Kis túlzással szóra sem érdemes, ami az első harmincegy és fél percben, 9-9-ig történt. A Pro Reccón az látszott, hogy jobb csapat, az Egeren pedig az, hogy elszántabb. Ami az adott szituációban érthető is volt, hiszen az olaszok biztos csoportelsőként kezdtek, a magyarok ellenben úgy, hogy elérik életük bravúrját, a második helyet és az ezzel járó továbbjutást. Nyéki Balázs és Kiss Csaba önkívületben ünnepelte minden gólját – rajtuk kívül erre csupán Gór-Nagy Miklósnak nyílt egyszer alkalma –, a túloldalon viszont Vujaszinovics hűvös egykedvűséggel rámolta be az első hármat, és Madaras Norberttel együtt a ligúriaiaknál légióskodó Kásás Tamás ütemtelen lökete is úgy zúdult a bal felsőbe, ahogy az edzésen szokott. Hiába, a Recco klasszisok gyülekezete, nem is tud rosszul játszani, legfeljebb akkor, ha akar.
Szombaton nem akart. Ennek megfelelően 2-4-ről 5-4-re fordított, majd az 5-5-ös félidő után elhúzott 7-5-re, és bár az Eger 9-8-nál megnyerhette volna a meccset, Kiss Csaba egy emberelőnyös helyzetet kétszer is belepüfölt a blokkba. Szegény Märcz Tamás ekkor már vállalkozni sem mert, mert olimpiai bajnok létére rögtön kezdésként elrontott egy büntetőt, majd háromszor is jóvá akarta azt tenni, de három pocsék lövéssel csak tetézte a bajt. Úgyhogy lassacskán maradt egyedül Nyéki, és az utolsónak hitt hazai akció, már 9-9-nél. Az uszoda népe valami transzcendens módon folyamatos összeköttetésben állt a Komjádival, így mindenki tudta, hogy simán vezet a Vasas, tehát a döntetlen kevés, gól kell. Ehhez képest a vendégek megszerezték a labdát, és csak három másodpercre kellett volna visszaadniuk azt, ha kijátsszák a támadóidőt. Gerendás György, az Eger trénere azonban megbolondította ezeket a dörzsölt profikat is; élénk gesztusokkal zavarta előre saját fiait, mire az olaszok is hátrálni kezdtek, és ahelyett, hogy élve a létszámfölénnyel gólt lőttek volna, inkább a semleges sarokba paszszoltak. A váratlan kontralehetőségből indulva Nyéki került ziccerbe, és amikor 3,8 másodperccel a duda előtt Tempesti felett bevarrta hatodik gólját, amely 10-9-re alakította az állást, vízen és szárazon őrült ünneplés kezdődött. A meccs hőse öntudatlan mozdulattal próbálta lefejteni saját fejéről a sapkát, a többiek öklöztek, a publikum őrjöngött, a műsorközlő vonyított. Még Gerendás is vad ölelkezésbe fogott a parton, de aztán – sajnos egyedüliként – eszmélt, üvöltve intette játékosait arra, hogy blokkoljanak. Persze nem tették, miért is tették volna, amikor Angelininek csupán arra maradt ideje, hogy saját térfeléről próbálkozzon. Beleállt és tüzelt, de már fordult is a kispad felé, mint a többiek: ez van, kikaptunk. Vagy mégsem? A labda csak szállt, szállt, Jászberényi kapus csak állt, állt, és a duda pillanatában púposodott a háló.
Először senki sem hitt a szemének. Hiszen teljességgel valószínűtlen, hogy egy kapus pályafutása legfontosabb lövéséből kapja pályafutása legnagyobb potyagólját. Egy ideig még a villanyújságon is tartotta magát a 10-9, de egyszer csak megjelent a 10-10, és azt már nem lehetett letörölni, kitörölni. Még a Recco játékosai is értetlenkedve ácsorogtak, kérdésemre Kásás Tamás is elhűlten mondta: „Még nekem is szörnyű érzés. Pár másodperccel korábban már ünnepelni láttuk őket, aztán kapnak egy ilyen gólt. Még jó, hogy nem Madaras Norbi lőtte vagy én. De így is futkos rajtam a hideg.” Nyéki Balázs, aki a világ egyik legjobb klubcsapata ellen élete mérkőzését játszotta, kővé dermedve konstatálta, hogy fél tucat gólja mit sem ér. „A hat gólommal ugyanúgy semmire se megyünk, mint a döntetlennel. Szóhoz sem jutok, erre nem lehet mit mondani. Borzasztó hónapok elé nézünk.” Amelyeket bizonyára még szörnyűbb percek vezettek fel, mert Gerendás György feldúltan indult az öltözőfolyosó felé. Felvetésünkre megerősítette, ilyesmit bizony még ő sem látott soha, majd nyilatkozatként keresetlen szavakkal illette azokat, akik előzetesen bundáról pusmogtak.
A nézők egy ideig még nem tágítottak. Ahogy előzetesen Gerendás is elárulta, az egri sporttörténelem egyik legfényesebb napjára készülődtek, így az is eljött, aki talán még sose járt pólómeccsen. „Akkor így most nem jutottunk tovább?” – kérdezte a naivabbja, és válaszul általában velős, nyomdafestéket nem tűrő feleletet kapott.
Egy csapat és egy város egyetlen másodpercre volt a beteljesüléstől, ám most optimista becslések szerint is minimum egyévnyire került tőle. Ha jövőre egyáltalán sikerül idáig eljutni. Akár igen, akár nem, szegény Jászberényi Gábor már sohasem lesz az a kapus, aki szombat este 19.50-ig volt.
Vasas-öröm. A Vasas 13-9-re verte az orosz Sturm Csehovot, így a C csoportból másodikként továbbjutott a Pro Recco mögött. A D csoport győztese, a Domino-BHSE 14-13-ra kikapott a Barcelonetától, de a spanyolok helyett az olasz Posillipo jött be másodiknak, miután Athénban győzte le 10-9-re a Panionioszt. Az A csoportban a szerb Partizan Beograd az első, az olasz Brescia a második, a B-ben a horvát Jug Dubrovnik az első, a görög Olympiakosz a második helyen lépett tovább. A kieséses, oda-viszszavágós rendszerű negyeddöntő párosítását ma sorsolják Rómában. Az elsőkhöz húzzák a másodikokat, tehát akár Honvéd–Vasas párharc is elképzelhető.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
