Nagy egyetértésben, lassan növekvő létszámmal zajlott a Színházi Dolgozók Szakszervezete által tagsági kezdeményezésre meghirdetett szolidaritási találkozó szerda este a Rátkai Márton Klubban, ahol a bojkotthoz csatlakozó színészek és a velük együtt érző fiatalok késő estig beszélgettek a magyar szinkron helyzetéről.
– A filmszövegek fordításának minősége kiemelkedő jelentőségű a beszélt magyar nyelvi kultúra szempontjából – mondta Konrád Antal, a szakszervezet elnöke, aki szerint a szakmai színvonal ennek ellenére folyamatosan csökken. – A megrendelőket nem a minőség, hanem a bevétel érdekli, reklámot pedig csak szinkronizált filmek mellé éri meg bevágni.
Konrád szerint mindenki, aki egy szinkron megszületésében részt vesz, egyre silányabb fizetést kap munkájáért, amit ráadásul örök áron vesznek meg tőle, hiszen az ismétlések után neki nem jár juttatás.
– Ebbe a helyzetbe ráadásul bele vagyunk kényszerítve, mivel akkora a túlkínálat olcsó munkaerőből, hogy a méltánytalan feltételek visszautasításával azt kockáztatjuk, hogy többet nem hívnak minket. Manapság szóba se állnak azzal, aki nem tud számlát adni, egy vállalkozást pedig egyre nehezebb fenntartani. Gyilkos árversenyben licitál egymás alá az a 25–30 stúdió, amely talpon akar maradni a piacon. Mindenki a lehető legolcsóbban szeretne dolgoztatni, s a minőség nem a legfontosabb számukra. Ezt az is jól bizonyítja, hogy van olyan színészkollégánk, akit azzal fenyegettek meg, ha csatlakozik a bojkotthoz, leváltják a szerepéről. Márpedig ha ezt egy stúdió megteheti, akkor számára nem az a fontos, hogy ki milyen produkciót nyújt, csak az, hogy a film magyarul szóljon – mondta a szakszervezet elnöke. – Ez a szakma mindig is tárt karokkal fogadta a tehetséges amatőröket, azt azonban, hogy tehetségtelen emberek silány produkcióval szakképzett színészek elől vegyék el a szerepeket, nem hagyhatjuk. A baj az, hogy ebből az országból kiirtották a szolidaritást. Aki megtalálja a számítását, nem áll ki azokért, akik kiszorulnak a versenyből – fűzte hozzá. Konrád Antal szerint a szinkronszínészi fizetések ugyan emelkedtek, de a megkövetelt munka is a háromszorosára nőtt. A színészek nagy része a cipője mellett jár; lohol egyik stúdióból a másikba, s a benzint, a parkolási díjat, az adókat, a könyvelőt akkor is fizetnie kell, ha nem keres semmit.
– Azt Konrád Antal sem gondolhatja komolyan, hogy rajtunk kérje számon a jelenlegi kormány által megemelt járulékok okozta bevételkiesést – mondta lapunknak Bor Zoltán, a Masterfilm Digital stúdió egyik tulajdonosa, aki szerint ha a szakszervezet elnöke komolyan venné a küldetését, „nem buta bojkottok szervezésével töltené az idejét, hanem hatékonyabb eszközökkel képviselné a színészek érdekeit”. Bor Zoltán kifogásolta a Konrád által kiadott közleményben, hogy abban olyan munkamegtagadással fenyeget, amellyel kárt okozhat. Szerinte károkozás nem lehet a cél.
– A bojkott elbukott. A megjelölt napokon a színészek nyolcvan százaléka dolgozott, nálunk nyolc stúdióban folyt a munka – mondta. Szerinte a szakszervezet további fenyegetései balul üthetnek ki, tekintve, hogy a szinkronstúdiót megbízó multiknak más lehetőségük is van arra, hogy magyarra fordíttassák filmjeiket. Köztudott, hogy a Metro–Goldwyn–Mayer (MGM) már Nagyváradon készítteti szinkronjait, ahol sokkal kevesebb pénzből is kijön. A Masterfilm Digital résztulajdonosa azt is megjegyezte, a szakszervezeti nyilatkozattal ellentétben csak egyszer ültek tárgyalóasztalhoz tavaly áprilisban, s azóta semmi nem történt. A moziipar pang, nem véletlen, hogy a legtöbb új filmhez csak felirat készül, hiszen a mozijegyekből nem térülne meg, ha szinkronizálnák is a filmeket. A Universal Pictures kivonult Magyarországról, mert az itt eladható 1500–2000 DVD számára nem kifizetődő.
