Tizenegyedik parancsolat

Sütő András utolsó esszéi, jegyzetei, levelei és a vele készült beszélgetések olvashatók a Létvégi hajrában című kötetben. A szerkesztők, Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya szomorúan állapították meg, hogy a könyv anyagát még Sütő Andrással közösen válogatták 2006 augusztusában Marosvásárhelyen; ám szeptemberben az író már nem kért korrektúrát, mert nem tudott kérni. S hiába igyekezett a kiadó, alulmaradtak e lét végi hajrában: a halál szeptember 30-án megelőzte őket.
A Hitel folyóirat 2006. novemberi számában Görömbei András nem véletlenül nevezte Sütő Andrást a magyarság égtartó emberének. Csoóri Sándor pedig így fogalmazott az író ravatalánál az Engedjétek hozzám jönni – önmagamat címmel elmondott gyászbeszédében: „Sütő András, Illyéshez méltó rangon, magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földtől az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk.”
Sütő András minden szörnyűség ellenére boldog s megelégedett volt, hogy az erdélyi magyarság eszméltetésében ő is őrző lehetett a strázsán, mint ahogyan a kötet bevezető soraiban olvashatjuk. Az is megható, miként vall nemzetéről: „… hiszem, hogy közösségi fennmaradásunk reménye az anyaország ragaszkodó szeretetében fölerősödik az önrendelkezésig. Ez a hit mondatja velem itt is a 11. parancsolatot: Erdélyben maradni kell akkor is, hogyha nem lehet.”
A Létvégi hajrában című kötet az író legbensőbb gondolataiba enged bepillantást. Az emlékezés ideje fejezet esszéi a közelmúlt nagy magyarjaival foglalkozik, így például Illyés Gyulával. De Sütő megemlékezik Antall Józsefről is, aki kormányfői programjaként megfogalmazta: lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Sütő András szerint amit Antall József 1990 májusában kimondott, az a Bethlen Gábor-i bölcsességgel átgondolt új nemzetstratégiai feladat elvi megalapozása volt. Az író emlékeztet esszéjében az antalli örökség másik alapvető gondolatára is, amely Széchenyi máig jogos aggodalmára figyelmeztet: magyar nem vész el, csak magyar által.
Önvallomás ez a könyv, az alkotásait, gondolatait összegző Sütő András önvallomása, szigorú önértékelése életének hetvenkilenc évéről. Talán minket is elgondolkoztat a borító hátlapján található sütői életbölcsesség: „Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak olyan zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a fölszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam, itt éltem e földön veletek, sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán.”
(Sütő András: Létvégi hajrában. Kossuth Lajos Tudományegyetem Kiadója, Debrecen, 2006. Ára: 2800 forint)