan Jasko tett vissza az első sorba, ami természetesen elismerés, ám én a többiekkel is nagyon élveztem a játékot.
– Sőt a mostani felállás pluszfeladatot is hárít önre, hiszen jobbszélsőként játszik „rossz kézen”, balszélsőként. Ha ön választhatna, hogyan döntene: az első sorban balszélsőként vagy másokkal az eredeti poszton?
– Szerencsére ezen nem nekem kell töprengenem, hiszen az edzőim feladata. Egy jó szélsőnek egyébként szerintem mindkét feladattal meg kell birkóznia, s én mindkettőt szeretem is.
– A magyar hoki még mindig meglehetősen belterjes, a vasárnapi meccs lefújása után azonban a szokottnál is könnyebben kibékültek az újvárosiakkal. Mindenki átérzi, hogy a jó világbajnoki szereplés a bajnoki címnél is fontosabb?
– Szerintem igen. A döntő mindegyik meccse kemény volt, de nem durva. Nem volt verekedés, nem okoztunk egymásnak sérülést, tudjuk, hogy egymásra vagyunk utalva. Fehérvári játékosként például én is örömmel látom, milyen sokat fejlődtek az újvárosi fiatalok, mert velük erősebb lesz a válogatott.
– Sokan egyenesen úgy fogalmaznak: most vagy soha, mert egyrészt jó a sorsolásunk, másrészt az idősebb korosztály még a csúcson van, de végre mutatkozik az utánpótlás. Egyetért azzal, hogy vissza nem térő lehetőség előtt állunk a feljutásra?
– A hangzatos kijelentések helyett nekünk, játékosoknak be kell azzal érnünk, hogy van esélyünk. Nagy hiba lenne a feljutást elvárásként számon kérni rajtunk, mert nemhogy a japánokkal és szlovénekkel, de még a britekkel, a litvánokkal és a románokkal szemben sem mehetünk biztosra. A dobogós helyezés a reális célkitűzés.
– Ideális korban van, tervezi, hogy külföldön is kipróbálja magát?
– Túlzás lenne azt állítanom, hogy tervezem, de egyszer szívesen belevágnék. Egyelőre azonban iskolába járok, s remélem, a Volán jövőre is számít rám.
Csíki hajrá. Tegnap már el is dőlhetett volna az Újpest–Csíkszeredai Sportclub bronzcsata, hiszen a két győzelemig tartó párharcban a vasárnapi első mérkőzést a Megyeri úton 4-2-re a székelyföldi csapat nyerte meg. Ám hétfőn a lilák visszavágtak, 8-2-re győztek. A Sportclub szoros időbeosztása miatt – pénteken már Bukarestben lép pályára – lemondott a pályaválasztói jogáról, így a mai, mindent eldöntő mérkőzésen is az Újpest lesz a házigazda 19 órakor.
A Sportclub a román bajnoki döntőben már 3-1-re vezet, miután hazai pályán múlt hét csütörtökön (3-1) és pénteken (3-2) is legyőzte a Steaua Bukarestet. A kiegyensúlyozott bíráskodásnak köszönhetően – a játékvezető Oroszországból, két segítője Magyarországról érkezett – a mérkőzések nem voltak indulatosak, s érvényesült a szeredaiak nagyobb tudása.
origo.hu
Hamarosan találkozhat Donald Trump és Orbán Viktor