– Számolnunk kell azzal, hogy a legtöbben illegálisan, interneten jutnak hozzá a filmekhez. A szakmában dolgozókkal együtt el kéne érnünk, hogy a DVD-k után járó jogdíjból és a kereskedelmi televíziók kulturális járulékából származó százmilliós nagyságrendű tételekből azok is részesüljenek, akik részt vesznek egy szinkron megszületésében. Ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen, 300–400 millió forint hiányzik, ezt pedig nem várhatjuk a megrendelőtől – mondta Bor Zoltán, majd hozzátette: egyébként a méltatlankodásra sokkal több okuk lenne a vágóknak, a szinkronrendezőknek vagy a dramaturgoknak, mivel az ő béreik jóval kisebb mértékben emelkedtek az elmúlt években, mint a színészekéi.
Lengyel László szinkronrendező is megjelent a Rátkai-klubban rendezett szolidaritási összejövetelen, s szavai Bor Zoltán utóbbi állítását igazolták:
– Bár a színészeknek jó okuk van béreiket kevesellni, a rendezők még rosszabb helyzetbe kényszerültek a monopolhelyzetben lévő egykori Pannónia Filmstúdió megszűnte után, hiszen míg egy színész ma 1500–2000 forintos órabérért dolgozik, addig a produkcióért felelős rendező csak nettó 1000–1500 forintot keres meg óránként – mondta Lengyel. – Számlát kell adnunk, s ekhósként a minimálbér utáni terheket befizetve van úgy, hogy mindössze 40–60 ezer forint marad a zsebünkben nyolcszor tizenkét óra munka után.
A szinkronrendező szerint a húsz–harminc éve még világhírű magyar szinkron mára felhígult.
– Annak idején magas megrendelői igényeknek kellett megfelelnünk, hiszen mielőtt átvették volna, a filmnek egy lektor és egy szerkesztő szűrőjén is át kellett mennie – mondta Lengyel, aki szerint ezekkel az elvárásokkal ma már csak a Duna Televízió szinkronstúdiójában találkozunk. – Itt még követelmény az igényes munka, ezért is dolgozom kizárólag itt – fűzte hozzá. Kérdésünkre, hogy csak színészeket dolgoztat-e, azt mondta:
– Latinovits is színész volt, bár úgy tudom, nem végzett főiskolát. A szinkroniskolákba jelentkezők közül százból körülbelül egy alkalmas erre a munkára, s az tanfolyam nélkül is megállná a helyét. A baj az, hogy manapság sok alkalmatlan embert dolgoztatnak csupán azért, mert olcsón megkaphatók – tette hozzá a rendező, aki egyébként a Pannónia megszűnte után az egykori Masterfilm Kft. egyik tulajdonosaként még megpróbált a szakmai igényesség felett őrködni, de nem sokáig volt helye a társaságban, amellyel ma is perben áll. – Az üzlettársaim egyetlen szempontja a maximalizált profit elérése volt, a minőség nem érdekelte őket. A racionalizálás ma ott tart, hogy van olyan stúdió, ahol nincs rendező, vagy ahol a rendező és a hangmérnök munkaköre össze van vonva, sőt olyan is akad, ahol már nincs színész. Ez egy értéket őrző szakma volt. Ahhoz, hogy én a Pannóniában rendezhessek, először szereznem kellett egy humán diplomát, aztán hat-hét évig asszisztáltam, és miután a próbamunkáim jónak bizonyultak, kineveztek. Az utolsók között voltam, akik még végigjárták a ranglétrát.
A gombamód szaporodó szinkroniskolák, amelyekben akár egy-két éves képzést is kínálnak, úgy csalják magukhoz a diákokat, hogy biztos állással kecsegtetik őket. Ugyanakkor még ha a tanulmányok végeztével ki is küldik a szinkronstúdióknak a végzősök adatait, a legritkább esetben keresik meg őket munkával, s ha maguk kezdenek kilincselni, többnyire visszautasításban van részük. Így a tandíjra kifizetett több százezer forint gyakorlatilag kidobott pénzzé válik.
Egyre nagyobb gond – a színészi teljesítmény hiánya mellett – a magyartalan szövegek képernyőre kerülése is. Pataricza Eszter dramaturg elmondása szerint élesen elválik egymástól a mozifilmeket, az igényes, illetve az igénytelen tévéfilmeket fordítók csoportja.
– Nagyon rossz hatással volt a magyar szinkronra a kereskedelmi televíziók megjelenése. Hirtelen sok emberre lett szükség, s a fő szempont a minőség helyett az lett, hogy minél hamarabb minél több fordítás készüljön a lehető legolcsóbban. Így ma már olyanok is írhatnak magyar szöveget, akik nemhogy az idegen nyelvet nem beszélik jól, de magyarul sem nagyon tudnak. Mivel a legtöbb stúdióban már lektor sincs, a magyartalan szövegeket sokszor a színészek kénytelenek átírni – mondta el lapunknak a dramaturg. Szavai szerint aki ma igényes szinkront akar írni, kénytelen más munkát is keresni. – Vagy kilóra dolgozunk a pénzért, vagy csak kiemelt munkákat vállalunk, amelyeket magas színvonalon tudunk elkészíteni, ebből viszont nem lehet megélni. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan végeznek ma ilyen igényes munkát a szakmában – tette hozzá Pataricza Eszter, aki szerint a szinkron területén számos olyan probléma van, amelyre jó lenne megoldást találni. Jóval kevesebbet fizetnek például azért a szinkronért, amelyet a mozikban felirattal játszott filmek DVD-s kiadásához készítenek. Ráadásul gyakran előfordul, hogy az új „dramaturg” a feliratok alapján készíti el a szinkront, tehát a másik fordító munkáját átírva saját nevén aratja le a babérokat, amivel legalábbis szakmai tisztességet sért. Az is igazságtalan, hogy nem fizetnek a szinkron létrejöttében közreműködőknek az alkotások számtalan ismétléséért.
– Elkényeztetett ország a miénk, hiszen a környező nemzetek fiataljaival szemben nálunk sokkal kevésbé értik az idegen nyelveket, ráadásul itthon az olvasási sebesség is rosszabb, mint az európai átlag; kevesebb szöveget hosszabb ideig kell a vásznon tartani – mondta Pataricza Eszter, aki szerint a feliratozott filmek idővel talán arra ösztönzik a fiatalokat, hogy megtanulják az idegen nyelveket.
Hogy a szinkron mennyire összetett, sokéves tapasztalatot igénylő munka, arra akkor döbbenhetünk rá, ha kezünkbe vesszük Dallos Szilvia Magyar hangja – A szinkronizálás története című könyvét. Amikor a szerzőt arról kérdeztük, miért emlegetik a magyar szinkront világhírűként, a Dallas Ellie-jének egykori magyar hangja így válaszolt:
– Régebben a legkisebb epizódszereplőtől a főszereplőig mindenki úgy készült a szinkronra, mintha színpadra kéne állnia. A színészi játékot itt a mimika, a mozdulatok és a díszletek nélkül pusztán hanggal kellett megoldani – fogalmazott a színésznő, aki hozzátette: mivel akkoriban csak az MTV két csatornájára és a mozikba készültek a filmek, volt is idő minderre. Akkor, a mai szokással ellentétben, nagy vásznon láthatta a filmet a színész, és így lehetősége nyílt a legapróbb rezdüléseket is észrevenni. Ezenkívül még létezett a rendezőasszisztens, akinek az volt a feladata, hogy a részletekre is figyeljen. – A szinkronizálás a rendező, a színész, a dramaturg, a hangmérnök és az asszisztens nagy társasjátéka volt, amelyet magas színvonalon űztek. A nálunk alkalmazott pontos szövegmondás és a színészi játék egyedülálló volt más országok módszereihez képest, ahol általában alámondással oldották meg a fordítást. Akkoriban még kézműipari alkotások voltak a magyar verziók, a mai szinkronok pedig többnyire gyári darabok – tette hozzá Dallos Szilvia.
Hogy a stúdiók negatív árversenyének és a színvonalesésnek mi vet majd véget, a jövő kérdése, annyi azonban valószínű, hogy a megrendelők nem fognak több pénzt fektetni abba, amihez a szomszédos országokban olcsóbban hozzájutnak. Viszont az igényszintjüket növelheti egy olyan pozitív versenyhelyzet, amelybe a www.szinkronhangok.hu weboldal ifjú szerkesztői kívánják hozni őket azzal, hogy szavazásra buzdítanak minden filmnézőt. A kiemelkedően jó és az elviselhetetlenül rossz szinkronhangok tulajdonosai mellett való állásfoglalással az is egyértelművé válik a nézők számára, mely stúdiók adnak a minőségre, és melyek azok, amelyek tucatáruként ontják magukból a selejtesen szinkronizált műveket. Kérdés, hogy a társadalom mekkora részének fontos, hogy gyermekeink ne az idegen nyelv igénytelen, butított magyar változatán, hanem értelmes szövegeken edződjenek nyelvünk fordulataihoz.
origo.hu
Közel húsz törvényjavaslatot vitat meg hétfőn a parlament
